Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: Keresztény felnőttképzés jelentősége és feladata
mennyiségi fejlődés világos, de lesz-e minőségi szint?! A technika túlzott hajszolása egyre több és nagyobb problémát okoz. Elidegenít a természettől. Az ember kielégületlen fogyasztóvá válik (reklámok) és belső ürességet, neurotikus szorongást érez. A technika kultusza óriási bürokráciához vezet: a hangsúly a szabályon és alkalmazkodáson van, nem az elkötelezettségen és emberségen. Szennyeződik a természetes környezet (zaj, idegesség, névtelenség). A tömegkommunikációs eszközök révén manipulálhatóvá válunk. A sok utazás elveszi a stabilitást, nincs barátság, a szomszéd is idegen; ha baj van, nincs aki segítségére jöjjön. A technikában fontos mérhetőség aligha hasznos az ember társadalmi kapcsolataiban. A miként győz a miérten. Amióta elhagytuk az örök ideálokat, elvesztettük az irányunkat. Az ember hajlamos a bálványimádásra, ami hamis életfilozófiához vezet és növeli a rombolás ösztönét. Ahol a technika bálvány, ott szétforgácsolják az embert: racionális és determinált az egyik oldalon, irracionális a másikon. Amikor a technikai eszközök győzedelmeskednek a tartalmon, amikor lenézzük végső elkötelezettségünk alapjait, az eszményeket, akkor a bölcselet sem lesz más, mint a pragmatizmus kifejezője. S akkor nem tartjuk igaznak, ami működik? Nem lesz igaz, ami érzelmi kielégülést jelent? Nem uralkodik el mindenen a relativitás? Tág kapu nyílik az emberek lábbal tiprására. Gabriel Marcel mondja: Emberek a humánum ellen. Technika—erkölcs nélkül! Növekszik a bizonytalanság és egzisztenciális boldogtalanság. Túlteng a kutatás, az elemző szakosítás. így azután, a teljesség nélkül szétforgácsolódik az élet és a tudomány. Megértéséhez tekintetbe kell vennünk, hogy az ember négy szférából áll: 1. A saját benső világa, 2. a tárgyak, 3. az emberek közötti kapcsolat és 4. a transzcendencia birodalma. A technika ebből csak a tárgyak területén segíthet, a többihez nincs szava. Honnan az élet, mi a célunk, mi a jó és a rossz közötti különbség, a halál stb. kérdések mind eltűnnek. Választanunk kell: vagy a technika mellett, s ekkor az eszközök kábulatába esünk, csak egy kifelé irányuló élethez; vagy a technika ellen, illúziók, utazás stb. nélkül. A kiút: a technikát a vallás és az erkölcs egységében, ennek a megteremtésében kell megalkotni. Ne uralkodjanak az eszközök, de ne is becsüljük le azokat, és ne értékeljük túl az ész uralmát. Gabriel Marcel szerint: „Hosszú lejáraton mindaz, amit nem szeretetből teszünk, kikerülhetetlenül abban végződik, hogy a szeretet ellen történik.” Helyes értékrendet kell felállítanunk. Ha mindezt figyelembe véve keresem, hogy mit szól az egyház a felnőttvilághoz és a felnőttek kateketizálásához, akkor 1971-re tekintek vissza, amikor az Általános Kateketikai Direktórium megjelent. „A civilizációnak az a formája, amelyet tudományosnak, technikainak, iparinak vagy városinak neveznek, gyakran elvonja az emberek figyelmét az isteni dolgoktól, és nehezebbé teszi, hogy szívükben törődjenek a vallás ügyével. Sokan úgy gondolják, hogy Isten nincs jelen, nincs is szükség rá, nem alkalmas sem a személyes, sem a társadalmi élet kérdéseinek megoldására: mindebből könnyen születik vallási krízis. A keresztény hit követőinél éppúgy megtalálható ez a krízis, mint a többi vallások híveinél. Ezért a keresztény hit sürgős feladata, hogy bemutassa igazi természetét, mely szerint felette áll minden kulturális haladásnak, és feltárja újdonságát a szekularizált és deszakralizált világban.” Az ige szolgálatának feladatához tartozik, hogy láthatóvá tegye, megtisztítsa és részeire bontsa azokat az igaz értékeket, amelyek azoknak az emberi kultúráknak lelki hagyományában találhatók, akiknél a vallásos érzés eleven maradt és az emberi létet egészen áthatja. AII. vatikáni zsinat arra buzdított, hogy újítsuk meg az ige szolgálatát az egyházban. Nem elég csak szaporítani a kateketikai oktatásokat. „A katekézis előadását belülről kell megújítani, s ez nem csupán a gyermekek oktatására, hanem a felnőttek állandó képzésére is vonatkozik.” „Tártsák emlékezetükben, hogy a felnőttek katekézise — mivel olyanokhoz szól, akik teljes felelősséggel képesek csatlakozni — a katekézis legfőbb formája, amelyhez az összes többi, egyébként mindig szükséges 141
