Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Hívők, nemhívők, nem-gyakorlók arányai hazánkban
Tomka Ferenc HÍVŐK, NEMHÍVŐK, NEM-GYAKORLÓK ARÁNYAI HAZÁNKBAN A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1985-ben egy kérdőívet küldött szét az ország minden plébániájára azzal a céllal, hogy általa átfogóbb képet nyerjünk a vallásosság helyzetéről, illetve a lelkipásztorkodás feladatairól. A beérkezett adatok részletes kiértékelése remélhetőleg rövidesen megjelenik a Katolikus Almanach II. kötetében. Addig is ismertetünk néhány lényegbevágó eredményt, amelyek rávilágítanak egy minden keresztényt közvetlenül érintő, a lelkipásztorkodás irányát pedig döntően meghatározó kérdésre: ti. a nemhívők nem-gyakorlók és hívők arányára. A nemhívők Az idézett felmérésből kitűnik, hogy a meg nem kereszteltek aránya 1950 óta nő. A katolikusok keresztelési aránya az 1951. évi 100%-hoz viszonyítva 1984-re 71,4%-ra esett vissza. E folyamat következményeként 1985-ben ugyan még csak a volt katolikus össznépesség kb. 6%-a nincs megkeresztelve, de az utóbbi években születőknek már több mint egyharmada. (A nem katolikus keresztényekről nincsenek összefoglaló adataink, de a hazai és nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy a szekularizáció hatása, az elvallástalanodás aránya náluk nagyobb, mint a katolikusoknál. így jogos a megállapítás, hogy a következő 20—25 évben a meg nem kereszteltek aránya a lakosságnak legalább egyharmadára növekszik.) A vallástól való növekvő, majd esetleg teljes elszakadás trendjére utal, hogy a polgári házasságot kötő katolikusoknak mintegy 58%-a, illetve a nem elváltak 41 %-a nem köt egyházi házasságot. A vallásszociológia megfigyelése szerint pedig az egyházi házasságot nem kötés sokaknál a vallással való teljes szakítás jele. Ilyen szempontból még jelentősebb adat, hogy a katolikusok 17%-a nem kér egyházi temetést sem. S végül figyelembe kell vennünk, hogy a magukat nem hívőknek minősítők aránya a nem egyházi részről végzett felmérésekben is 30—50%. A magyar lelkipásztorkodás az 50-es évekig alig találkozott nemhívőkkel, lényegileg a gyakorlók felé irányult. Az azóta megváltozott világban a direkt lelkipásztorkodás alig jut el a nemhívőkhöz; elsősorban az ún. indirekt lelkipásztorkodás, a hívek, a közösségek tanúságtétele éri el őket: A magyar egyház szép példákról számolhatna be a világiak növekvő felelőssége, tanúságtétele terén, illetve számos nemhívő megtérésével kapcsolatban. Bár nincs kimutatásunk a felnőtt keresztelések, elsőáldozások, bérmálások arányáról, de bizonyos, hogy ezek száma, ha még kicsiny is, különösen városhelyen, élő plébániai közösségekben, illetve kisközösségekben egyre nő. A lelkipásztorkodás hiányossága viszont, hogy nagyvárosokban sincs rendszeres előadás-sorozat nemhívők számára, amit pedig az Ordo Initiationis Christianae Adultorum római dokumentum is előír. Faluhelyen viszont általában nem él eléggé a küldetéstudat a hívekben, s néha a papokban sem: sok hívő közösség tagjai zártak, olykor elutasítóak a nemhívők irányában; inkább szembenállást éreznek irányukban, mint küldetést. A nem-gyakorlók ók azok, „akik kifejezetten nem tagadják meg ugyan megkeresztelt voltukat, de vallásukat nem gyakorolják” (Evangelii Nuntiandi 56). Számuk különösen megnő olyan korokban, illetve vidékeken, amelyekben, ill. ahol összedől a hagyományos kereszténység, megszűnnek a vallásgyakorlatot védő társadalmi normák. A nem-gyakorlók szempontjából új mondanivalóval bírnak a már részben idézett adatok: hogy 1984-ben a katolikus szülők 71,4%-a keresztelteti meg gyermekét, ugyanakkor a 7—8 éves katolikus gyermekek 43,1 %-a lesz elsőáldozó, s a 10—16 éves katolikus keresztelt gyermekek 29%-a bérmálkozó. Ehhez még hozzáfűzhetjük, hogy az elsőáldozóknak, sőt a bérmálkozóknak is jelentős része csak üres szokásból járul e szentségekhez, és amint „átesett” azokon, s megkapta a megfelelő ajándékot, felhagy a hittanra és templomba járással. — Ezek az adatok jelzik, hogy az említett — megkeresztelt, de elsőáldozáshoz vagy bérmáláshoz nem járuló, illetve a vallásgyakorlattal felhagyó — gyermekek a „nem-gyakorlók” csoportját fogják növelni; másrészt, hogy e gyermekek szülei —, tehát a meg nem keresztelt kb. 30%-a is, és minden 57
