Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: Keresztény felnőttképzés jelentősége és feladata
formának igazodnia kell.” Szeretném itt példának megemlíteni a Holland Katekizmust, amely felnőtt katekizmus volt, s innen indították el a katekézis reformját. „A legnagyobb gonddal törekedjenek a II. vatikáni zsinatnak engedelmeskedve arra, hogy állítsák vissza és tegyék megfelelővé a felnőttek katekumenátusi intézményét. A katekéták feladata nemcsak annyi, hogy közvetlenül végezzék a katekézist, hanem segítséget kell nyújtaniuk az egész egyházi közösség lelkesítéséhez, amellyel az igaz keresztény tanúságtételt meg tudják valósítani. A katekétikai munka beleszövődik abba a nagy lelkipásztori tevékenységbe, amelyben elrendeződnek és egymással összefüggésben élnek az egész egyházi élet összes részterületei.” „Külön katekézist kapnak azok, akik a laikus apostolkodásra kötelezik el magukat. Ilyenkor a keresztény tanítás mélyebb ismeretére is szükség van. Van olyan katekézis, amely az életfordulókat veszi figyelembe: házasságkötést, gyerekek keresztelését, elsőáldozást, bérmálást, a gyermekek nevelésének nehezebb szakaszait, betegséget stb. Olyan pillanatok ezek, amelyek fokozottan késztetik az embert az élet értelmének keresésére. — Lehet olyan katekézis, amely az életben beálló változásokhoz kapcsolódik: munkába állás, katonai szolgálat, lakóhely-változtatás, pályaválasztás, társadalmi helyzet megváltozása. Szükséges a segítséget testvéri szeretettel megadni. — Lehetséges olyan katekézis, amely a szabadidő felhasználására vagy utazások előkészítésére szól. — Végül van olyan katekézis, amely az egyház vagy a társadalom életének nevezetesebb alkalmaihoz kapcsolódik.” A változásokat helyesen kell értékelnünk. Magyarázatot kell adni a vallás és erkölcs területén felmerülő mai kérdésekre. A világi tevékenység és az egyház tevékenységei között meg kell mutatni a kapcsolatokat. A világ dolgai hasznosak lehetnek az egyházi közösség számára. A hit racionális alapjait be kell mutatni. A Cathechesi Tradendae-ben olvassuk: „A legnemesebb hitoktatási forma a felnőtteké, amely a személyekhez szól, és nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy valaki megélhesse a keresztény hitet, mégpedig a maga teljességében. A keresztény közösség ugyanis képtelen a katekézis huzamos végzésére, ha nem veszi körül a felnőttek cselekvésének kedvező környezete. Mind a hitoktatók, mind a hittanulók számára nagyon fontos ez. Mert a világ, amelyben a fiataloknak meg kell élniük a hitet és tanúságot kell róla tenniük, s amelyet a katekézis vizsgál és értékel, nagyrészt a felnőttek kezében van. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy ezt a világot megvilágosítsa, ösztönözze és megújítsa a felnőttek hite. A hitnek kell áthatnia minden földi tevékenységet, amelynek elvégzése a felnőttekre van bízva. De hogy a katekézis ennyire hatékony lehessen, ahhoz szünet nélkülinek kell lennie.” A keresztény hívek nagyobb része elsősorban olyan területen munkálkodik, amelyet „világnak” mondunk: a családban, a munkahelyeken, a helyi közösségekben stb. Mindig föladatuk volt, ma méginkább az, hogy környezetüket Krisztus leikével töltsék be és ezáltal megszenteljék a világot, közreműködjenek Isten eljövetelében, tanúskodjanak arról. A II. vatikáni zsinat tanítása nyomán az egyház a világban kell, hogy munkálkodjék. A család jelenlétével, ahol ébred, fejlődik a hit, sugárzik mások felé. Formálódjék a család igazi „családegyházzá”, ahol közösen imádkoznak, a szeretet parancsát példamutatóan teljesítik, az életet elfogadják, értékelik és védik. A plébániai életben: minden világi hívő minél erőteljesebben vegyen részt Isten szavának hallgatásával, az Úr napjának megünneplésével és a plébániai tanácsokban a tevékeny apostolkodás különböző formáival. A világi hívekben megvan az igény a belső, lelki életre, a missziós és apostoli munkában való részvételre. Ez igényli az Isten szava fényében elnyert érettséget az egyház hagyományában és a tanítóhivatal hivatalos értelmezése szerint, valamint a szentségek gyümölcsöző vételét. A belső fejlődést különösen is táplálja a bűnbánat szentsége és a lelki vezetés. Szükséges ezért, hogy valamennyi hívőnek — világiaknak, papoknak, szerzeteseknek — képzése manapság lelkipásztori elsőbbséget élvezzen. 142
