Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - KÖRKÉP - Koncz Lajos: Azonosulás az egyházzal és az ifjúság
olyan érték, amellyel az állampolgárok túlnyomó többsége azonosulni tud?”3 Sokak felelős megállapítását összegezve úgy tűnik, hogy ezeréves történelmünkben alig volt ehhez hasonló mérvű általános szellemi-lelki kiüresedés, világnézeti vákuum és identitászavar. Hogy itt a vallásoknak és egyházaknak mérhetetlen feladatai nyílnak, most már nemcsak a mi számunkra evidens. Ilyen perspektívában igen jelentős lélektani és pedagógiai fogalomnak is bizonyulhat az identifikáció, mert az egyéni identitáskeresés és megtalálás útjának-eszközének is ígérkezik, főleg a fiatalság számára. Az ifjúság természeténél fogva kereső, tájékozódó, nyitott szellemiségű korosztály. Eszmék, eszmények, értékek, az élet értelmének lázas kutatása jellemzik ugyanakkor, amikor látszólag a maga identitását akarja megtalálni és önmegvalósítását megteremteni. Ez tehát nem merő szubjektivitás, ami nagyon is labilis megoldásnak mutatkoznék. Az ifjúság tárgyi értékrend felé tájékozódik, keresi a kapaszkodókat, de csak igazán biztos és szilárd értékvilág képes állandó és odaadó azonosulásra meghódítani. Ilyen érték az igazi és mély egyháztudat a maga mélységi dimenziójában, ha a hívő és világi fiatal eljut az egyház lényegének felismeréséhez. A felismerés mélysége szerint lehet az egyházzal való azonosulás lélektanilag teljes vagy részleges, ami az utóbbi esetben az egyház egyes funkcióinak, dogmáinak elfogadását, a többinek viszont az elutasítását, mellőzését jelenti.4 Az aktív és passzív kategóriák szempontjából ez a magatartás az egyház bizonyos szolgálatainak elfogadásával jár, de az aktivitást igénylő elvárással szemben a fiataloknak már fenntartásaik vannak. E felemásság mögött - a konkrét lélektani adottságokon túl - ‘egy elégtelenül bemutatott egyházkép és egyháztagsági tudat lappang, amit csak folyamatos elmélyítéssel lehet korrigálni. „EGY VAGYTOK KRISZTUS JÉZUSBAN” - Egy szűk, jogászi, szociológiai, emberi egyház-intézménnyel szemben bárkinek lehetnek fenntartásai. (Nyugaton viszolyogva kiejtett szó az egyházra: „Amtskirche”, hivatal-egyház). Aki azonban igazi hittel iktatódik be Krisztus egyházába, tudja, hogy egy sokkal titokzatosabb és gazdagabb valósággal került kapcsolatba természetfeletti szinten, mint amit láthatóan érzékelhet. Krisztus titokzatos testének lett a tagja, identifikációja tehát a legmélyén magának Krisztus misztikus Testének és nem csupán a hordozó emberi intézménynek szól. Erről az identifikációs átalakulásról a keresztény egzisztenciára nézve az Újszövetségnek elég sok kifejezése van, de talán a legmélyebb és legradikálisabb Szent Pálnál található (Gál 3,28): „Ti mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. És nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert ti mindannyian egy vagytok Krisztus Jézusban." E kijelentés súlyát még az is növeli - amit a magyar fordítások nem tudnak eléggé visszaadni -, ti. nem csupán annyi történik, hogy a megkereszteltek eggyé válnak lelkileg vagy erkölcsileg, hanem - egyes számba téve, metafizikailag „egy személlyé” lesznek, ti. Jézus Krisztussá. Ezen a ponton az is nyilvánvaló, hogy ez az ekleziológiai titok a legszorosabb kapcsolatot tart a Megtestesülés misztériumával, vagyis az inkarnáció az alapja mindennek. Az ember önerejéből még álmában sem gondolhat Istennel való identifikációra, mert ez véges, teremtett egzisztenciánknál fogva lehetetlen. Isten vállalta az ember-volttal való azonosulást Jézus Krisztus megtestesülésében, s ezzel nyílt lehetőség, hogy a megkeresztelt ember Krisztus testvérévé, sőt Krisztussá váljék titokzatos identifikáció révén. Krisztus búcsúszavai szerint: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). MÁSOKÉRT ÉLVE AZ EGYHÁZBAN - Az identifikációnak a kegyelemtani és metafizikai dimenziójához szervesen kapcsolódik a lélektani következmény: akivel léttanilag eggyé váltam, annak belső világát, törekvéseit természetszerűen magamévá teszem. Akarhat-e mást az egyház, Krisztus titokzatos Teste, mint hogy szüntelenül gyarapodjék, növekedjék, mindeneket átfogjon, magához öleljen, Isten üdvözítő szeretetáramába bekapcsoljon? És akarhat-e mást a megkeresztelt Krisztus-hívő - a titokzatos Test részeként mint hogy ebben a növekvésben közreműködjék, részt vállaljon, segítsen? Határtalan a lehetőség és terület, amelyben az igazán keresztény 40 ✓
