Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BLANCKENSTEIN MIKLÓSSAL, AZ ESZTERGOMI FŐEGYHÁZMEGYE IFJÚSÁGI MODERÁTORÁVAL - Széll Margit (feljegy.): Az ifjúság szolgálatában
- És a harmadik feltétel, hogy magyarságát tudatosan valló katolikus embert formáljunk. - Azt gondolom, hogy ez a hármas követelmény, talán formailag átalakult, de lényegét tekintve ma sem kíván változtatást, tehát ma is ehhez kötődünk. - A „Regnum-mozgalom” rendkívül nagy szabadságot ad a papoknak, illetve az önálló státusú civileknek, hogy ez eszmét milyen modellben, milyen eszközökkel valósítják meg. Nyilván azért megvan a problémáknak egy bizonyos közös kezelése. Az 1958-60 közötti években sokan beléptünk a szemináriumba, főleg az esztergomi szemináriumba. Onnan kikerülvén plébániákon kezdték a regnumi módszert alkalmazni. Azok az atyák, akik ma az esztergomi egyházmegyében aktívan dolgoznak az ifjúsági pasztorációban, természetesen másokkal együtt, valójában a regnumi lelkiséget és szellemiséget vallják magukénak. 1965-ben léptem be a szemináriumba. A Központi Szemináriumba ekkor érkezett a „zsinat szele". Némelyik teológiai tanszék „műhelyként” működött, tanáraink tananyagként gépelték a zsinat követelményeit. Gál Ferenc professzor könyvsorozata ekkor látott napvilágot a zsinati teológia szellemében. Sokat köszönhetek Nyíri Tamás professzornak, aki Gesztesi András barátommal együtt meghívott a Vigilia világába. Csanád professzor, a pasztoriális tanára a Központi Szemináriumban nyílt ifjúsági katekéziseket indított, és Tarjányi Zoltánnal részt vehettem az ifjúsági katekéziseken. Zemplén György püspök úr, a rektor megengedte, hogy a kulturális életbe is bekapcsolódjunk. Rám nagy hatással volt az akkori nyitott szellemi légkör. Ez időben indultak a nagy ifjúsági katekézisek is. Kozma Imre, Bolberitz Pál, Kerényi Lajos szinte robbanásszerűen törtek be katekéziseikkel több száz résztvevőjükkel együtt a budapesti fiatalok értelmiségének világába. Nyáron pedig továbbra is életem szerves része maradt a klasszikus kisközösségi táborok és lelkigyakorlatok irányítása. Most beszéljen, kérem, sajátos arculatú munkájáról. Van-e egyéni módszere?- Számomra az ifjúsággal való foglalkozás magától értetődő dolog, nem kellett „feléjük fordulnom”, csak élnem a magam korosztálya életét. Ha az embert felszentelik, akkor nemcsak konkrét réteget akar pasztorálni. Az ifjúság nevelése már a kisgyermekekkel való foglalkozással kezdődik. - Első állomáshelyem Dorogon volt, ahol Diószegi László és korábban mások, már jól megalapoztak egy felnőtt ifjúsági közösséget. Kezdőként, főleg azt kellett megszoknom, hogy pap vagyok és közöttük nekem kell a sajátos papi szerepet betöltenem. Mintegy evangelizáló tanúságtevőkként jártuk be az országot a fiatalokkal. Ez időben még alig-alig voltak katekézisek, főleg vidéken. Szerettek volna valamit csinálni, de nem tudták, hol kezdjék. Az a néhány pap, akinek ezen a téren már volt tapasztalata, egymást jól ismerte. Megjegyzem, ma is ők a meghatározóak az ifjúsági munkában. - Meg kellett tanulnunk - és ezeket ma is hangsúlyozom - a katekézis műfaját, a helyes előadást, a dialógust, a rendszeres Szentírás-elemzést és helyesen kellett reagálni az egzisztenciális problémákra. Felmértük, hogy passzív laikusokkal van-e dolgunk, vagy pedig olyanokkal, akik szolgálni akartak és alkalmasak gyermekcsoportok vezetésére. Egyszóval akkor kezdtem érzékelni: mi az, hogy egyház. A Gondviselés hamarosan Budapestre, a Regnum Marianum-kápolnába helyezett, ahol megpróbáltam újra kialakítani az eléggé szétesett hitoktatást. Lévén ez lelkészség, a szokott „kulimunka” - így szoktuk nevezni ezt - az irodázás, a temetések egyhangúsága, nem terhelte időmet. Ekkor kerültem kapcsolatba a budapesti ifjúsági értelmiségiekkel. Közben alakultak a kiscsoportok. Nagyon sok meghívásom, baráti beszélgetésem volt akkoriban, nemcsak hívőkkel, hanem másokkal is. Mindezt az ember nem maga akarhatja, hanem jön, inkább tudni kell elfogadnia. - Két év múlva átkerültem a Krisztinavárosi plébániára, melynek felnőtt ifjúságát eléggé ismertem, hiszen osztálytársaim, barátaim voltak ott. Nagyban segített a Budavári plébániából eredő ismeretségem is. Teljes szabadkezet kaptam a munkában. A hitoktatás mind az enyém volt: általános iskolások, középiskolások, egyetemisták. A katekézisek mellett kiépítettem a kisközösségeket, hiszen a katekézis, a legjobb szándék ellenére is 16
