Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Füles Lajos: Önzetlen testvéri szolgálat
tolmácsolót gyakran rosszallás kíséri. A rosszallás oka vagy az, hogy a „mutogatás” zavarja mások áhítatát, vagy a teljes tájékozatlanság miatt illetlen rendbontásnak tűnik, tehát botránkoztat. Komoly feladat a hívek felkészítése siket testvéreik elfogadására. Ehhez az kellene, hogy a lelkipásztorok többet tudjanak a siketekről - és más fogyatékosokról - így tudnák nevelni híveiket. A papképzésbe be kellene építeni a különféle fogyatékosságok ismertetését, hiszen a hívek között mindig akadnak fogyatékosok is, akik igényt tartanának a lelkipásztori szolgálatra. Minden kor egyházának nagy tanúságtétele volt a szeretetszolgálat, amelyet Jézus is feladatává tett az igehirdetés mellett. A mi korunk embere különösen igényes arra, hogy az elveket tettekben megvalósítva lássa, mert ezt tekinti hitelesnek. Mesterünket akkor képviseljük igazán a világ előtt, ha a mi szívünk is nyitott és készséges minden hátrányos helyzetben lévő iránt. Füles Lajos ÖNZETLEN TESTVÉRI SZOLGÁLAT Jézus jelenléte kötelességet - kötelezettséget jelent a ma egyháza, a ma embere számára is. Jézus rajtunk keresztül akar valósággá lenni a világ számára. - Ismert kép: a háborúban megsérült feszület összetört kezekkel és lábakkal. A „torzót” nekünk, ma élő embereknek kell kiegészítenünk. Jézus ma általunk osztja szét szeretetét! Mindannyiunknak igent kell mondani erre a feladatra! Tudjuk, hogy a baj, a szenvedés egyidős az emberiséggel, a világban élő bűnnel. Ez azonban nem beletörődésre késztet - mert Jézus példája minket is a szolgálat útjára vezet (Jn 13,1-20). Elgondolkoztató jelenete a Szentírásnak, amikor a betegek feljajdulnak az út szélén: „Könyörögj rajtunk Dávid Fia!” (Mt 9,28), Jézus egyet sem hagyott ott, senkit nem utasított vissza. - És a mai Krisztus, az EGYHÁZ-, mi magunk, hogy vagyunk ezzel? Jézus szenvedése óta az emberi szenvedésnek van értelme. Vérével, egészen kiüresített önmagával szentelte meg az emberi bajt, megpróbáltatást. Magasra emelték a kereszt oltárán, hogy láthassák. A kereszt Jézus szenvedésével nem a gyalázat, hanem a dicsőség életadó fája lett. Kétezer éves egyházunk igazolja, hogy a baj, a szenvedés Jézus közelébe vihet, s hogy Jézussal együtt lenni életet jelent mindenkinek. Jézus nemcsak a tanítást, nemcsak a kegyelem közvetítését bízta egyházára, hanem a törődést a másik emberrel, a mindig velünk lévő szegények és szenvedők szolgálatát is (Mt 26,11). Ez a szolgálat az egyház szeretet-munkája, mely csak akkor lehet valóban szeretet-munka, ha szolgálat is. Az evangélikus teológus, Bonhoeffer így fogalmazza meg az egyház feladatát: AZ EGYHÁZ CSAK ÚGY EGYHÁZ, HA MASOKÉRT VAN. Amikor az ember hallja Jézus szavát. „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12), Tés a katolikus keresztény ember programját: „Ti vagytok a világ világossága...Úgy világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják a mennyei Atyátokat” (Mt 5,14; 16), - akkor tudatában kell lennie annak a feladatnak, hogy a köztünk, velünk élő Jézust nemcsak szívébe zárhatja, de életével, cselekedeteivel szét is kell osztania (Mt 26,11). Hogy a világunkban élő Jézust megtalálhassuk, fel kell ismernünk számos figyelmeztető jelet. SZEGÉNYSÉG ÉS GAZDAGSÁG feszülő ellentétei. Világviszonylatban: „A világ egyes részein, főként a fejlett északon rendelkezésre álló anyagi javakkal és szolgáltatásokkal szemben áll a déli részek elfogadhatatlan elmaradottsága. És pontosan ebben a földrajzi és politikai zónában él az emberiség nagyobbik része” 241
