Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Rédly Elemér: Az új hittankönyvek kateketikai szemlélete
vizsgálnunk, meg kell újítanunk. Hitoktatásunk megújítása pedig szükségessé teszi, hogy olyan hittankönyveink legyenek, melyek megfelelnek ennek a megújuló hitoktatási szemléletnek. A teológiát mindig az készteti fejlődésre, hogy az életben felmerülő új kérdésekre az örök igazságok fényében kell új választ keresni. Ezekre a kérdésekre aligha lehet előre megfogalmazott válaszokkal megfelelni, hiszen a mai élet olyan kérdéseket vet fel, amelyekre régebben nem is gondolhattak. Nem feladatunk, hogy ezeket a témákat sorravegyük, csak néhányat említünk, amelyeket a hitoktatásban mindenképpen figyelembe kell vennünk. Ilyenek: az egyházfogalom; a lelkiismereti szabadság tiszteletbentartása és a vallásszabadság biztosítása; az ökumenizmus; a biológia és orvostudomány fejlődése nyomán felmerülő, továbbá a pluralista környezetből fakadó erkölcsi kérdések; a szentírástudomány legújabb eredményeinek (pl. az irodalmi műfajokkal kapcsolatos kérdések) következményei... A megújuló hitoktatásnak mindezeken kívül figyelembe kell vennie a mai pedagógia és lélektan leszűrt eredményeit és a hitoktatás megváltozott körülményeit is. Nyilvánvaló, hogy a hitoktatást nem tekinthetjük pusztán pedagógiai feladatnak. De mint lelkipásztori feladatnak, figyelembe kell vennie azokat az emberi tényezőket, amelyekre a pedagógia és a lélektan felhívja a figyelmünket. Elengedhetetlen például, hogy a hitoktatásnál figyelembe vegyük a gyermekek életkori sajátosságait. Nem taníthatunk nekik értelmi szintjüket meghaladó ismereteket. Például: 8-10 éves kor előtt a gyermeknek még nincs történelemszemlélete, nem képes helyesen bánni elvont, filozófiai jellegű fogalmakkal. Nem követelhetünk gyermekektől felnőtt ítélőképességet feltételező erkölcsi döntéseket sem. Hitoktatás és keresztény nevelés. Jézus megbízása: „Hirdessétek az örömhírt. . (Mk 16,15) „Tegyétek tanítványommá mind a népeket... tanítsátok meg őket mindannak megtartására . .(Mt 28,19—20) minden katekézis alapja. Ebből következik, hogy a hitoktatás nem csupán ismeretközlés, hanem annál sokkal több: keresztény nevelés, bevezetés a keresztény közösség életébe. Való igaz, hogy a gyermekek keresztény nevelése ma is elsősorban a szülőkön múlik, de az mégsem csupán egy-egy család egyéni feladata, hanem a keresztény közösség közös ügye. Ezt a feladatot a keresztény közösség a katekéták közreműködésével teljesíti, együttműködve a gyermekek szüleivel. A hitoktatás megújításában az egyik legfontosabb szemléleti változás, hogy a hitoktatást neveléscentrikus oktatási folyamatnak tekintsük. ......a katekézis igazi c élja nem egyszerűen tudás közvetítése, hanem a keresztény életre rávezetés. . . Törekedni kell arra,, hogy emlékezetükbe és szívükbe véssük mindazt, ami fontos az életre . ..” (EN 44.). Ezt a szemléletet tette magáévá a Magyar Katolikus Püspöki Kar is az 1979-es hittankönyv pályázat kiírásakor megfogalmazott célrendszerben. Ez érvényesül az új hittankönyvekben, amikor a hitismereteket nem a teológia tudományos sorrendje szerint közöljük, hanem abban a sorrendben, amelyet a hit fejlődése megkíván. A neveléscentrikus hitoktatás természetesen egyáltalán nem jelenti azt, mintha nem lenne szükség a hitismeretek közlésére, tanítására és megtanulására. A hitigazságokat igenis meg kell tanítani, de az igazságok közlésének sorrendjét, egymásutánját nem a teológia tudományos rendszere határozza meg, hanem a keresztény nevelési cél és természetesen, a gyermeki ismeretszerzés pedagógiai logikája. Mindenkinek szüksége van biztos alapokra, bizonyos alapszövegek ismeretére és betanulására, megfelelő vallási fogalmakra ... Ámde ezzel kapcsolatban különösképpen hangsúlyozni kell, hogy helyes fogalmakra, megértett tudásra van szükség, és nem csupán bemagolt, verbális ismeretekre. — A hitoktatás több mint ismeretközlés: igehirdetés. Amikor hitoktatunk, nem „tant" tanítunk, hanem örömhírt hirdetünk: Jézus Krisztust és az ő Jóhírét, amit nem elég meghallgatni, hanem életté kell váltani. Másként megfogalmazva: a hitoktatásban nem az Isten Országának leírását adjuk, hanem Isten Országának felfedezésére vezetjük tanítványainkat, megismertetve őket Krisztus misztériumával. Tudatában kell lennünk, hogy a jó ismerete, tudása még senkit 60