Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Máté-Tóth András: Kisközösségek a közéletben
A hiteles gyakorlat kritériuma szelektál: ha a vezető valamilyen oknál fogva eltér a közösség által vallott normáktól, akkor elveszíti népét. Minthogy a közösségben igen személyesek a kapcsolatok, a társaság képes különbséget tenni a krízis és a megalkuvás, a bűn és a hittagadás között. A vezető annak a keresésnek, kísérletnek elkötelezettje, amelynek alapján neki a közösségben éppen a vezetési feladat keletkezik. És fordítva: a csoport éppen abban a vállalkozásban választja vezetőjét, amely annak életében a leglényegesebb viszonyulásokat határozza meg. Ez az egység - mondhatjuk bátran: kölcsönös érdekegység - olyan soros köteléket jelent, mint az „ősközösségi nagycsaládban” a megélhetés és fajfenntartás érdeke. A vezető nem rendelkezik hatalommal a közösség fölött, csak az érvelés és hitelesség hatékony eszközeivel. Semmit sem kényszeríthet a tagokra, s azok sem a vezetőre. A közösség vállalásai a valódi élethelyzet függvényében alakulnak. A tagok nem kényszerülnek olyan közösségi vállalásokra, melyek az addig tett vállalásaikat (család!) nullifikálnák. Amire azonban valós alapokon igent tudnak mondani, annak képviseletében az alapvetően meghatározó legalsóbb szinteken teljes az egység, s így nagy az átütőerő-család, baráti kör, helyi társadalmi közeg. Az a biztonság, amely az ilyen integrált (helyi) társadalmi létből fakad, többet jelent a tagoknak, mint a racionálisan indokolt fejlődés. Ha etikai kategóriákkal akarjuk kifejezni ezt a szociológiai viszonyt, akkor azt mondhatjuk: a közösség a fennmaradás (élet) princípiumát tételezi a vállalások etikai kritériumának. Bűn az, ami sérti az életet. Erény az, ami szolgálja. 2. Szolidaritás az anyagiakban is. A kisközösségek helyi társadalmának mikrovilága nem független az anyagiaktól. A nagyegyházak egyházi adót szednek és esetenként adományokat gyűjtenek. Ez a gyakorlat az egyesületi tagok anyagi elkötelezettségéhez hasonlít. Az egyházi kisközösségek tagjai ha gyűjtenek, akkor olyanok javára, akiknek életszínvonala messze a világátlag alatt van: nevezetesen indiai, afrikai, erdélyi éhezőknek, a világ peremén nyomorgóknak - függetlenül azok politikai vagy vallási hovatartozásától. Nem mintha nem találhatnának saját körükben is rászorulókat. őket nem intézményesen, hanem saját kezdeményezésből próbálják támogatni. A távoli vidéken élők adományokkal való felkeresése: katholikosz — egyetemes. Ez az adakozás jól jellemzi az anyagi javakkal kapcsolatos kisközösségi magatartást, mely szívesen hivatkozik a hegyi beszéd mondására: „Boldogok a Lélek szerint szegények”. Lélek szerint, tehát teljes irányultsággal. A kisközösségnek nincs köztulajdona. Vannak olyanok, melyek együtt élnek - mintegy „szeretet-telepen”. Magántulajdonukat bocsátják tetszés szerinti mértékben a közösségi tagok rendelkezésére. A többség ilyen formában nem él együtt, de a tagok számíthatnak egymásra. Szoros és személyes kapcsolatuk megengedi, hogy a közösség a valós szorult helyzetben lévőt támogassa. A személyes segítség nem taszít a lekötelezettség megalázó helyzetébe. A tagok pénzüket, eszközeiket, ingatlanukat úgy tekintik, mint a nagy közösségi család lehetősége. Megtapasztalhatják a „százannyit”: vagyis azt az anyagiakban is megmutatkozó összetartást, aminek erejében az ország számtalan városában, falujában átmenetileg otthont, meleg ételt, gyors kölcsönt nyújtanak egymásnak. Ez az alapmagatartás tompítja azokat az öröklött anyagi különbségeket, melyek egyéb esetben megmérgezhetik a mélyebb baráti kapcsolatokat is.15 Az anyagi javakkal való ilyen bánásmód alapvetően tér el a megszokottól. Nem csak baráti segítségnyújtásról van szó, hanem a javak sajátos értelmezéséről. Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek annál távolabb kerülnek egymástól, minél többel rendelkeznek. A szegények között nagy az összetartozás. Az anyagi javak társadalmi szerepével kapcsolatban nem a magán-, ill. köztulajdon melletti döntés a kulcs, hanem az a szellemiség, ahogyan ezt vagy azt az elosztási módot alkalmazzuk. A kisközösségi közeg alkalmas annak elsajátítására és megmutatására, hogy a javak lehetnek áldásai egy kapcsolatnak, ha az ajándékozó szeretet szentségeivé válnak. 3. Metanoia. A kisközösségek tagjait nem jellemzi az információk világától való elfordulás - egyfajta „remetekivonulás”. Hazánk történetének elmúlt évtizedeiben azonban kialakult bennük is egyfajta érthető idegenkedés a közélettől. Ami hivatalos, 190
