Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Rédly Elemér: Kateketikai szemléletünk alakítása
Ha elfogadjuk, hogy a főparancs a szeretet, hogy a szeretet előbbrevaló mint az igazságosság, akkor ez nemcsak az embertársainkkal való kapcsolatban érvényes, hanem Isten és ember kapcsolatában is. Ez pedig azt jelenti, hogy fontosabb ismeret az, hogy Isten szeret és örök életre hív minket, mintáz, hogy mi emberek vétkeztünk és ezért megváltásra szorulunk. Isten szeretetét pedig Jézus Krisztusban ismerhetjük meg igazán ... Ez a magyarázata talán annak, hogy az áteredő bűn kérdése miért nem volt tárgya az apostoli igehirdetésnek, hogy azt miért nem említi egyetlen hitvallás sem ... Az igazságok hierarchiájának érvényesülnie kell a hitoktatásban is. Ez felel meg a nevelésközpontú hitoktatási szemléletnek is, mely szerint először azokat az ismereteket kell közölni a gyermekekkel, melyekre hitük harmonikus fejlődéséhez és mindennapi keresztény életükhöz szükségük van. Nyilvánvaló, hogy ez nem jelenti azt, hogy a többi igazságról ne tanítsunk, hanem csak azt, hogy mindenről a maga idejében tanítsunk. Jézus által ismerjük meg az Atyát. Az elmondottakból következik az a gyakorlat, hogy a katekézisben kezdettől fogva Jézusról tanulunk. Továbbá be kell látnunk, hogy egész vallásosságunk, keresztény életünk múlik azon, hogy milyen fogalmunk van Jézusról, Istenről, hogy milyen kapcsolatban vagyunk vele. Ezért a hitoktatás, a hitre nevelés alapvető és elsődleges feladata a hit ébresztése és elmélyítése, a helyes Jézuskép és istenfogalom kialakítása. A hitoktatásra kerülő gyermekeknél Jézussal kapcsolatban sok meseszerű fogalommal találkozhatunk, de Jézus ellenes érzülettel sohasem. Jézusról beszélve ne „jézuskázzunk” és ne tűrjük meg a karácsonyi jézuskamesét. Ez a látszólag ártatlan szokás a gyerekben azt az érzést fogja támasztani, hogy a felnőttek nem veszik komolyan Jézust. Jézus valóságát az a gyermek fogadja el, aki látja, hogy szülei és hitoktatói valóban hisznek benne, komolyan veszik. Ő vallásos életük központi személye. Először a történeti Jézusról kell beszélni: tanított, jót tett, keresztre feszítették, nem halt meg végleg, feltámadt, tanítványainak többször is megjelent, visszatért az Atyához, de mégis velünk maradt: — követőinek közösségében: ........ahol ketten vagy h árman ..(Mt 18,20) — tanításában. Igéjében: „aki titeket hallgat, engem hallgat . . ,”(Lk 10,16) — az Oltáriszentségben . .. Fontos a helyes szóhasználat, ha nem is ért még mindent, megtapasztalja, hogy Jézus valóság, akit mindnyájan annyira szeretünk. A hagyományos hitoktatás nem szólt Jézusról, csak miután már szó volt Jézus születéséről és gyermekkoráról. Ez a gyakorlat azonban ellentmond a mindennapi élet követelményeinek, hiszen, amikor imádkozni tanítjuk gyermekeinket, amikor szentmisére járásról beszélünk, lehetetlen, hogy ne szóljunk Jézusról. Feltehetjük azt a kérdést is, ha nem tudok semmit Jézusról, akkor miért érdekelne az ő születése? Fontoljuk csak meg, hogy ismerőseink nagy részéről azt sem tudjuk hány éves, mikor és hol született, kik a szülei. .. mégis jól ismerhetjük őket, mert ismerjük magatartásukat, gondolkodásmódjukat.. . Csak akkor érdekelnek valakinek a családi körülményei, ha már olyan közeli kapcsolatba kerültünk vele, hogy ez is fontossá válik számunkra. így vagyunk Jézussal is. Ha már tudjuk, hogy Ő, aki annyit tanított és oly sok jót tett, mennyire szeret minket, akkor kezd érdekelni, hogy „honnan vette mindezt?”, Ki is ő valójában. További megfontolásokat is érdemes figyelembe venni. Mi a felnőtt Jézusban hiszünk, őt szeretjük, hallgatjuk és követjük, ő a mi példaképünk. Az egészséges lelkületű gyermek nem jó gyerek akar lenni, hanem egy nagyszerű felnőtt. (Ezt mutatja az is, hogy a gyerekek játékukban a felnőtteket utánozzák és játsszák meg!) Ha nem akarjuk, hogy a felnövő gyermekek gyerekes dolognak tartsák a vallást, a vallásosságot, akkor velük is a felnőtt Jézust kell elsősorban megismertetni és megszerettetni. — Az első hittanórán felmutatunk egy feszületet. Megkérdezzük: — Mi ez? — Mit tudunk róla? — és elkezdünk Jézusról beszélni. Jézus meghatározott időben és helyen élt, tanított és sok jót tett. Ő nem mesehős, hanem valóban élő Valaki, aki 19 .. . évvel ezelőtt született Betlehemben . . . Ezzel — még ha nem is tudnak 2000-ig számolni — megérzik Jézus valóságát, és ez a fontos. Ezt segítheti később a turini lepel képeinek bemutatása is. Akkor sem hitt benne mindenki, érthető, hogy ma is vannak, akik nem 122
