Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szennay András: Tengernek Csillaga
tart egy nagyon is emberi igényt: Nincs több boruk. Ó — milyen profán ügy — mondhatná valaki. Ó — mennyire emberi ügy — látta és átérezte Szűz Mária. Ez a kis epizód mélyen bevilágít emberi, anyai, másokról gondoskodni kívánó leikébe. Szöges ellentéte minden evilágtól és embertől elrugaszkodott pietizmusnak, amely szétszakítja a Teremtőt a teremtményektől, az istenit az emberitől, a vallásit a profántól. Mária nem „előkelő idegenként” élt világunkban. Évtizedeken át kivette részét a családi, hétköznapi gondokból és képes volt a teljes con-passiót is vállalni, együtt szenvedni Fiával. Nem vonult el környezetéből, nem csak a magasságok felé tekintett, volt szeme és szíve, hogy észrevegye családja, környezete hétköznapi gondjait, küzdelmeit. Minden hamis fennköltségnek és túlfűtöttségnek ellentéte ez: Mária az alázatos szolgálóleány, a figyelmes és körültekintő, tapintatos nő és családanya. Csodáljuk, szeretjük és — ha képesek vagyunk rá, de főleg, ha akarjuk is — követjük Mária érzékeny és tapintatos emberségét. De hát a kinyilatkoztatás tanítására, üzenetére, a kinyilatkoztatott szövegekre ügyelve — valóban megalapozott-e, szolid biblikus alapokon nyugszik-e Mária-tiszteletünk? Franz Mussner-nek, napjaink egyik legkiegyensúlyozottabb biblikustudósának néhány gondolatára utalok, amikor a kérdést igyekszem röviden megválaszolni. „Ezentúl boldognak hirdet (engem) minden nemzedék — mert mily nagy dolgot művelt velem Ő, a Hatalmas és a Szent” — olvassuk, énekeljük a Magnificat-ban. Mária prófétai módon nyilatkozik az előtte álló üdvtörténeti időről. Az egyházatyák egész sora — épp e nyilatkozatra hivatkozva — nevezi a Szent Szüzet prófétának. A lorettói litánia is erre utal, amikor „próféták Királynőjeként” említi Máriát. E kijelentés: „Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék” — minden későbbi idő Mária-tiszteleté- nek, Mária-kultuszának bibliai megalapozása. Azt majd a későbbi teológiai reflexió fogja csak pontosítani: miért is boldog, miért is oly sajátos Mária szerepe az üdvtörténetben, miért kell őt — kiemelve a szentek közül — egyedülálló módon tisztelnünk. A Magnificat szövegében azonban mindezen későbbi reflexió bennfoglal- tan már megtalálható. Az a fiatal názáreti leány, aki meglátogatja rokonát, Erzsébetet — isteni sugallat nyomán — hallja, hogy Urának, Istenének lesz anyjává. És Mária erre reagál: Magasztalja lelkem az Urat.. . ezentúl majd boldognak hirdet minden nemzedék. — Nyugodtan állíthatjuk: a fiatal názáreti leány, Mária ajkát a Szentlélek inspiráló, jövendőt feltáró ihletése nélkül ilyen szavak nem hagyhatták el. Az eddig teljesen ismeretlen szűz kilép anonimitásából. A korabeli ezernyi Miriamból ő lesz az egyház története számára az egyedüli, a kiemelten tisztelt Mária, a Szent Szűz, a Megváltó anyja. Az Isten Fia fogadja el anyjának, és az utókor éppen ezért tiszteli majd őt. EZÉRT prófétálhat saját eljövendő boldogságáról, mi több, arról, hogy ezt a boldogságot tisztelettel hirdetik majd az eljövendő generációk. Minden, hitünkben megalapozott, elfogadott Mária-tiszteletnek ez a reális háttere, ez bibliai alapja. S ha mindehhez még megfontoljuk, hogy Lukács, amikor ezt a látszólag jelentéktelen epizódot 70-80 körül evangéliumában rögzítette, bizonyára csakis azért jegyezte fel ezt mintegy két generációval Jézus születése után, mert kortársai és ő maga is m á r kiemelt módon tisztelték Máriát, Jézus szűzi anyját. Az már teológiai megfontolás, hogy a Messiás anyjának személye hozzátartozik a Messiáshoz, következésképp ennek az anyának a megváltott világban szerepe és jelentősége meg is marad az idők végéig. Mária hitből fakadó Fiat-jával a megváltás művének lett bizonyos értelemben előkészítője és társa. Ezért is emeli ki az utókor oly erősen Erzsébet üdvözletéből a „beata quae credidisti” kijelentést. És épp ezért az erős hitért nevezheti Máriát boldognak az utókor. Minden mariológia és Mária-tisztelet alapja és kiindulópontja Máriának Isten üdvözítő tervében elfoglalt szerepe. Erre a szerepre azonban Isten nem kényszerítette őt. Mária alázatos, de határozott, hitből fakadó Fiat-ja Isten kezébe teszi további életalakulását. Sajnos, a népi, olykor már-már csak pseudomariológiára építő kultusz erről mintha megfeledkeznék. Az a Mária, aki hitt és e hite szerint élt — lett fninden krisztushívőnek példaképe és anyja. Csak utalnék rá, hogy a bibliás megalapozottságú Mária-tisztelet alapján nem „mater fidelium”-ként, hanem „mater credentium”-ként •< pW' Vá \<y
