Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bíró László: Gondolatok az ifjúsági pasztorációról és az ifjúsági zarándoklatokról
Bíró László GONDOLATOK AZ IFJÚSÁGI PASZTORÁCIÓRÓL ÉS AZ IFJÚSÁGI ZARÁNDOKLATOKRÓL 1. Az ifjúsági pasztoráció és ifjúsági találkozók, zarándoklatok kibontakozása és egymásra épülése az utóbbi negyven évben. a) Ifjúsági csoportosulások. A katolikus egyesületeket és szervezeteket 1946-ban betiltották. A szerzetesházakat 1950-ben megszüntették hazánkban. A legális katolikus közösségek szinte minden lehetősége megszűnt. A legtöbb helyen maradt valami amorf, megszeppent tömeg, monológ prédikációk szószékek magasából, sokszor adminisztratív eszközökkel akadályozott hitoktatás, a koncepciós perek nyomán maradt félelem. A felszín sok évig mozdulatlan volt, de valami a mélyben nem szűnt meg, az imádság és a remény, valamint a nagyvárosok útkeresése, egy új egyháztudat formálása, a ma alapjainak lerakása, modelljeinek kikísérletezése, amely időszakot Kamarás István így summázza: „Már az ötvenes évek végén is működött jó néhány kisközösség, így ma már több tucatnyi: negyedszázados vagy hosszabb történettel rendelkező is akad.” (Bensőséges bázisok. Ifjúsági szemle 1987/6.) A falusi ifjúság jelentős része a sztereotip gyermekhittanok után elhagyta vallását, a városi fiataloknál a 60-as évek végétől tovább erősödött az igény a közösség és a vallás iránt. Az 1976-os esztendő fordulatot jelentett a magyarországi kisközösségek életében. Egyrészt ekkorra már lényegesnek minősíthető változások történtek az állam és az egyház viszonyában, amelynek gyümölcse az esztergomi érseki szék betöltése volt, másrészt ekkor iktatták törvénybe a Helsinki Egyezmény aláírásával vállalt kötelességeket. Egy 1976-os jogszabály (1976. év 8. sz. tvr. III. rész 18. cikk. I. p.) engedélyezi, hogy magánszemélyek vallásuk gyakorlására magánlakáson is találkozhatnak. A MKPK még ez év decemberében buzdítóan szól a kisközösségekről. A közösségi mozgalom bontakozását segítette VI. Pál pápa 1975-ben megjelent Evangelii Nuntiandi kezdetű enciklikája, sokat idézett soraival: A kritériumoknak megfelelő kisközösségek „az egyház reménységei”. 1980 húsvétján II. János Pál az Evangelii Nuntiandi szellemében levelet intézett a magyar egyházhoz, s ettől kezdődően egyre gyakrabban olvashattunk cikkeket, tanulmányokat a katolikus és világi sajtóban egyaránt. b) Ifjúsági találkozók és zarándoklatok. A kisközösségek létrejöttével, sokasodásával együtt természetesen kialakult az egymással való találkozás vágya. Amíg a kisközösségek létjogosultsága kérdéses volt, addig a nagyobb tömegben való összejövetel alig volt lehetséges. A mai formátumú ifjúsági találkozók elsője Kismaroson került megrendezésre 1971-ben, ahol a helyi ifjúság lelkigyakorlatára eljöttek a környék fiataljai is. Évről évre mind többen érkeztek, úgy, hogy a helyi templom hamarosan kicsinek bizonyult, ezért 1976 óta a találkozók színhelye Nagymaros. — E példán felbuzdulva, és az alakuló egyházpolitikai helyzetet érzékelve egyre több helyen születnek hasonló kezdeményezések. 1980 óta szinte minden egyházmegyében vannak ifjúsági találkozók, legtöbb helyen a főpásztor vagy képviselőjének részvételével. — Ezen találkozók mellett az évek folyamán, spontánul egy-egy lelkipásztor vagy lelkipásztori csoport szervezésére egyre több egyházmegyei vagy körzeti találkozó született meg. Indítást adott erre II. János Pál pápa felhívása a világ püspökeihez, hogy minden év virágvasárnapján rendezzenek találkozókat a fiatalok számára. Az ilyen jellegű ifjúsági találkozók száma napról napra szaporodik. — Az eddig említetteken túl szólni kell a márianosztrai zarándoklatról, amelynek keretében, május elején, évről évre több száz fiatal indul Márianosztrára. Ezen kívül a 70-es évektől kezdve sok fiatal zarándokol együtt a lengyel fiatalokkal, 10 napon át Varsóból Czestochowába. Sokan indulnak el a világ 181
