Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Erdő Péter: Az egyházmegyei zsinatok
nem születik, esetleg ilyen szavazásra nem is kerül sor, hanem a püspök maga vonja le a szükséges következtetéseket a tanácskozások során elhangzottakból, s maga állítja össze a megfelelő nyilatkozatokat és határozatokat.7 Megjegyzendő, hogy a zsinati munka eredményének ezek a különböző feldolgozási és közlési lehetőségei jellegükben nagyon hasonlóak azokhoz a formákhoz, amelyekben a püspöki szinódus egyes üléseinek tanácskozásai nyomán keletkezett dokumentumok napvilágot láttak.8 Az egyházmegyei zsinat végeztével a megyéspüspöknek közölnie kell az általa kiadott, illetve jóváhagyott nyilatkozatok és határozatok szövegét a metropolitával (hacsak ő maga nem metropolita), valamint a püspöki konferenciával (467. k.). A Codex 1977-es és 1980-as szövegtervezete (Schema 1977. 279. k., Schema 1980. 387. k.) még tartalmazott olyan előírást, hogy ezeket a szövegeket mielőbb közölni kell az Apostoli Szentszékkel, ám ez a követelmény a végleges változatból kimaradt, mivel úgy tűnt, hogy egy ilyen rendelkezés túlzott centralizációhoz vezetne.9 A püspöki konferenciával, illetve a metropolitával való közlés csupán tájékoztató jellegű, és a szomszédos részegyházak jobb együttműködését szolgálja. Nem jelenti viszont azt, hogy a nyilatkozatokat vagy a határozatokat a metropolitának vagy a püspöki konferenciának meg kellene vizsgálnia vagy jóvá kellene hagynia.10 összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy az új Egyházi Törvénykönyvnek az egyház- megyei zsinatról szóló rendelkezései a Püspöki Kongregáció 1973-as direktóriumához képest, mely több szerző szerint hatályon kívül van ugyan, de továbbra is hasznosítható útmutatásokat tartalmaz,11 szűkszavúnak tűnnek. Ennek magyarázata a törvény- könyv műfajában keresendő. A direktórium ugyanis, mint végrehajtási utasítás jellegű okmány (vö. 34. k.), az indoklásnak, a részletes útmutatásoknak nagyobb bőségét nyújthatja, mint a Codex, melynek feladata az, hogy azokat az alapvető kereteket rögzítse, amelyek között az egyes részegyházak sajátos jellege és öntevékeny kreativitása kibontakozhat. Valójában a törvénykönyv az egyházmegyei zsinatról szóló kánonoknak már a puszta elhelyezésével is, azzal, hogy a részegyházak belső rendjéről szóló cím elején közli őket, felhívja a figyelmet a szinodalitás, a közös megbeszélések nyomán kibontakozó konszenzus alapvető jelentőségére a részegyházak életében. Többen méltán hangsúlyozzák, hogy a tanácsadói szavazati jogot, mely az egyházmegyei zsinat tagjait megilleti, nem abból a szempontból kell vizsgálni, hogy kompromisszumos intézmény-e a tekintélyelvű és a demokratikus vezetés között,12 hanem azt kell felfedezni, hogy mindez mennyiben segíti elő a krisztushívők karizmáinak érvényesülését az egyház életében. Arról van szó, hogy mindezek a karizmák betölthessék kellő szerepüket abban a közösségben, melyet a Szentlélek irányít jogi önkifejezésének tökéletesítésében is. Jegyzetek: 1. Vö. Papp Gy.: Egyházmegyei zsinati jogalkotás Magyarországon a CIC óta, Nyíregyháza 1942. — 2. pl. Hartelt, K.: Die Diözesan- und Regionalsynoden im deutschen Sprachraum nach dem Zweiten Vatikanum, Leipzig 1979. —3. Kiadása pl. Ochoa, X. (ed.): Leges Ecclesiae post Codicem Iuris Canonici editae, V. Roma 1980, 6462—6539. — 4. Vö. Codigo de Derecho Canónico. Ediciön bilingüe comentada, dir. Echeverria, L., 2Madrid 1983, 252; Puza, R.: Katholisches Kirchenrecht, Heidelberg 1986, 225. — 5. Mivel a 463. k. 1. §. 8. száma az 1917-es CIC 358. k. 1. §. 7. számának megfelelően beszél azokról, akik lelkipásztori szolgálatot teljesítenek, az itt említett választók csak klerikusok lehetnek (vö. 6. k. 2. §). — 6. Puza 227. —7. Uo. 228. — 8. Vö. Az Egyházi Törvénykönyv. A Codex Iuris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal, szerk. Erdő P. m 2Bp. 1986. 306 (magyarázat). — 9. Communicationes 14 (1982) 212; vö. Mogavero, D.: II sinodo diocesano, in: Longhitano, A. — Mogavero, D. — Urso, P. — Marchesi, M.: Chiesa particolare. Strutture di comunione (II Codice del Vaticano II. 5), Bologna 1985. 69. —10. Vö. Az Egyházi Törvénykönyv 387 (magyarázat); The Code of Canon Law. A Text and Commentary, ed. Coriden, J. A. — Green, T. J. — Heintschel, D. E., New York (Mahwah 1985. 382. — 11. Vö. Puza 227; Mogavero 64—69. — 12. Corecco, E.: Parlamento ecclesiale o diaconia sinodale? in: Communio 5 (1972) 33, 35; Acerbi, A.: L'ecclesiologia sottesa alle istituzioni ecclesiali postconciliari, in: L'ecciesiologia del Vaticano II; dinamismi e prospettive, a cura di Alberigo, G., Bologna 1981.228. 56
