Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Füles Lajos: Önzetlen testvéri szolgálat
(II. János Pál: Sollicitudo rei socialis). „Ha nyugat egyre növekvő kényelmi elzárkózott- ságba vonul, és Kelet bizonytalan okok miatt nem veszi tudomásul a saját kötelezettségét, hogy a népeket a nyomorból kisegítse, akkor nem csupán az emberiség jogos elvárásának elárulásáról van szó, amely előre nem látható következményekkel járhat, hanem az erkölcsi kötelezettség teljes csődjéről” (u.ott). És a magyar helyzet? - Érdekes módon a szegények közé képzeljük magunkat. Mennyi segítséget igénylünk-másoktól. Hogy jót tegyünk, ehhez is mások segítségét, adományát várjuk. Úgy akarjuk megszervezni és végezni szociális szeretetszolgálatunkat, hogy lássuk annak pontosan biztosított jövőjét. Jézus valami másra tanít, amikor a gondviselésről szól (Mt 6,25-34). Ezt vallotta Cottolengo József Torinóban, amikor a Gondviselés Kis Házáról beszélt: „Nekünk nem a kis ház szükségleteiért kell imádkoznunk, és nem aggodalmaskodnunk kell, hanem csak azzal kell törődnünk, hogy Isten kedvében járjunk és mindenütt megtegyük Isten akaratát... A Kis Ház addig fejlődik, amíg nincs semmije, amint birtokkal ajándékozzák meg, hanyatlani fog” (Diós I.: Szentek élete II. 245. o.). Ne gondolja senki, hogy a számos egyéb probléma megoldása csak anyagiakon múlik. Sokkal inkább kell hozzá a Jézussal való élet, a másokért vállalt szolgálat, emberi azonosulásunk a szegényekkel, szenvedőkkel. - Jézus adakozásra és követésére hív: „Add el amid van, árát oszd ki a szegényeknek,...aztán jöjj és kövess engem” (Lk 18,22; 23). - Tudunk-e a szolgálatért lemondani? - Utazásokról? - Mindenben biztosított jólétről? - Milyen könnyen rámondjuk, hogy mindez kell a munkánkhoz, az élethez. - Valóban kell-e? Figyeljük meg a körülöttünk folyó beszélgetést, melyekben gyakran magunk is részt veszünk: mennyit beszélünk pénzről, utazásról, autókról, drágaságról - és mennyit a szegényekről (nem a szegénységről), a segítésről? Valóban folytatjuk-e Jézus szolgáló, segítő, felemelő munkáját? (Jn 13,1-11). - Tudunk-e a magunkéból adni a rászorulóknak? Nemcsak időnkből, pénzünkből, de SZÍVÜNKBŐL is? A szeretetszolgálat önkéntelenül is a fizikai szenvedésre irányítja figyelmünket. De van más területe is ennek a szolgálatnak. Ma elég könnyen használjuk a „modern” minősítést, olykor technikai dolgokra, máskor intézményekre, vagy egyes személyekre is. - Elég nehéz meghatározást adni arról, hogy ki (mi) a modern -, de egy alapvető feltétel is van: IGAZI ALKALMAZKODÁS A KORHOZ! - Úgy vélem, ez mindig és mindenre érvényes. Ebben a szemléletben a magyar katolikus egyház modernsége gyakran megkérdőjelezhető. A haladáshoz (modernséghez) nem az kell, hogy mindenestül elfogadjuk a körülöttünk lévő világot, sokszor elfeledkezve belső erőforrásainkról is, hanem igaz alkalmazkodásra van szükség, melynek normája Krisztus evangéliuma. Az elmúlt évtizedek kényszerből fakadó „mindent elfogadásával” alakulhatott ki, hogy magyar egyházunk elszigetelődött, társadalmi hatását nem tudta kellőképp érvényre juttattni. Végzetessé vált az ifjúság, a családok helyzete. Új munkaterületet kell kiépítenünk, az eddiginél sokkal aktívabb ifjúsági és családközpontú szolgálatot. Nincs családi közösség, de van válás, van „élettársi kapcsolat”, van szabadszerelem, van abortusz, van utcán kallódó gyereksereg, van alkohol és kábítószer mámorába menekülő fiatalság, van pornókép, -film és -könyv - és ki tudná felsorolni, mi minden egyéb. Mindennek javítása, feloldása a mi szolgálatunkra vár. Mindez Jézus mai keresztútja. És a bűn csak tetőződik, ha közönyösek maradnánk. SZERETETSZOLGÁLAT = JÉZUS MA ITT, KÖZÖTTÜNK! - Jézus valósága, eredménye annyi lesz, amennyire a kegyelem erejében mi sugározzuk ezt a valóságot (Mt 5,16). Ha úgy tesszük fel a kérdést: vajon jelen van-e az egyház - JÉZUS - a mai magyar társadalomban? - vajon nem kell-e nemmel felelnünk, hiszen az alapegységben, a családban, az ifjúság között nincs, vagy csak alig felfedezhetően van jelen. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincsenek áldozatot vállaló, Jézussal élő fiataljaink, családjaink. Rájuk építve tudunk majd hatással lenni a segítség, erkölcsi támasz nélkül élő családokra. Segítő munkánk nem korlátozódhat csak az öregekre, a betegekre, a testi vagy 242
