Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BLANCKENSTEIN MIKLÓSSAL, AZ ESZTERGOMI FŐEGYHÁZMEGYE IFJÚSÁGI MODERÁTORÁVAL - Széll Margit (feljegy.): Az ifjúság szolgálatában
személytelen. Óriási tapasztalatot adott a templom, mely kiváló katekézis- és fórumlehetőséget kínált számomra. Öt és fél évet töltöttem itt. Mielőtt a Krisztinából eljöttem, 380 általános iskolást tanítottam hittanra, 100 gimnazistát katekétizáltam és a heti két katekétikai csoportban mintegy 400 egyetemista volt. A számok nem önmagukban érdekesek, hanem az, hogy az ember milyen felelősséggel élte meg a tanítást. Országosnak mondható feladatok tárultak fel előttem. Részt vettem a nagymarosi ifjúsági találkozókon, diáklelkigyakorlatokat vezettem a katolikus gimnáziumokban, és amellett ott volt a fontos kiscsoportos munka. Abban az időben kezdtük ezeket az egyházközségekre építeni. A felnőtt házasközösségek és gyermekcsoportok egyaránt beletartoznak. Krisztinái életszakaszomban 17 ilyen csoportom volt, élükön civil vezetőkkel. A nagy kérdés az volt, hogy a plébániai rendszer valóban alkalmas-e ilyen közösségi életre. Tapasztalatként mondhatom, hogy ez mindig a papoktól, a vezető lelkipásztoroktól függ, tehát eléggé esetleges, személyfüggésű. A dialógus, a civilek megbecsülése és mint kvázi lelkipásztori munkatársaknak a beállítása ebben az időben országos szinten eléggé kezdetleges volt. A világiak részvétele, ami ma nyílt és egyértelmű követelmény, akkoriban még kísérleti stádiumban volt. - Tudjuk, a katekézisnek a megtartása inkább felkészülés kérdése. Az igazi problémám az volt, vajon van-e a magyar egyháznak perspektívája, és van-e nekem perspektívám hosszú távon mindezt vezetni. Hiszen a nagylétszámú fiatal értelmiségi közegnek az igényei messze túlmutatnak azon, hogy ez most kiscsoport vagy nem kiscsoport. A kérdés az: „Mit jelent ma kereszténynek és magyarnak lenni a társadalomban? Mit jelent ma evangelizálnunk? Összegyházi szinten! Mit jelent a vidék és a város közelsége? Mindez olyan kérdés, amit magamnak is fel kellett vetnem... Ezt a nagy távlatú munkát és munkatervet hogyan tudja átfogni? Ismét felmerül a módszer kérdése!- A kérdés logikusan adódik: mi az a szisztéma, módszer, amit az ember felfedez vagy rákényszerül, hogy felfedezzen, hiszen az ember egyéniségéből adódóan elkezdi tenni azt, amit rábíznak egy plébánián, és meglepődve tapasztalja, hogy abból kinőhet valami. Ez az a pont, ahol világosan érzékelhető, hogy az ember nem saját maga alkot, hanem a dolgok „történnek” és a történésekben neki is része van. - Jelenleg az Örökimádás-templomban vagyok. Ez lelkészség. Országos centrum lehet, hiszen a templomnak a szentségimádás mindennapi eseménye, és mint ilyen, egyedül itt van az országban. Én ezt kihívásnak, jelnek tekintem. Kanter Károly, aki a századfordulón Budapest apostola volt, azért állt elő ezzel a tervvel - és sikerült is a templomot felépítenie -, mert tudta, hogy egy országot kell evangelizálnia. Nem kisebb a feladat ma sem. De ez csak akkor lehetséges, ha a háttérben, az apostoli munka szívében ott van a kontempláció! Az Örökimádás-templom a kontempláció temploma, és így jele annak, hogy minden keresztény működésnek a szíve az imádság és a kontempláció. Ebből táplálkozik a gyakorlati lelkipásztori munka. - Egy adott templomban minden megbízott káplánnak az a feladata, hogy katekéziseket, hittanórákat tartson a lehető legjobb tudása szerint. Tehát, ha módszerről beszélünk, az első: Becsülettel meg kell tartanunk a hittanórákat! Minden korosztálynak! Ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Óvodáskortól az egyetemistákig! Főnököm, Csányi József atya maximális szabadságot ad ebben számomra. Tehát a munkám elsődlegesen: a napi katekézisek. 17
