Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Rédly Elemér: Az új hittankönyvek kateketikai szemlélete
E szép példák mellett nagyon sok ellenpélda is van: ilyenek különösen a formális szentségi előkészítések (vagy azok teljes elhagyása), illetve a felületes (elméleti, keresztény életre el nem vezető) hitoktatások, amelyek csak arra szolgálnak, hogy újra termeljék a nem-gyakorlók népes táborát. A gyakorlók A nem-gyakorlókkal kapcsolatban idézett számok utalnak a „gyakorlók” aranyaira is. A szentségkiszolgáltatási és az általános iskolás hitoktatási adatoknál jellemzőbb mutatók a 10%-os templomlátogatás és az 1,3%-os ifjúsági hittan (amely a 10%-os „gyakorló” nagyon kedvezőtlen korbeli elosztására is utal). Az egyház „tudja — írja az Evangelii Nuntiandi —, hogy az evangéliumi hír csak úgy juthat el a tömegekhez, ha előbb a hívek közösségének hirdeti. Az o feladatuk, hogy az üzenet eljusson a többiekhez” (57). — A magyar egyház reménye, hogy sokfelé tudatosult ez az igazság; hogy sok lelkipásztor törekedett és törekszik arra, hogy a „gyakorlókat” az evangéliumi élet mélységei felé vezesse. Az egyesületi élet 40-es évek második felében való megszűnése után ifjúsági és felnőtt hittanokat, közösségeket, közösségi szellemű plébániákat hoztak létre, amelyek száma különösen a 70-es évek óta országszerte nő. Nagyrészt ezekből kerülnek ki azok, akik ma mint világiak (vagy esetenként mint papok) az evangelizáció, illetve a lelkipásztorkodás szolgálatába állnak, hogy egész életükkel tanúságot tegyenek a világban a kereszténységről. Sokfelé máig sem döbbentek rá, hogy nem kell a kis létszám miatt siránkozni, hanem a meglevő „gyakorlókat” kell a mélyebb evangéliumi életre elvezetni, hogy ők legyenek az evangélium új virágzásának elindítói. Sokfelé ma is úgy foglalkoznak a meglévő „gyakorlókkal”, templomba járókkal, mintha a 40—50-es évek óta semmi sem változott volna körülöttük; úgy foglalkoznak a hittanosokkal, mintha nem kellene felkészíteni őket arra, hogy egy, a vallástól idegen világban élnek, hogy egy vallási tradíció nélküli környezetbe fognak kerülni. Ennek következtében évről évre még mindig nagy azoknak a „gyakorlóknak” a száma, akik nem-gyakorlóvá válnak. Különösen nagy a „gyakoriok” létszámvesztesége a gyermekek és fiatalok, illetve a faluról városra kerülők körében. Rédly Elemér AZ ÚJ HITTANKÖNYVEK KATEKETIKAI SZEMLÉLETE Előzmények. Magyarországon a második világháborút követő években a hetvenes évekig dr. Hamvas Endre érsek úr hittankönyveit használtuk a hitoktatásban. Ezek a hittankönyvek azonban egyre kevésbé feleltek meg a megváltozott körülmények közt folyó hitoktatás követelményeinek. Ezért a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1968-ban, majd 1975-ben országos hittankönyvpályázatot írt ki. Ennek eredményeként 1970-től, illetőleg 1985-től folyamatosan jelentek meg az új hittankönyvek. Az új hittankönyvek egy megújuló hitoktatási szemlélet alapján készülnek. Érthető, hogy azok, akik nem ismerik a megfontolásokat, amelyek az új könyvek íróit vezetik, sokszor értetlenül fogadják az új könyveket. Miért van szükség új hittankönyvekre? Valamikor a gyermekek keresztény szellemű nevelését a keresztény társadalmi környezet biztosította. Ebben a helyzetben a hitoktatás nem jelentett különösebb problémát. Legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy a gyermekekkel megismertesse hitünk tanítását, mindazt, amit egy keresztény embernek hinnie és tennie kell, hogy eljuthasson az örök életre. Erre a célra régebbi hittankönyvek megfeleltek. Az elmúlt évtizedekben életkörülményeink megváltoztak. A szülők és hitoktatók különböző nehézségeket tapasztalnak: a gyerekek közt sokan közömbösek, nem szívesen tanulják a hittant, nem akarnak szentmisére járni, sokan lemorzsolódnak .. . így merül fel a kérdés: hol a hiba, mit kellene esetleg másként tennünk, hogy a hitoktatás és keresztény nevelés kudarcait elkerüljük. A megoldást keresve jutunk el arra a felismerésre, hogy hitoktatásunkat, egész hitoktatási szemléletünket felül kell 59
