Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - KÖRKÉP - Mészáros István: Katolikus iskoláink nevelőmunkája 1920-1948 között
ismernünk szomszédainkat, „amelyeknek sorsával sorsunk beláthatatlan időre össze van kötve és meg kell velük ismertetnünk magunkat minél jobban”. Meg kell valósítanunk „a harmonikus és termékeny együttélés eljövendő rendszerét”. A cserkészpedagógia természetesen vallásos alapozású: a cserkészetben kiváló lehetőség nyílik „a mindennapi élet gyakorlatiságába átültetett vallásos nevelésre". De meglátta Sík Sándor már az ökumenikus szempontokat is: „A cserkészet az az intézmény - hazánkban alighanem az egyetlen intézmény amelyben a különböző vallásokhoz tartozó egyének tökéletes barátságban, megértésben, súrlódások nélkül dolgoznak egymás mellett.” Lényeges nevelésmódszertani megállapítást tesz Sík Sándor „A piarista cserkész kis kátéja” általa írt e néhány sorában: „Ez a káté gyakorlati célra készült: a legfőbb dolog nincsen benne. Nincs benne, hogyan kell emberré, igaz, jellemes emberré, egész magyar férfiúvá lenni. Adunk erre nektek útmutatást, segítséget bőven őrsi órán, csapatösszejövetelen, táborban, beszélgetésekkor - de magát ezt a nagy önművelő munkát magatoknak kell elvégeznetek. És ez a legfőbb cserkészmunka.” A jellemes személyiség kialakításának eszköze a tíz cserkésztörvény, ezek megfogalmazása és „hivatalos” magyarázattal való ellátása ugyancsak Sík Sándor munkája volt. De részletesen kifejtette e nevelés módszereit, a vezetők és a vezetettek helyes viszonyát, valamint a fegyelem és a fegyelmezés problémáit is. Hangoztatja: „a vezető mélységes tisztelettel viseltessék a fiúk iránt", hiszen a nevelésben ember áll kapcsolatban az emberrel. „A fiúk egyéniségét, mint önértéket, mint az Istennek egy drága, szép gondolatát kell becsülnie; úgy kell néznie a fiúkra, mint csodálatos titkokra, rejtelmes ígéretekre, amelyekből nemzet és emberiség jövője fog kialakulni, amelyekből az Isten egy-egy remeke fog megszületni.” De nemcsak mint leendő értékes felnőtteket kell őket megbecsülni: „minden életkornak önmagában is megvannak a maga értékei; és az ifjúság, a gyermekkor is olyan értékeket rejt magában, erkölcsi értékeket is, melyek ennek az életkornak a sajátjai”. A vezető tiszteli és megbecsüli a fiúkat, „úgy, amint vannak, amilyenek most és amik most, úgy is önértékeknek tudja a fiúkat és mint ilyeneket, teljes tisztelettel kezeli őket”. Ugyanakkor a nevelőnek tudnia kell helyesen követelni. A nevelő legfőbb motívumai ezek legyenek a követelésben: „megértés a fiúkkal szemben, átérzése, átélése igényeiknek, vágyaiknak: tisztelet a fiúk egyénisége - az Istennek e gyönyörű, fejlődő gondolata - iránt, és szeretet, jóakaró, odaadó, önzetlen szeretet". Aki e motívumok alapján követel, az megtalálja a követelés helyes hangját, „azt a hangot, amely egyszerre a szeretetnek és a tiszteletnek, de egyszersmind az ellentmondást nem tűrő határozottságnak szuggesztív hangja.” Sík Sándor részletesen kifejtett - és a két világháború között széles körben érvényesült - magyar cserkészpedagógiájának ez a summája: jellemes ember az, aki egyéni önfejlesztő, önépítő munkával teljes emberré, jó magyarrá, vagy inkább minél teljesebb emberré, minél jobb magyarrá igyekszik magát formálni . - Ez a Sík Sándornál már 1915-ben jelentkező felismerés a forrása a magyar cserkészet egész történetén át hangoztatott jelszónak: a cserkész legyen emberebb ember és magya- rabb magyar. Ezt az eszményt vállalta, ennek minél jobb megközelítésére tett fogadalmat a cserkésszé lett fiú és fiatalember, aki testvéri közösségbe kerülve kapott segítséget e vállalt cél felé vezető úton. A cserkészközösségben ugyanis az önzetlen szeretet uralkodik - hangoztatja Sík Sándor-, „amely ki tud emelkedni önmagából és megértő jóindulattal bele tud helyezkedni mások lelkivilágába”. S költői hév ragadja el a szerzőt: „Ez a szeretet a maga, cselekvésben megnyilatkozó erejét hódító hatalommal sugározza szét és szeretetet ébreszt a fiúkban is. Érzik, hogy szeretik őket és szeretettel felelnek a szeretetre. A fiúknak ez a szeretete egyrészt megadja a lehetőséget bensőséges, mélységes nevelőhatásokra, másrészt az igazi nevelőnek önmagában is jóleső, és-tegyük hozzá-a jó munka tudatán kívül egyetlen jutalma is.” Sík Sándor magyar cserkészpedagógiája - mint említettük - vallásos alapú, vallás által átjárt, vallásos szellemű pedagógia, amelyben a vallás jelenléte szellemet, 28
