Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Tények és vallomások a keresztény szeretet gyakorlásáról
hiszen nekünk árasztani kell az életörömet, a bátorítást, a szeretetet, ami kapaszkodót ad gyermekeinknek. A biztatás és elvárás neveli azt az önbizalmat, amit a gyermek magával vihet. Csak sikerélményekben érezhetik magukat a többi emberhez méltónak. A mi türelmünknek ebben az emberszeretetben határtalannak kell lennie...” És akik ilyen hatékonyan, ilyen csodával határosán tudják szeretni a legkisebbeket, azok - megvallottan vagy lelkűkbe zártan - Istent szeretik. „Aki idejön, azt saját eszménye indítja...” A fent idézett gondolat indított arra, hogy felkeressem FARKAS ILDIKÓT, aki számos más vallásos társával együtt van jelen a károsodottak fenti intézményében. Együtt dolgozik a többiekkel, felfogását nem titkolja, mert mindenki saját eszményeivel jobban tud segíteni... - „Magam egyházi iskolába jártam, egyik nyáron Almásnesz- mélyre, majd Orbottyánba mentem a sérült gyermekek intézetébe.” Farkas Ildikó hat éve végzett konduktor, hat éve dolgozik, és jelenleg a Hittudományi Akadémia levelező tagozatának másodéves hallgatója.- Miért kezdte el a hosszú szakmai képzés után, fáradságos munkája és nyelvtanulása mellett a teológiát? Mit vár és mit kap tanulmányaitól? A szerény, vékony alkatú, kevés beszédű, de sok ötlettel teli konduktor, fokozatosan nyílik meg: - Bizony nem könnyű a gyermekek között, bármennyire tudjuk is, hogy betegek, sokszor türelmetlenek vagyunk. 'Nekem is több türelemre, szeretetre, a gyermek lelkivilágába való beleérzésre van szükségem. Ezt a lelkületet először a reformátusoknál találtam meg, amikor középiskolai nyári szünetekben az almásnesz- mélyi és őrbottyáni fogyatékosok intézeteiben észrevettem, hogy a szeretet szinte átalakítja a gyermekeket. Ezekben az időkben érlelődött meg bennem, hogy érettségi után ilyen pályára megyek. A középiskolában folyton hallottam a hitről és a szeretetről, de mégsem tudtam mit kezdeni vele. Most érzem, hogy kialakul belső tartásom, ami testileg, lelkileg megerősít. Csak jóval később döbbentem rá arra is, mit jelent valójában az igazi elmélyedés az Úrban. Itt a Pető Intézetben jól tudják, ki a vallásos, és sokkal többet várnak tőlünk: lemondást, több szolgálatot. Ha például szabad hétvégét akar valaki, az tőlem kér segítséget. A mi munkánk fizikailag is nehéz. Nekem minden reggel nemcsak alapos testgyakorlatra, tornára van szükségem, hanem „lelki gyakorlatra”, komoly elmélyedésre is, amiből egész nap erőt meríthetek. Ha én lelkileg nyugodtabban és derűsebben megyek be, az azonnal átragad a gyerekekre is: Jó napunk lesz! Láthatólag megnyugodnak, mosolyognak, igen, ez az empátia, az érzelmi azonosulás lényege.- És a Teológia? Ott inkább elméleti ismereteket szerez?- Én kezdettől fogva úgy fogom fel, hogy végre megismerhetem Isten személyes jelenlétét a történelemben és az eszmékben. Ez a jelenlét különösen a szentírási tanulmányokban és az egyháztörténelemben válik számomra megtapasztalhatóvá. - Van egy másik felismerésem is: az egyháziak és a hívők igen sokat beszélnek a jóról és a szeretetről, és milyen keveset tesznek ezen a területen. Ez még inkább arra serkent, hogy én jobban végezzem munkámat.- Tudja-e közvetlenül átadni a hitet?- Csak fokozatosan. A gyerekek nagyon fogékonyak a hitre. Itt óvodásokat és első osztályosokat tanítok. Karácsonykor pásztorjátékokra készültünk. Nagyon örültek neki. A Villányi úton, ahol most felső tagozatosok vannak, magukkal hozzák a Bibliát és egyéb vallásos könyveket. És kérik a Szentírás-olvasást. Ott inkább református konduktorok vannak és jól megragadják ezt a lehetőséget. A gyermekek élethelyzetéhez illő evangéliumi jeleneteket dolgoznak fel velük, és együtt éneklik a zsoltárokat. Bizony jó lenne, ha a hittel többet segíthetnénk rajtuk.- Mennyire érzik át ezek a gyerekek helyzetüket? - kérdezem.- Erre magam csak egy közvetlenül átélt esetnél döbbentem rá igazán, aminek napokig a hatása alatt voltam. Egyik, egyébként szépen haladó kislányból egyszer egészen váratlanul kitört a zokogás, akármit is mondtam, nem tudtam lecsillapítani. 226
