Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - KÖRKÉP - Barsi Balázs: A jövő papjainak prófétai tanúságtétele
belső mércéje. A szabadság kifelé nagyon szűk: az emberi jogok. Ez elég is. Befelé azonban mérhetetlen távlatai nyílnak egy szabadságnak. - A kispap, aki a szabadságát abban fogalmazza meg, hogy szabad tévét nézni, sört inni, dohányozni, elvetni magát az ágyon délután stb., tragikusan rossz irányban keresi a szabadságot. A belső szabadságra viszont nagyon szűk ösvény és még szűkebb kapu vezet! A szemlélődő lelkesedése Isten Leikétől jön. Pál apostolt szeretjük az Újszövetség papjai elé példaként állítani. Levelei tanúskodnak igen gazdag belső szemlélődő életéről. Ütközik a hétköznapok valóságával: egy-egy szinte banális problémával, például az áldozati hús megevésének kérdésével. Megoldásait nem apró „technikai tanácsokéban adja, hanem mindig belemeríti a felvetődő kis problémát az Úr Jézus életének és halálának látomásába. Ez az a fajta aktivitás, amit vár tőlünk Krisztus egyháza. Egy másik példa. A kolosszei híveket valamiféle korai gnosztikus kísértés éri: mi a szerepe az égi hatalmasságoknak az ember sorsában? Pál a kapott hitletétemény alapján megfogalmazza, hogy Krisztus a kozmosz ura. Minden emberre ható erő alá van vetve Krisztusnak. Van válasza, van segítsége kora keresztényeinek, de válaszai a szemlélődés mélységeiből jönnek. A pap mennyire vegyen részt a politikai és társadalmi életben? Teljesen, de nem mint politikus. Az édesanya és a pap nem politizálhat a szó gyakorlati értelmében. A politika a hatalom megszerzésének és megtartásának művészete. Ha ez, akkor nem politizálhat. Hát akkor hogyan vehet részt a konkrét emberi életben? A felvetett kérdésekre a hit mélységeiből válaszoljon és cselekedjék. Ez a legteljesebb életet szolgálja. így rásütik, hogy politizál, de ez nem igaz. 4. A szemlélődő élet egy ideáltól (eszménytől) vezérelt élet. Egy emberi élet minősége attól az eszménytől függ, amely megragadja. A keresztény papot nem ideológia ragadja meg, hanem egy személy: Jézus Krisztus. A papi élet minőségét egyedül az határozza meg, mennyire engedte, hogy megragadja (magához ragadja) az Úr Jézus. A szemináriumi éveknek ezt kellene elősegíteni. Természetesen nem lehet senkit Krisztustól megragadott emberré tenni. A legtöbb, amit megtehetünk, hogy kispapjaink lássanak ilyen nevelőket és imádkozzunk mindennap értük. így kedvük lesz rá. Csak a szemlélődőnek van meg az az ereje, hogy hűséges maradjon és megvalósítsa küldetését a legnagyobb nehézségek és kísértések közepette is, mert őket „lakja”, fogva tartja az eszmény. Ma a „civil életben” is az élő ideálok hiányoznak. Ez nagy csapás a mai ifjúságra. A kiváló orvosok nagy százaléka mögött ott volt egy konkrét, élő eszmény, egy jó orvos. Sokkal könnyebb jó édesanyává válnia annak a leánynak, akinek jó édesanyja volt, mint annak, aki soha nem látott ilyet és most pánikszerűen pótolni akarja azt a saját gyermekei számára, amit ő nem tapasztalt. * A szemlélődő is, akit élő ideál vezet, nem lesz egyéniségét bénító séma másolójává, hiszen a szemlélt Krisztus-arc, élő eszmény, az élet felszabadító ereje. Mindegyik szeminárium megtalálhatná az Úr Jézus követésében még a külön családi útját is. Győrnek ott van Apor Vilmos vértanú püspök, Székesfehérvárnak Prohászka stb. Kutatások, dolgozatok, lelkes, tartalmas ünnepek, tanúságtevők meghallgatása segítené a kispapokat a követendő eszmény megtalálásában. Végül is ott vagyunk mi, spirituálisok, prefektusok, tanárok, magiszterek a magunk szürke életével, akiknek legelső feladatuk a szép papi élet bemutatása lenne, akikhez a kispapnak bizalommal lehet jönnie. Nekünk, ferenceseknek könnyű a dolgunk Szent Ferenc atyánkkal. Fiatal testvéreink hatalmas vonzásában élnek-, de annál nehezebb a saját életünkben megmutatni az eleven eszményt. Igazában csak úgy válhatunk élő eszménnyé, ha nem akarunk azzá lenni, de föl nem adjuk a harcot, hogy mi magunk is Jézushoz legyünk egyre hasonlóbbá. A spirituálisnak mindenesetre nem professzorrá, hanem mesterré kell válnia. Ezt lehetetlen megvalósítania, ha csak a gyónás keretére szorítanánk ténykedését. Engedni kell, hogy szabadon, alkotó módon legyen mesterré. Együtt kell vele dolgoznia 214
