Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: A Szentháromság élete a hívők közösségében
Az egyházi rend pedig annak a küldetésnek a továbbadása, amelyet az apostolok kaptak. A szentségben benne van a Szentiélekre való hivatkozás és a küldetés elfogadása, tehát a találkozás élménye közvetlen lehet. A házasságban két ember találkozik, s ez válik a Krisztussal való találkozás hatékony jelképévé. De csak a megkereszteltek esetében. Ők ugyanis a keresztségben a Szentlélek erejéből újjászületve Krisztus misztikus testének tagjai lettek, s ebben gyökerezik felhatalmazásuk, hogy jelképezzék Krisztus és az egyház kapcsolatát. Jézusnak mint megváltónak az élete az egyházra irányul. Az Ef 5,25 szerint szerette az egyházat, és feláldozta magát érte, az egyház viszont odaadó engedelmességgel viszonozza ezt az áldozatos szeretetet. A Szentírás szavai tehát kifejezetten utalnak arra, hogy Krisztus ebben a szentségben is a megváltás misztériumával van jelen. Hozzá kell még venni azt is, hogy itt a jel, a férfi és a nő életszövetsége maradandó, s így egész életen át a kegyelem forrása. Ki kell tehát hangsúlyozni, hogy a keresztény házasságnak istentiszteleti jellege van. A felek nemcsak úgy állnak egymással szemben, mint emberi személyek, hanem úgy is, mint a Krisztusban végbement és a Szentiélekben létrejött természetfölötti rend képviselői. Áldozatos szeretetük a másik félben mindig Krisztusra is irányul, de egyben benne van a hódolat az Atya előtt is. Ezért az egyházi hagyomány joggal beszél a családi egyházról (ecclesia domestica), amely az egyetemes egyháznak kicsinyített, de élő képe. Minél inkább megélik a felek ezt a misztériumot, annál inkább lesz házasságuk kegyelmi forrás számukra. A találkozást olyan személyes együttlétnek mondtuk, ahol a személyeknek van mondanivalójuk egymás számára. A szentségekben ez a struktúra megtalálható. A megdi- csőült Krisztus a szentségekben mint az egyház cselekményeiben fejezi ki egész üzenetét, s mi az élet adottságai és követelményei szerint adjuk meg a választ. Az igehirdetésnek és a liturgia végzésének a feladata az, hogy a belső kegyelmi tartalom külsőleg is tapasztalhatóvá váljon. Gyulay Endre püspök A SZENTHÁROMSÁG ÉLETE A HÍVŐK KÖZÖSSÉGÉBEN Saint Exupéry a Kisherceg című könyvében elmondja, hogy amikor az felkapaszkodott a hegyre, úgy gondolta, látni fogja az egész bolygót és minden embert. De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat. — Jó napot!" — mondta találomra. „Jó napot!” — válaszolta háromszor a visszhang. „Ki vagy?” — kérdezte a Kisherceg. — „Ki vagy?” — felelte ismét háromszor a visszhang. — Légy a barátom, olyan egyedül vagyok!” — mondta. „Egyedül vagyok!” zengett ismét háromszor a visszhang. Majd találkozott a kis rókával. „Gyere, játszál velem!” — javasolta a Kisherceg, — „Olyan szomorú vagyok!”. — „Nem játszhatok!” — mondta a róka, mert „Nem vagyok megszelídítve"— Mit jelent az, hogy megszelídíteni? Olyasmit, amit ma már talán elfelejtettek. Nagyon is elfelejtettek az emberek kapcsolatot teremteni egymással! Az Én-Te-Mi kapcsolatban a Te számunkra már nem más, mint a többi száz- meg százezer ember. Kölcsönösen nincs többé szükségünk egymásra. De ha valakit „megszelídítünk”, egyetlen lesz számunkra és Én is egyetlen leszek a Te számára. — Miről szeretnék tehát beszélni? A hét plusz egy szentséget szeretném lelkipásztori módon megközelíteni. A plusz egy szentség: az egyetemes egyház. A szentségek megsejtéséhez a Szentháromság titkát szeretném alapul venni. Az Atya öröktől fogva kisugározza teljes Önmagát Fiában, és ez a kölcsönös sugárzás teremti meg a harmadik isteni 138
