Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)

1988 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor György: "Ha olyanok nem lesztek mint a gyermek..." (Mt 18,3)

Hosszú és nem könnyű folyamat. Jézus feltételül szabja követéséhez (vö. Mt 18,3; Mk 10,15; Lk 18,17; Jn 3,5), azért, mert csak ilyen módon tudjuk igazán befogadni Ót és megkapni országának örömeit.

Jegyzetek: 1. W. Trilling: Das wahre Israel, Studien zur Theologie des Matthäus-Evangeliums, Leipzig 1975. 106—107. Ami a 18. fejezet Irodalmi és formatörténeti problematikáját illeti: formai szempontból aligha beszélhetünk (tartalmilag annál inkább!) „közösségi szabályrendeletről” (Gemeindeordnung) vagy bizonyos fajta „közösség-katekizmusról” (Gemeindekatechismus — így pl. Bultmann). Egyrészt azért, mert Máté ezt a négy részből (18,1-5. 6-14,15-20,21-35) álló, s a 19,1 verssel egyértelműen lezárt beszédkompozíciót a többi nagy tanítói beszédegységhez hasonlóan építi fel, másrészt pedig azért, mert bár a 18,15-17 versekben tágabb értelemben valóban a „közösség szabályai” (Gemeinderegeln) fogalmazódnak meg, ilyeneket az evangélium egyéb helyein is találhatunk (vö. pl. 7,15-20; 10,40-42; 23,8-10). — 2. Vö. pl. Mk 9,42-47; Lk 9,46-48; Lk 17,1-2; Mk 10,13-16; Mt 19,13-15; Lk 18,15-17. — 3. A szóban forgó hagyomány különféle irodalmi formákban való megjelenése, a kortárs irodalomtól és szemlélettől való elhatárolhatósága (a rabbinikus hagyomány nem ismeri), valamint az a tény, hogy Jézus magatartásában és Atyjához való viszonyában ez az általa adott új tanítás tükröződik vissza, majdnem teljesen bizonyossá teszi, hogy jézusi logionnal van dolgunk. A bizonyítás kritériumait részletesen lásd: J. Imbach: Die Bibel lesen und verstehen, München 1986, 138—143. —4. VJ. Trilling: id. mű 107. A kontextuson és a létige jelen idejű alakján kívül ezt támasztják alá a már idézett szinoptikus párhuzamos helyek is. A kutatók többsége az aktualizáló értelmezést osztja, fenntartva természetesen, hogy a végső beteljesedés Isten Országa teljes felragyogásában következik be. Máté teológiájában a Boldogságok tükrözik leginkább ezt a „kettős beteljesedést”, nyelvileg is: jövő idejű igealakok mellett „esztin”, akárcsak a 18,3-4 versekben. — 5. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy Jézusnak ez a tanítása radikális kritikát mond a korabeli (főképp farizeusi) Tóra-vallásosság felett, mivel az a Törvény maradéktalan betartásával, saját képesség és teljesítmény által megszolgálni és biztosítani vélte az üdvösséget (vö. Róm 3,28). — 6. J. Gnilka: Das Evangelium nach Markus, Leipzig 1980. 81. — Az egymással szembeni bizalomról, szolgálatról szólva nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy a Máté által használt paidion (kisgyermek) szó a paiszból származik, amelynek értelme kettős: gyermek, szolga. Gyermekké válni tehát szolgává válást is jelent, az egymás iránti kötelező szolgálat értelmében. — 7. Nagyon fontos, hogy embertársainkról gondolkodva vagy velük kapcsolatba lépve megérezzük: rá vagyunk szorulva egymásra, főképpen hitbeli-lelki vonalon. Szükségünk van egymás hitére, imádságára, szeretetére. — 8. „ean mé sztraphéte”: Máté nem a — másik két szinoptikus által annyira kedvelt — „metanoein” igét használja, hanem az (epi)sztrepheint, vagyis ószövetségi hagyományanyagra támaszkodik. A Septuaginta ugyanis általában az episztrephein szóval adja vissza a héber sub igét, amely a prófétai nyelv sztereotip terminus technicus-a a megtérés legfontosabb mozzanatának kifejezésére. A metanoein kifejezés újabb keletű, először az újszövetségi nyelvhasználat fejezte ki ezzel a szóval a megtérés tartalmát. — VJ. Trilling id. mű 108. — 9. G. von Rad: Die Botschaft der Propheten, München 1967. 114. — Az üdvtörténeti tipológia természetesen nemcsak visszafelé, hanem előre is mutat, a babiloni fogság utáni új kivonuláson és honfoglaláson át egészen a végső beteljesedésig, Jézus Krisztus megváltást, Isten Országát ajándékozó exodusáig. —10. Dóka Z.: Márk Evangéliuma, Budapest 1977. 255. — 11. J. Gnilka: id. mű 80. — 12. Dóka Z.: id. mű 253. —13. Jézus ezzel ismételten bírálatot mond a korabeli zsidó (s minden kor) „kiérdemlem”-vallásossága felett. — 14. J. Gnilka: id. mű 81. — 15. H.-J. Schulz: Die byzantinische Liturgie, Trier 1980. 45.

207