Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kamarás István: Hitélet és közélet
közös (egyházi-állami) fenntartású családsegítő szolgálatra gondolni. Már nem kell, hogy titok legyen az, hogy a nagycsaládosok egyesületeinek kezdeményezésében is fő szerepet játszottak a keresztények. És most úgy tűnik, az egyesületeken, az új tömegkommunikációs eszközökön és az iskolákon van a sor. Jellemző, hogy mindkét- szerencsésen felekezetközi! - keresztény kulturális egyesület társadalmi-politikai küldetést is felvállalt. Igen jellemző, hogy az egy tőről fakadó és kétfelé ágazó a Márton Áron Társaságot és Keresztény Ökumenikus Baráti Társaságot - túl azon, hogy az előbbi a közéleti szereplést megalapozó tudományos műhelymunkát, a másik a vitafórumok rendezését tekinti fő feladatának - a politizálás és a közéletiség különbsége választja el egymástól. A politizálást is felvállaló Márton Áron Társaság ma talán a legradikálisabb legális keresztény szervezet, hiszen a demokratikus átalakulás keresztény alternatívájának kidolgozására vállalkozva ilyen előadássorozatokat tervez: „A keresztény politika magyar hagyományai”, „A keresztény politika mai irányzatai”, „A magyar nép társadalmi és közéleti szolgálatának keresztény világnézetű elvei”. A legutóbbi időben a kifejezetten politikai porondokon is megjelentek keresztények, egyrészt az alternatív politikai mozgalmak és szervezetek tagjaiként (újabban csoportjaiként és tagozataiként is), másrészt „saját mezükben”. így lett a Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának tagszervezete a katolikus ifjúságot képviselő Katolikus Ifjúsági Mozgalom, amely valóságos mozgalmat (mint a Bokor vagy a Regnum Marianum) és a katolikus ifjúság különböző rétegeit és csoportjait foglalja magában. Úgy tűnik, ebben a szervezetben a katolikus tagszervezetnek máris igen magas a presztízse, s lehetősége nyílik olyan országos ügyekben képviselni katolikus- illetve a többi vallási tagszervezettel együtt a keresztény - álláspontot, mint az alternatív katonai szolgálat, a fiatalok lakáshelyzete, az oktatás reformja. Ügy vélem, hogy a MISZOT keretei között folyó érdekegyeztető tevékenység lehetősége olyan kihívást jelentett a katolikus egyház fiataljai számára, amelyre olyan válaszok születtek, amilyenekre az elmúlt évtizedekben nem volt példa. A „Mi az üzenetünk a nemzethez a MISZOT-on keresztül?” című írás (már a cím is tudatosságról és önérzetességről tanúskodik) az idők szavának meghallását bizonyítja: „Mit várunk a magyar társadalomtól? Lelkiismereti szabadságot, hogy senkit se lehessen kérdőre vonni, szankciókkal sújtani meggyőződése miatt. Világnézeti alapon végzett szociális szolgálatunkhoz a szükséges pénzeszközök biztosítását, hogy ezeket ne adományként adják. Várjuk a társadalmi (és egyházon belüli) részvétel lehetőségét. (Fórumok, intézmények, tömegkommunikáció stb. használatát.) Fontosnak tartjuk a marxistamaterialista oktatási és kulturális monopóliumok megszüntetését, az oktatási rendszer gyökereiben való megújítását. Alapvető feladatunk a legkisebbek féltése, a kicsikkel való törődés, a fiatal szülők segítése. Szolidaritásvállalás azokkal, akik a legnehezebb helyzetben vannak. Felelősek vagyunk elmagányosodott papjainkért és azokért a hívő illetve kereső fiatalokért, akik még nem találtak közösséget. Feladatunk a határainkon túl élő magyar katolikus fiatalsággal, kispapokkal való sorsközösség vállalása, személyes kapcsolattartás. A munka, amire vállalkozunk, szolgálat. Szolgálatunk elkötelezett és elszánt, de elsősorban alázatos. Nagy szükség lesz elkötelezett okosságunkra, hogy a hatalomtól függetlenek maradhassunk.” Egy másik, „A katolikus ifjúság részvétele a MISZOT-ban” című dokumentumból5 megismerhetjük a politikai program teológiai megalapozását: „Részvételünk alapja a katolikus keresztény indíttatás, melyet egyetemes emberi értéknek tekintünk és mindenkivel meg akarunk osztani. „A vallás magánügy” kijelentéssel a katolikusokat a kultusz világába kényszerítették. Ez a helyzet keresztény közösségünk megnyomorítása. Ezt az állapotot az ifjúsági közösségek eltűrték, de sohasem fogadták el. Az emberi jogok talaján várjuk a helyzet újraértékelését.” A dokumentum megfogalmazói azt is lehetségesnek tartják, hogy a katolikus bázisközösségek többféle szerveződése is megjelenhet egymás mellett, saját mandátummal a MISZOT-ban, amennyiben jellegük eltérése ezt indokolja. Ezzel elismerik - méghozzá értékként és nem negatívumként - a katolikus egyház sokszínűségét, pluralizmusát. Ez már korántsem a kibontakozást befékező kis lépések taktikája, hanem a zsinati szellem érvényesítése: a világban való küldetés felvállalása. (Jelképesnek is érezhető, hogy a dokumentum aláírói egy pap és egy civil, 79
