Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Tények és vallomások a keresztény szeretet gyakorlásáról
Végre megszólalt: „Ti úgysem fogjátok megérteni, hogy miért sírok, mit érzek itt belül. Én sohasem leszek rendes ember...”- Hát igen - válaszoltam erre jómagam befejezésül - ilyenkor lenne jó egészen személyhez szólóan beszélni Jézusról, a gyermek kezébe adni a feszületet, hogy mindig lássa Krisztust, aki érte is szenvedett. Vele megoszthatja belső gyötrődését. ❖ ❖ * „Gyümölcseikről ismerik meg egymást” (Mt 7,16) BOGLÁRYNÉT, MAILÁTH EDINÁT nagy munkában találtam. Éppen rendezte azokat a külföldi adományokat, amiknek értékesítésével a megnyitásra kész Egyház- községi Klubot még teljesebbé teheti. Amikor megkérdeztem, mik is a tervei, érdekes hasonlattal válaszolt. - „Régen az Alföldön voltak olyan kutak, amelyekbe előbb úgy félliternyi vizet kellett beönteni, hogy elindítsa a bőséges vízáramot. Akinek ennyi vize sem volt, annak számára a kút száraz maradt. Ezt a kevéske vizet szeretném előteremteni, azazhogy külföldi családi, baráti kapcsolataim alapján beindítsam anyagi és lelki vonalon a hazai egyházközségekben a szeretetszolgálat egészséges áramlását. Nekünk Szent István példáját kell korszerűen követnünk, ő kapcsolta be hazánkat először Európa vérkeringésébe. Nemcsak a kereszténység felvételét sürgette, de gazdaságilag és kulturálisan is felemelte népét. Ma a magyar egyház tagjaiban még hiányzik az egészséges vérkeringés. A külföldiek készen állnak a „transzfúzióra”, de elvárják, hogy azután felerősödve mi segítsünk önmagunkon. A magyar egyháznak el kellene fogadnia minden lehetőséget és támogatást, akár az államtól, akár az egyénektől jön, akár külföldi felajánlásról van szó. - A jómódú nyugati keresztények tisztában vannak kötelezettségeikkel. Nemcsak a harmadik világot támogatják, de jól tudják, hogy a „keleti blokk” keresztényeinek segítése milyen hatékony eredményekhez vezet. Nyugaton összefonódott a lelkipásztori és karitász segítség (csak a svájci karitász 25 féle segítésmódot kínál híveinek). Ilyen új modelleket kell a hazai viszonyokra átültetni. Röviden: ennek a munkának az elindításához ajánlottam fel az én tartalék, korsónyi vizemet!” Ám az ilyen munka nem megy egyedül. Számos olyan segítőtársat kell keresnünk és kinevelnünk:- aki legyen képzett, tudjon nyelveket;- legyen bátorsága elindulni a világba, hogy támogatást szerezzen;- legyen jó megfigyelő és rendelkezzék rugalmas adaptálókészséggel, azaz, amit látott és tapasztalt, azt tudja lebontani a helyi viszonyokra;- legyen hívő. Tanulni a hitet azonban kevés, gyakorolni is kell. E kettő elválaszthatatlan egymástól. Ha a valódi kereszténységet akarjuk életre kelteni, legyen jelen a lelkipásztorkodásban a szeretetszolgálat.- A kettőt egyszerre kell csinálni, ami olykor felcserélhető, mondhatnánk: a kereszténység fájának két, jelentős hajtása.- Szeretném tudni, B. Mailáth Edina hogyan került erre a területre? Miként alakult ki ez a hivatása, amit olyan következetesen és fáradhatatlanul végez?-Családommal együtt kitelepítettek, én ilyen helyzetben nevelkedtem. Édesapám, aki 85 éves, ma is dolgozik, mint a szentendrei Kovács Margit Múzeum többnyelvű művészeti idegenvezetője. Mivel továbbtanulásra nem számíthattam, könyvkereskedelemben dolgoztam, ahol 9 éve leszázalékoltak. Férjem meghalt, kislányom felnövekedőben van. Már 6-8 éve azon gondolkodom, hogyan vehetnék részt a rászorultak hatékony segítésében. Amikor kinn jártam Svájcban rokonaimnál, felkerestem a svájci és nyugatnémet egyházközségeket, és Karitász-szervezeteket. Figyeltem, hogy ők hogyan csinálják, beszéltem a magyar helyzetről és lehetőségekről, és szinte zúdították rám az ajánlatokat és lehetőségeket. - 1986-ban a Hazafias Népfront a Magyar Nemzetben meghirdetett egy pályázatot. Többek között olyan téma is volt, hogy az egyházak miként tudnának segíteni az elhagyottakon: öregeken, narkósokon, alkoholistákon 227
