Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kincskeresők (Szent Rókus egyházközség)
KINCSKERESŐK Máres egyik találkozásunkon egy hernyóval jelent meg. Szép nagy példány volt, barna szőrcsomókkal. Különös érdeklődést váltott ki egymásból a csoport és a hernyó, mégis furcsának találtam jelenlétét, amikor épp a gyónásról kezdtünk el beszélni. Ebben a véleményemben a hernyó is osztozott, mert a téma iránt érezhetően kisebb érdeklődést mutatott. Máres elmagyarázta: azért gyűjtötte be az állatot, hogy nála bebábozódjék és tavasszal kikeljen belőle egy gyönyörű medvelepke. Megint rám tört a csodálkozás, mint mindig, amikor közelről találkozom a természet titkaival. Honnan tudja egy ilyen hernyó, hogy most tél jön? Mi állította be a bábozódás idejét pont ilyen hosszúra? Hogyan alakult ki ez a bonyolult program, ami által a hernyóból lepke lesz? A másik gondolatom az volt, hogy ez a kis lepke a mi közösségi életünket is szemléltetheti. Mi sem látjuk a jövendőt, nem tudjuk, mit és hogyan kell tennünk, de ha hűségesek vagyunk, a Lélek bennünket is megőriz az Úton. A mi emberi erőfeszítéseinket is felhasználja az Úr, hogy átalakítson a kegyelem gyermekeivé. Az Úr megadja a növekedést, oktalannak látszó igehirdetésünk ellenére. I. EMBERI ALAPOK A szolgálat: AII. Vatikáni zsinat a Lumen Gentium konstitúcióban írja: „Az Egyházat nem fűti földi becsvágy; egyetlen célja csupán az, hogy a Vigasztaló Szentlélek segítségével folytassa Krisztus munkáját, aki azért jött el a világra, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Azért jött, hogy üdvösséget szerezzen, nem pedig hogy elítéljen, azért, hogy szolgáljon, nem pedig hogy neki szolgáljanak.” - Ugyanezt a gondolatot Szent Ágoston a gyakorlatban is megélte: „Értetek vagyok püspök, veletek vagyok keresztény.” - Szolgálatunk az ige szolgálata. Szeretnénk rábukkanni a kincsre, amelyről Jézus beszél. A papnak lehetnek képességbeli hiányai, fogyatékosságai. Ezek azonban háttérbe szorulnak, hiszen nem ő a fontos személyiség, hanem Krisztus és tanítása. Tapasztalatom szerint ez a szolgálat egyáltalán nem torkollik az ifjúsági csoport részéről tiszteletlenségbe vagy szeretetlenségbe. Együtt haladás: Az eddigiekből már következik is, hogy a hittancsoport nem egymás felé néz, hanem egyfelé - Jézus felé. Tarkovszkij híres filmjében Stalker, a vezető maga is keresi azt, amire a többieket el akarja vezetni. Voltaképpen együtt keresnek. - Nekünk még ezen a hasonlaton is túllépve kell közösen keresnünk, fölfedeznünk Jézust az életünkben. Engednünk kell, hogy valóban felnőtté váljanak tanítványaink, akik érzik, hogy vezetőjükkel egy hegycsúcs felé kapaszkodnak, s éppúgy izzadnak, dolgoznak eközben, mint az. Munkamódszerünk ezért megbeszélő. Az előadást követi egy elmélyítő találkozás, ahol kis csoportokra oszolva ki-ki elmondja észrevételeit, meglátásait. Ezeket aztán - ha szükséges, egy harmadik alkalommal - összegezzük, kiértékeljük. így próbáljuk megvalósítani Szent Ignác megjegyzését: „Nem a sok tudással lakik jól és elégül ki a lélek, hanem ha a dolgokat bensőleg érzékeli és ízleli” (Lelkigyakorlatos könyv 2. bek. Megj.) Emberi kapcsolatok: Fontos ezenkívül, hogy személyesen is kapcsolatban legyünk egymással. Ismerjük egymás gondjait, örömeit. Együtt sírjunk, nevessünk egymással. Enélkül lelki közösségeink az imában, szentmisében is valahogy alapjukat veszítik. „A természetfölötti nem rontja le, hanem feltételezi a természetest.” Az emberi kapcsolatok részint a közös találkozások alkalmával (misék, foglalkozások, nyári táborok) 60
