Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Tények és vallomások a keresztény szeretet gyakorlásáról
ez a működés visszahat az agyra, ahol egy másik mezőny veszi át a szerv irányítását.) A legjobb, azaz a 85%-os javulás hét hónapos kortól hatéves korig mutatható ki. Ez idő után csökken a hatékonyság. Egyszerűen mondva: A környezet nem hagyhatja magára a beteget, hanem a normális tevékenységeket különféle találékony módon el kell vele végeztetni, akár mérhetetlen erőfeszítések árán is. Pető módszerét munkatársa, dr. Hári Mária fejlesztette tovább, aki jelenleg is az intézet igazgatója. Eddig kb. 6000 kis és nagy gyermek kezdte meg a Villányi úti és a Kútvölgyi úti intézetben első lépéseit és csillant fel szemükben a remény, ajkukon a mosoly. Önállóan veszik szájukhoz a kanalat, megtanulnak tisztálkodni, életszükségleteiket szabályozni - és ami itt az egyéni visszamaradás miatt nagy dolog: a másikon is segíteni. Mert alapelv, hogy „az egyéni foglalkozásnak be kell illeszkednie a közösségi életbe”. A nevelés héthónapos kortól az ún. „mamás képzéssel” kezdődik, majd a gyermek óvodai és első osztályos képzést kap, az intézetben legkésőbb 14 éves korig maradhat. - A „szülők iskolájában” az elkeseredett, elfásult szülőkből reménykedőket nevelnek, akik szerettei biztatják és a családdal elfogadtatják gyermeküket, mint velük egyenértékű embert. Az egyik anya szinte büszkén mondja: „a mi Bettink nagyon nehezen tartja magát, de mégis ő a család napsugara, a hála csak úgy sugárzik róla.” - Végül az intézet „tanácsadással” bármikor bárkinek a szolgálatára áll. Mikor végre beléphetek dr. Hári Mária igazgatóhoz, a munka sűrűjében, egy irathalmaz között találom. Néhány kedves szó után átad Varjasinénak, Gyöngyinek, a mindenütt jelenlévő „örökmozgónak”. Az V. emeletről indulunk lefelé, miközben mondja és mutatja a legfontosabbakat. A „nem végzetteknél” még nagyban folynak a munkák. - Az első teremben nyitott gerinccel született, de életben maradt gyermekek tanulnak. Köztük egészen kicsinyek, még beszélni is alig tudnak, kis biliken ülnek és „gyakorolnak”. Azokat az életfolyamatokat kell megtanulniok, amelyeket az egészségeseknél a szervezet szabályoz. A konduktor vidám énekszavára, ritmusra masszírozzák kicsinyke hasukat, közben tudatosítják, elindítják és zárják a fontos izomműködéseket. A látvány megindító, erőfeszítésük könnyekre fakasztó - de az eredmény egy életre szóló megváltás. A konduktorok legtöbbje fiatal leány, de egyre inkább jelentkeznek a fiúk is, halk szavúak, figyelmesek, kedvesek. 22-24-es csoportokban négyen dolgoznak. Munkájuk fárasztó, mert egész napon át együtt gyakorolnak a kicsikkel, lábukat, karjukat, gerincüket mozgatják. A gyermekek a földön fekszenek, ezért a konduktor hajtűként hajlik meg, vagy négykézláb kíséri őket. „Ha ilyenkor ebben a nyomorúságos közös küzdelemben felém irányul egy halovány mosoly, az mindent megér” - mondja az egyik „dolgoztató”. - Ebédszünet sincs, mert együtt tanulják meg a pálcavékony, elcsavarodott kis karocskák az önálló evést, maguk ellátását, kiszolgálását. - „így megy ez hat órán keresztül, míg nem jön a váltás - mondja Gyöngyi de a konduktoroknak otthon még fel kell készülniök másnapra, írásban vagy rajzos tervekben.”- És akadnak erre ma elhivatottak? - kérdezem. - Hiszen annyi vád éri a mai fiatalokat. - „Én inkább azt tapasztalom, hogy mai fiatalok nagyon is fáradhatatlanok és áldozatosak tudnak lenni, csak megfelelő célra kell őket beállítani. A mi képzésünk négyéves. A heti 16 órás gyakorlat van a központban, köré rendeződik az elmélet. A Tanítóképző Főiskola adja a konduktív pedagógusi diplomát.” Még egy nagyszerű záróvizsgának lehettem tanúja: vizsgáztak a kicsinyek és vizsgázott a vezető hallgató, egy izmos fiatalember. Búcsúzás előtt egyik idősebb dolgozóval beszélek: „Nálunk sohasem volt semmiféle megkülönböztetés. Eddig sem figyeltünk származásra, sem világnézetre, de még a korábbi tanulmányi eredményekre sem -, csak a munkára való hajlandóságra. Hiszen küldetésünk alapja is az, hogy küzdjünk a megkülönböztetés ellen. Csökkentjük a nyomorúságos életek és az egészségesek közötti különbséget és mindent megteszünk gyermekeink elfogadtatására. - Aki idejön, azt saját eszménye indítja - és végül maga dönti el, bírja-e ezt a munkát testileg-lelkileg, megtalálja-e benne örömét... Igen, saját örömét, mert enélkül ezt nem lehet csinálni, 225
