Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kamarás István: Hitélet és közélet
„Legyen feladatunk, sőt: kötelességünk - bensőnkből fakadó kötelezettségünk hogy amit elérünk kézzel s amit fölérünk ésszel és érzéssel, az mindig egész világ legyen. Nem több, de nem is kevesebb. Teljes, amiből sem hanyagul elvennünk, mellőznünk vagy felednünk, sem oktalanul, céltalanul... hozzáadnunk nem illő, senkinek sem használ, legföljebb árt... A másik ember benső világának tiszteletben tartásához elengedhetetlenül hozzá tartozik a segítés, az együttérzés, a tevőleges és szíves támogatás. E kettő közé újabban odaékelődik, néha, mind gyakrabban elburjánzik a közöny... Lelkünk s világunk egészségén végül is csak úgy őrködhetünk, ha megőrizzük egész voltát is. Se magunkat, se másokat ne gátoljunk a teljesedésben. Örök örökségünk, hogy vigyázzunk magunkra, másokra, a természetre, a világmindenségre, ne törődjünk bele bármely csonkulásba, ne sértsük meg a világot, amely mindannyiunké. Mekkora az egész világ? Az attól függ, ki hogyan válaszol a kérdésre” (Zay László: Mekkora az egész világ? Magyar Nemzet 1987. jún. 17.). A kihívásokat el kell fogadnunk és válaszolnunk kell rá. Közügyekről van szó minden kihívásban. Mire van szükség? Nem politizáló egyházra, hanem szükség van elkötelezett, a közügyekben is részt vállaló, ha kell, lelkiismeretük szerint politikus keresztényekre. Nem keresztény politikára - erre a történelem bőséges példával szolgálhat, hanem keresztény emberekre, az igazság, béke és öröm megvalósításáért elkötelezetten dolgozó emberekre a politikában. Az elveszett paradicsom óta él az emberiségben az új világ, az új ég és új föld vágya. Ha ennek munkásai akarunk lenni, tudomásul kell vennünk itt és ma, hogy társadalmi méretű nyitottságra, türelemre és párbeszédre van szükség. Párbeszédre különböző generációk között, párbeszédre a világ dolgairól másként gondolkodók között. Mert mindannyian értelmes cselekvési lehetőséget kívánunk és tervezhető jövőt. És egészen világos ma már, hogy „korunk fo kérdése, hogy az ember ügyéért, a humánumért, annak történelmileg megteremtett értékeiért és jövőjéért ki az, aki tevőlegesen is cselekszik, és ki az, aki mindezzel szemben közömbös vagy éppenséggel ellene cselekszik.” (A mai magyar társadalom és a vallás. Kritika, 1985/9). A világ dolgairól gondolkodni sokféleképpen lehet, cselekedni azonban csak emberi módon. Kifejezetten igényt tartunk rá, hogyne csak jogunk, de lehetőségünk is legyen arra, hogy a krisztusi életalakítás eszményeit szemünk előtt tartva véleményt formálhassunk és beleszóljunk ne csak a legszűkebb környezetünk alakításába, hanem a szélesebb társadalom problémáinak megoldásába is. Meggyőződésünk, hogy az egész társadalmat átfogó reformfolyamatban helye van az egyháznak, a keresztények közösségeinek, az elkötelezett Krisztus-hívőknek. Az elmúlt negyven év görcsöket és félelmeket eredményezett az emberekben. Ha meggyőződésünk, hogy az Isten országa közöttünk van, s hogy az Isten országa igazságosság, béke és öröm a Szentlélek által, akkor ezt a fölismerést nem tarthatjuk meg magunknak. Közüggyé kell tennünk, vállalva ennek minden kockázatát. „Mert az számít embernek, aki vállalja a felelősséget az embertestvérekért és a történelem alakulásáért.” Irodalom L. Boff-C. Boff: Introducing Liberation Theology. Kent, 1987. - J. Fullenbach: The Kingdom of God. Manila, 1987.-J. Höffner: Der Staat, Diener der Ordnung. Bonn, 1986.-G. Lohfink: Wie hat Jesus Gemeinde gewollt? Herder, 1982. -J.-B. Metz: Zur Theologie der Welt. Mainz, 1973. Kamarás István HITÉLET ÉS KÖZÉLET Szokás kijátszani őket egymás ellen, pedig a „közöm van hozzád” és a „szeretlek” egy tőről fakad. Ha komolyan vesszük az egységet és a másik embert - keresztény világnézetük sarkköveit -, akkor a politizálás, vagyis a polisz, (a város) a „köz” ügyeivel való foglalkozás semmiképpen sem sorolható a nem nekünk való tevékenysé75
