Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bíró László: Gondolatok az ifjúsági pasztorációról és az ifjúsági zarándoklatokról
nagy lelkiségi központjaiba, például Taizé, vagy a taizéi közösség által szervezett más ifjúsági találkozókra, s legutóbb 1987. december 31 -én Rómába. 2. Az ifjúsági találkozók, búcsúk néhány megközelítése. a) Kik látogatják ifjúsági búcsúinkat? Ha valaki kívülről, felületesen szemléli a jelenlévőket, úgy tűnhet, hogy viszonylag homogén tömeggel állunk szemben. A valóság azonban más. Az ifjúsági találkozók résztvevőinek többsége kisközösségi tag, vagy valami hasonló formátumú csoportosulásból érkezik. Ők azok, akik szinte „bele vannak betonozva az egyházba”. Megvan náluk a jó szülői háttér, kateketikai csoportba tartoznak, ugyanakkor kisközösségi tagok, Levelező Teológián tanulnak, énekkarban énekelnek. — A másik meg most találkozik először az egyházzal, szájtátva csodálja társait, akik éppúgy kacagnak mint ő, vidámak, felszabadultak, mégis elmélyültek az imában; szabadabbak mint ő, mégis fegyelmezettek. Most lát először tömegesen imádkozó fiatalt, hall templomban hozzá közelálló muzsikát. A homogénnek látszó tömegben ott van a 10%-nyi éppen hívő, az 5%-nyi kereső mellett az ugyancsak 5%-nyi más felekezethez tartozó is. Az éppen leérettségizett vagy még le sem érettségizett mellett az „egyházba betonozottak” közé is lehet sorolni azokat, akik hosszú évek óta tudatosan vesznek részt egy—egy ifjúsági találkozón, most már gyermekeikkel együtt jönnek. Ők is 5—10% lehetnek Nagymaroson, vidéken kevesebben vannak; vagy az ifjúsági zarándoklatok között ingázók táborát. Az ifjúsági találkozók programját olvasva úgy tűnik, nem veszünk mindenütt tudomást ezekről az 5—10%-os rétegeződésekrol. A fakultatív programok közé nem iktatunk be nekik szólót. Ott szoronganak a kiscsoportok beszélgetésein, a körbeszélgetés sokszor rutinos emberei között, félve, mikor kell megszólalniok, s töredelmesen bevallaniok, hogy nekik még nincs kiscsoportjuk, ők még elemi szinten sem ismerik a kereszténységet, vagy éppen más felekezethez tartoznak. b) Honnan jönnek? Nagymaroson egy felmérés alkalmával kiderült, hogy a résztvevők az ország 80 városából érkeznek (összesen, ha jól tudom, 120 városunk van) és kb. ugyanennyi faluból. Nagy átlaga értelmiségi, de találni közöttük 10%-nyi munkásfiatalt is. Tehát a falu, a falvak számához viszonyítva, gyengén képviselt. c) Miért jönnek? Motiváció szempontjából is az előbb vázolthoz hasonló a helyzet. Van egy réteg, akinek életéhez már menetrendszerűen hozzá tartozik nyaranként egy vagy több ifjúsági búcsú. Amint karácsony, húsvét, pünkösd éve ritmusát adja, ugyanúgy éli meg az ifjúsági búcsúk évenként visszatérő alkalmait is, valóságos ünnepként, ahol az ott egybegyűlt közösségben Krisztussal találkozik, — a másik meg úgy éli meg ugyanezt a meghívást, mint egy személyesen neki szólót, ami iránt nem lehet közömbös: „Ez a mi eseményünk, ott kell lennem!” Valahol a „mi eseményünk”- tudat mélyén valóságos egyháztudat húzódik meg, és erősödik tovább. Az ifjúsági találkozókon a fiatalok úgy érzik, őket képviselik, az ő problémáikat fogalmazzák meg, nekik szól a válasz, nekik megfelelő formában. Megint ott van mögötte az élmény: „ez az egyház a miénk!” Megszűnik az egyház iránti esetleges ambivalens érzés. — A tudatosabb réteg, az egyik megkérdezett fiatal így mondta: megy „demonstrálni”, nem valaki ellen, hanem megy önmagáért, keresztény társáért, hogy megjelenítse az egyházat, megy kereső testvéréért, hogy elérhetővé tegye számára is az egyházat, Krisztust. Jó neki átélni: sokan vagyunk, nem vagyok egyedül, s erősödik identitástudata. — Megy a transzcendencia közösségi megélésére. Az ősi búcsújárások motívuma is hasonló volt, kimozdult otthona szűk, megszokott világából, s ezzel kimozdult kisszerű vallásosságából is. Ment megtapasztalni a mennyet, amelyet olyan közel érzett magához zarándoklásának célpontjában, a sokak imádságától megszentelt kegyhelyen. A transzcendencia közelségét különösen is megéli a fiatal a találkozó liturgikus és paraliturgikus alkalmain, társai összeszedett imádságán, Lélektől indított megnyilatkozásain keresztül. 182
