Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Balogh József: A karizmák a II. Vatikáni zsinat tanításában és korunk egyházának életében
egyesülő élet. Chiara Lubichot, a fokolare mozgalom vezetőjét az egyik legnagyobb buddhista megújulási mozgalom, a Rissho Koséi Kai 1981-ben meghívta Japánba, hogy mintegy tízezer vezetőjének beszéljen arról, mi a fokolare lelkiség titka: mert a fokolare közösségek, melyek ott élnek Japánban is, éppen a csendes és sugárzó életpéldájukkal keltették fel érdeklődésüket. — És végül jellemző rájuk a dialógus az egész világgal,-------az egész világért, különösen a „legkisebbekért”, a szegényekért v állalt elkötelezettség. Amint a Zsinat vagy a szinódusok kiemelték, hogy az egyház a szegények egyháza, úcjy ezekre a lelkiségekre is jellemző a legkisebbek felé fordulás. Számos mozgalom a társadalom szélére szorultakkal foglalkozik azzal a céllal, hogy a testvéri közösségben visszaadják emberi méltóságuk tudatát, élményét. Ilyen pl. Jean Vanier Bárka mozgalma, a betegek — H. Francois által alapított — testvérülete, Rómában a Sant Egidio mozgalom, s itt említhetjük Teréz anya vagy Ch. de Foucauld nővéreinek, vagy a taizéi mozgalomnak hasonló tevékenységét. „Amikor a szegények közelében vagyunk — mondja J. Vanier — az Úr közelében vagyunk.”12 Az 1987-es szinodusra kiadott Lineamenta két veszélyt lát, különösen a világi keresztények számára: az egyik a szekularizmus, elmerülés a világban, a másik a „megfutamodás a világtól". Megoldásként a „közvetítést” ajánlja, vacjyis az evangélium értékeinek bevitelét a világba, a különböző kultúrákba. Korunk erett mozgalmai ebbe az irányba haladnak. — 5. Az egység. — Egy másik központi témájuk: az egység. B. Häring erről így nyilatkozott: Míg a zsinati idők generációja vitatkozó nemzedék volt (kontesztáló közösségek), addig korunk e mozgalmaiban mintha eltűnt volna a kontesztálás és egészen újonnan megjelenik az egység vágya és építése. E mozgalmakra jellemző az egység kétirányú megvalósítása. Egyrészt törekszenek a közösségek tagjainak egymás közötti egységére — ami következik az evangélium komolyan vételéből. (Megvalósítják az (rás gyakori buzdítását a kölcsönös szeretetre.) Másrészt: elkötelezetten törekszenek az egész egyházzal való egységre. A mozgalmak az egység építése céljából termékeny es állandó dialógust folytatnak a hierarchiával. Tagjaik szívesen mennek a Pápához, hogy vele együtt imádkozzanak, véleményét kérjék. — Ezek után érthető, ha világszerte a hierarchia tagjai is az egyház építése érdekében gyakran kérik segítségüket. — Mindezek gyümölcse a sok megtérés és a szeretetben való gyarapodás. A megújulási mozgalmak körül újra meg lehet tapasztalni annak megvalósulását, amit Jézus megígért: „Arról fognak titeket megismerni, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn 13,35). — Építik tehát az egységet az egyházzal és egymással, és ezzel előmozdítják az egységet az egész világban. így valósul meg, amit a Lumen Gentium mond: az egyház az egész emberiség egységének jele és eszköze: szentségi valóság, mely nemcsak jelzi, de meg is valósítja, amit jelez: az egységet (vö. LG 1.). — 6 A kereszt. — Vajon e megújulási közösségeket csak múló felületes lelkesedés, érzelmi tényezők tartják össze? Nem! Ezeknek a lelkiségeknek a középpontjában, vagy gyökerében ott áll és él a kereszt, a szenvedés újfajta tudomásulvétele: ott van a húsvéti misztérium, amit a Zsinat újra a liturgia és a teológia középpontjába állított (SC 5), és amiről az utolsó szinodus is beszélt (Relatio finale II. D. 2.). A mozgalmak tagjai valóban örömmel akarják elfogadni a szenvedést. Újból felfedezik, hogy a megváltás csak a kereszt által valósul meg, felfedezik, hogy a keresztből árad az elet. Teréz anyáék minden kápolnájában a csupasz falon ott a kereszt és a felirat: „Szomjazom!” A taizéi mozgalomnak egyre inkább egyik középpontja a kereszthódolat, a nagypénteki kereszt, mely körbe jár a világon. Chiara Lubich a „Keresztre feszített és Elhagyatott Jézus” titkáról beszél, és lelkisége tagjai ideáljukká választják Jézust, aki minden fájdalmat magára vett. 3 Jean Vanier azt írja: „Amikor igent mondunk azok felé, akiket a világban keresztre feszítettek, akkor igent mondunk a Keresztrefeszítettnek a Golgotán. Aki pedig igent mondott a Golgotán keresztre feszített Jézusnak, annak igent kell mondania a világban keresztre feszített embereknek.”14 Ez az életet rejtő halál tehát az, ami ezeknek a közösségeknek igazi erőforrása. — 7. Szűz Mária — Talán sokaknak különösnek tűnik, de sok új lelkiségben egyedülálló szerepet kap Szűz Mária: Máriáról egy mély és mai felfogás. Ennek 180
