Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Brückner Ákos: "Nemcsak szóval, hanem erővel..." (A cselekvő szeretettel egybeötvözött igehirdetés és hitoktatás néhány szempontja)
- a) Az alapértékek megbecsülése, alapélmények kiváltása. A képek és példák nyelvén fogalmazva fejezzük ki mondanivalónkat. Az irodalomban már régóta olvastunk arról, hogy az elsőáldozáshoz a közös étkezés alapélményét kell előzetesen megteremteni. Végre mostanában az előkészület során, jóval az elsőáldozás előtt, egy szombat délelőtt „mini-lelkinap” keretében úgy építettük fel az oktatás és éneklésimádság menetét, hogy középpontjában egy egészen egyszerű tízórai állt. Egy pohár málnaszörp és kétféle kifli, briós sütemény került a közös munkával összetolt, egyszerűen leterített tanulóasztalokra. Micsoda meglepetés volt a menzai ellátáshoz szokott gyerekeknek már ez az előkészítés is. És a közös asztali ima, amit ugyan kívülről fújnak, de legtöbben otthon nem gyakorolnak... És a visszaható névmásokban gondolkodó, egyes számban ragozó egyke, vagy kettőcske gyerek hogy megdöbbent, amikor ő más süteményt kapott, mint a szomszédja! S amikor még meg is kellett törnie, feleznie a sajátját és odanyújtania a felét a jobb oldali társának, ez már csaknem lázadást váltott ki egyik-másikból. Itt döbbentünk rá, mi katekéták, lelkipásztorok is arra, hogy mennyi dobbantót kell építenünk a „mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesedünk” (IKor 10,17) igazságának befogadásáig. Ha már az étkezésnél tartunk, megemlíthetjük, hogy évek során szívós következetességgel sikerült csak hozzászoktatnunk fiataljainkat, hogy képesek legyenek vendéget fogadni. Ha egy vendégszereplő hittanos csoportnak rendezünk agapét, milyen könnyen kiesik szerepéből a házigazdacsoport, hiszen könnyebb az egymást régóta ismerő otthoniaknak az egyik szobasarokban trafikálni, mint a vendégekkel szót érteni, köztük elvegyülni. Könnyebb rábukkanni a nekünk kedvenc falatokra, mint a vendégek tányérját - a lányoknak, poharát - a fiúknak - feltölteni. Kitartó és mértéktartó nevelgetés nyomán azonban kialakulhat olyan érzék a figyelmes, apró tényekben megnyilvánuló szeretet iránt, amely már kreatívan gyújt gyertyát, tesz virágot az asztalra, s tud derűt, dalt elővarázsolni. Hasonló területek: a csend, az elcsendesedés, a csendhallgatás megtanítása. Ma már csak ott van bensőséges csend, ahol ezzel tudatosan megajándékozzuk egymást.- Az együtt mozgás: zarándokúton, kerékpártúrán, lelkinapon. Egy zarándokút Buda szent hegyeire már azért is megérte, mert egy ritmusba rázta össze a két-három gyerekből és a „rájuk bízott” felnőttekből álló kis csoportokat a számtalan fel-le szállás villamosra, buszra, metróra, vonatra. A közös fegyelem: hogy nem maszatolunk, rágcsálunk, nyalakodunk reggeltől estig, amikor eszünkbe jut, hogy nem hagyjuk ott a közös asztalt, vagont, programot, amikor nekünk tetszik. Csak az képes kitartani bátran és szeretetteljesen együtt dolgozni hite indítására hívő testvéreivel, aki ezeknek az alapgyakorlatoknak a jó ízét már meg ízlelte.- b) Bevezetés a vallási kultúránkba - mint egyfajta inkulturáció! A szentmise Himalája-magas élmény a templomunk szélfogó ajtajáig bemerészkedő, esetleg a barátja kedvéért még a legutolsó padba le is ülő kívülállónak. Más nyelv, más zene, más mozgáskultúra, más időmérték, mint amit megszokott. Társtalannak, feszélyezettnek érzi magát. Ha a szeretet egyháza vagyunk - márpedig az vagyunk akkor az ilyen betévedőhöz tapintatosan, mosolyogva oda kell mennünk, mellé kell telepednünk, az imakönyv használatában és a szentmise menetében tolmácsaivá kell lennünk. Az olyan egyházközség, amely erre a befogadó szeretetre ráneveli alkalmas tagjait, szinte észrevétlenül teszi társaivá, tagjaivá az idegeneket. Az ügyeletes katekéták egyike-másika szentmise alatt is odamegy a felsíró kisgyermeket csitítgató fiatal szülőkhöz és bevezeti őket az oratóriumba, ahol mindent látnak, hangszórón át hallanak, mégis szabadon mozoghatnak. Szívesen kínálunk fel patrónust, támogató barátot - a kívülről hozott keresztszülő mellett is - a felnőtt vagy fiatal keresztelkedőinknek. Hasonlóképp igen bevált az elsőáldozó gyerekek, bérmálkozó fiatalok által személyesen választott, náluk idősebb, példás életű hittanos patronáló barátsága, mely évek során számtalanszor kedvezően igazolódik.-c) A személyesség. „A tökéletes evangéliumi dialógus az emberrel, a különböző generációkkal, nemzetekkel, különböző tradíciókkal történik. De mindig és következe233
