Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Sulyok Elemér: Az élet értelme és Isten keresése (Európai hittanárok 3. találkozója Luxemburgban)
várhatók, ha van ifjúságunk, amely szívvel-lélekkel az egyházban él. A közelgő pápalátogatás előkészítésében is nagy rész kell hogy jusson az ifjúságnak. A sürgető feladatok ellátására kevés a képzett emberünk. Ezért is indítja az Országos Ifjúsági Pasztorális Bizottság a vezetőképző tanfolyamot. Az egész magyar egyház megújulása - amiért a fiatalok közösségeiben már évek óta imádkozunk - íme itt áll előttünk. Feladat van bőven, tettrekész fiataljaink is vannak, csak rá kell ébresztenünk őket, hogy felelősséggel cselekedhetnek. Én azt hiszem, valamennyi lelkipásztor, akinek érintkezése van a fiatalokkal - gyakran hálát ad Istennek, hogy éppen ebben a korban élhet, amikor kézzelfoghatóan tapasztaljuk Gandhi meggyőződését: „Végső fokon úgyis csak a szeretet győz.” Sulyok Elemér AZ ÉLET ÉRTELME ÉS ISTEN KERESÉSE (Európai hittanárok 3. találkozója Luxemburgban) 1988. október végén immár harmadszor találkoztak Európa gimnáziumi hittanárai közös megbeszélésre és kölcsönös tapasztalatcserére. Ilyesfajta együttlétre először 1984-ben az elzász-lotaringiai Klingenthalban került sor, majd két évvel később, 1986-ban a bajor főváros, München látta vendégül a csoportot. Már Münchenben eldőlt, hogy a soron következő 3. konferenciának Luxemburg biztosít otthont. Jean Hierzig abbé, luxemburgi professzor és hittanár ugyanis nagylelkűen felajánlotta a lehetőséget, mely 1988 őszén vált valóra a 11 országból (köztük Lengyelországból, Jugoszláviából és Magyarországról) érkezett résztvevők számára. A hittanári találkozó főleg Gerhard Ott müncheni tanügyi igazgató kezdeményezéséből jött létre. A kezdeti útkeresés után egyre világosabbá vált az az irányvonal, melyet az európai hitoktatás tarka hagyományait képviselő elméleti szakemberek és gyakorló hitoktatók közösen vállalhatnak és követhetnek. így az elmúlt 4 év alatt a fórum egyre nagyobb jelentőségre és tekintélyre tett szert. Olyannyira, hogy az elméleti kérdéseket taglaló előadások és az egyes országok kateketikai helyzetéről számot adó ismertetések után 1988-ban megfogalmazódott az igény: a jövőbeli hatékonyabb jelenlét érdekében ki kellene lépni az eddigi névtelenségből, és keresni kellene a kapcsolatot az illetékes európai szervekkel. A 3. hittanári összejövetel azt kutatta, miként függ össze az élet értelme Isten keresésével az európai fiatalok életében. Az értekezlet Hubert Hausemer luxemburgi filozófus és gimnáziumi hittanár előadásával kezdődött (Die Gottesfrage im Horizont der Sinnfrage). H. Hausemer szerint ma nagyon sokan megkérdik: mi az élet értelme? A kérdés gyökerét a modern ipari társadalomban vélte felismerni, mely alig mutat azonosságot a korábbi hagyományőrző társadalmakkal. A folytonosság megszűntével a régi válaszok elbizonytalanodtak. Ám e helyzet egyrészt új lehetőséget kínál a hitvédelem (apologetika) számára, hogy akár hagyományosan, akár az ún. „új vallásosság” csoportjainak felfogásában Istenre hivatkozva adjon választ. Másrészt lendületet ad bizonyos lélekgondozó irányzatoknak, melyek elsősorban a lelki egészség szemszögéből hangsúlyozzák az élet értelmének fontosságát. S végül a bölcseletet is arra sarkallja, hogy a kérdést úgy vizsgálja, mint az emberi lét elidegeníthetetlen és legsajátosabb vonását. E szellemi körkép - mondta az előadó - nem ringathat bennünket illúziókba, hanem ellenkezőleg, kritikai elemzésre kell hogy ösztönözzön. Hiszen az ateizmusnak az Isten létét emberi kivetítéssel magyarázó elméleteit (Feuerbach, Marx, Freud) az előbb említett lehetőségek nem „szerelik le”. Eztán kortársaink az emberi élet értelmében inkább emberi alkotást látnak, mintsem isteni ajándékot. Továbbá alaposan meg kell gondolnunk: ha az apologetika az értelmes élet emberi szükségletéből közelít Isten felé, ill. Isten létével igazolja az élet értelmét, akkor e törekvés buktatókat 50
