Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Somorjai Ádám: A fogamzásszabályozásról - néhány szempont tükrében
pedagógiai tevékenységet folytat. — A szerzőnek a Theologie der Gegenwart c. folyóiratban (1988.1.12—21) megjelent tanulmányából közlünk részleteket. — 1. Vö. H. Stengen Identität und pastorale Kompetenz. Ein Beitrag zur Lehre von den Charismen, in: Lebendige Seelsorge 35 (1984) 293—300; R. Zerfass: Wer ist kompetent zur Verkündigung? in: uö. Menschliche Seelsorge. Für eine Spiritualität von Priestern und Laien im Gemeindedienst, Freiburg—Basel— Wien 1985. 112—141. — 2. Vö. A következő gondolatmenethez V. E. Frankl: Der unbewusste Gott. Psychotherapie und Religion, München 1985 ® 34—53. és 85—88. — 3. K. Rahner: Über die Frage einer formalen Existentialethik, in: Schriften zur Theologie II. 227—246, itt 236. — 4. Vö. V. E. Frankl: Der unbewusste Gott, 45. — 5. Vö. M. Horkheimer: Zur Kritik der instrumentellen Vernunft, Frankfurt a/M 1967.236. —6. Vö. STh l/ll. 106.1. —7. Vö. D. A. Seeber: Mündigkeit, in: Herder Korrespondenz 40 (1986) 253—255. — 8. Vö. A. Görres: Pathologie des katholischen Christentums, in: Handbuch der Pastoraltheologie 11/1.328. — 9. Vö. Gaudium et Spes 17. —10. így D. Stollberg könyvecskéjének címe. — 11. N. Copray: Kommunikation und Offenbarung, Düsseldorf, 1983. 67. — 12. Vö. K. J. Kuschel: Weil wir uns auf dieser Erde nicht ganz zu Hause fühlen. 12 Schriftsteller über Religion und Literatur, München—Zürich 1986.3 — 13. H. Luther: Alltagssorge und Seelsorge: Zur Kritik am Defizitmodell des Helfens, in: Wege zum Menschen 38 (1986) 2—17. itt 17. — 14. Az egészhez vö. H. Windisch (szerk.): Mut zum Gewissen. Einladung zu einer riskanten Seelsorge, Regensburg 1987. Fordította: Somorjai Ádám Somorjai Ádám A FOGAMZÁSSZABÁLYOZÁSRÓL — NÉHÁNY ÚJ SZEMPONT TÜKRÉBEN 1984 óta, amikor legfőbb rendi elöljáróm átirányított morálisra, rendszeresen szembe kell néznem a születésszabályozással kapcsolatos teológiai dilemmákkal. Mint fiatal moralistától elsősorban a születésszabályozás kérdéséről — a Humanae Vitae-ről, II. János Pál tanításáról, természetes módszerekről, fogamzásgátlásról — vártak tőlem nyilatkozatot; a kérdés ilyen módon való megfogalmazásával óhatatlanul mintegy a konzervativizmus bélyege és az egyházhűség megtagadása közötti kényszerű választás kelepcéjét állítva fel, attól függően, hogy a pápa mellett vagy vele szemben foglalok-e állást. Mi a kivezető út ebből a dilemmából? Hogy lehetne megfogalmazni egyházhű választ, amely egyben ezzel a manapság valóban igen összetett és nehéz kérdéskörrel kapcsolatos? Mi a keresztény ember válasza? Először is vizsgáljuk meg a kérdés kontextusát, hogy ezt követően újrafogalmazhassuk, majd pedig megválaszolhassuk azt. A kérdés eddigi formája a következő előfeltevéseket tartalmazza: — A morálteológus = szexológus. A születésszabályozás kérdése is szexológiai kérdés; — A moralistának normatív választ kell adnia, a kánonjogot kell aprópénzre váltania. Ezért feladata kázusok normatív megoldása. Ezeknek az elvárásoknak a tükrében mozgott a morális válasza. Vizsgáljuk meg őket közelebbről. 1. A morális, születésszabályozás és a szexológia A szexuális magatartás vizsgálata természetszerűen része az erkölcsteológiának, • de nem meríti ki azt. Ennek a fogalomszűkülésnek történeti okai vannak, egyrészt társadalomtörténetiek, másrészt teológiatörténetiek. Maga a morális, mint teológiai tudományszak, a dogmatikával együtt, a trentói zsinatot követően alakult ki, vált önállóvá. Előzményei alapján ez jogos és érthető folyamat volt, megvalósulása pedig szükségszerűen a korszak konkrét körülményei közepette ment végbe. Mivel a morális klasszikus országai Nyugat-Európában keresendők, azért a Nyugat sajátos történelmi helyzete határozta meg annak jellegét 244
