Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Sulyok Elemér: Az élet értelme és Isten keresése (Európai hittanárok 3. találkozója Luxemburgban)
is rejt magában. Mert ha egyfelől az Istenbe vetett hitet az ember szükségleteibe horgonyozzuk le, akkor egyáltalán nem lehet kizárni annak esélyét, hogy eme igények másképpen is kielégülhetnek. Másfelől, s ez a végzetesebb, Istent eszközzé silányítjuk egy elérendő cél érdekében, ami a keresztény istenkép teljes meghamisítását jelentené. A kritikai észrevételek után H. Hausemernek mégis az a véleménye, az élet értelmének keresése járható utat mutat Isten felé, ha Istent és az értelmet kiemeljük a hasznossági megfontolások köréből, és az ingyenes ajándékozás területén szemléljük. Más szavakkal, pl. a francia perszonalista bölcselet és teológia kifejezéseivel, ha Istent és az értelmet a szükséglet és a vágy (besoin-désir) dialektikus kapcsolatának szempontjából világítjuk meg. összegezve: Isten és értelem mindent elveszít, ha csupán hasznossági szerepkörre zsugorodik. Viszont mindent megnyer, ha bennük az emberi vágy és törekvés célját ismerjük fel. Mindkettőjük csak így, végső soron a szeretet közegében nyerheti el hiteles helyét és kapcsolatát. E felismerésből adódott a valláspedagógiai következtetés: a hittanár ne engedjen a különben jogosnak elismert szükségletek „lefelé húzó” vonzerejének, hanem próbálkozzék meg az ember „fölfelé lendítő” vágyainak és törekvéseinek felkeltésével. Az utóbbi vállalkozás már művészet, mivel nincsenek lemásolható és közkézen forgó receptjei. Bernhard Grom müncheni jezsuita professzor az előző előadás gondolatmenetét a gyakorlat irányába fejlesztette tovább (Glaube als Sinnantwort im Religionsunterricht des Gymnasiums). O is, akárcsak H. Hausemer, elméleti fejtegetésekből indult ki. Miután elhatárolta magát az „értelem” logikai-szemantikai és funkcionális jelentésétől, megállapította: gondolatai kifejtésében axiológiai szempontokat akar érvényesíteni. Vagyis az „értelmet” mint elfogadható, netán elutasítható értéket kívánja szem előtt tartani. Hogy „ennek értelme van”, azt fejezi ki: „ez a valami” olyan kívánatosán elérendő és megvalósítandó, hogy érdekében erőfeszítésekre vagyunk hajlandók, mert felkeltette érdeklődésünket és vágyakozásunkat, mert kitöltheti életünket, és kitartást adhat szenvedésünkben. Annak tisztázása, hogy mi értelmes és mi nem, gondos tudományközi megközelítést igényel. A szociológiának és lélektannak meg kell vizsgálnia, hogy az emberek milyen feltételek megvalósulása esetén érzik életüket ténylegesen és szubjektíve kiteljesedettnek. A bölcseletnek és teológiának viszont azt kell kutatnia, hogy objektíve mi számít értelmesnek és értelmetlennek. Noha a vizsgálódások és kutatások az előbb említett tudományágakban figyelemre méltó eredményekkel jártak, mégsem alakult ki olyan szolid és megbízható - elsősorban - bölcseleti és teológiai elmélet, melyre a valláspedagógia feltétlenül ráhagyatkozhatna. Ha a „teljes” elmélet még várat is magára, a sok-sok „részlet” eredmény már kedvezően hat a gimnáziumi hitoktatásban. B. Grom megemlítette: a legtöbb nyugat-európai hittan-tantervben helyet kapott az élet értelmének kérdése. Nem véletlenül. A statisztikai felmérések és J. Piaget fejlődés-lélektani kutatásai szerint ugyanis e kérdésre a 15-17 évesek a legfogékonyabbak. A fiatalok éppen ebben az életkorban keresik a legnyugtalanabbul azokat az értékeket, melyek hosszú távra, tán élethossziglan meghatározzák életüket. És éppen ebben az életkorban kell szembesülniük a közvetlen és tágabb környezetükből érkező legkülönbözőbb intellektuális, szociális, szexuális kínálatokkal. A feladat nagy, mivel e néhány év alatt kell megteremteniük belső önazonosságukat belső bizonytalanságuk legyőzésével és lelki egyensúlyuk kiépítésével. Szerteágazó törekvéseiket az egyes szám első személyben vállalt értékrendszernek kell alárendelniük. Csak ez a vállalás nyithat olyan jövőt a fiatalok elé, melyért érdemes lelkesedni, akár áldozatot is hozni. Csakhogy ehhez a munkához a modern társadalom mostoha körülményekkel szolgál. Az iskolai képzés meghosszabbodott, az elhelyezkedési lehetőségek szerényebbek, a politikai élet áttekinthetetlenebb, a felnőttek értékrendszere hiányos. Következésképp a fiatalok a tanácstalanság elől oda menekülnek, ahova tudnak; a társadalomban a különböző színű ökológiai, feminista, emberjogi stb. mozgalmakba, a vallásban pedig az intézményes egyházak peremén vagy azon kívül létező zártabb- nyitottabb ezoterikus csoportosulásokba. 51
