Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Hetény János: A megkeresztelt felnőtt értéke
Hetény János A MEGKERESZTELT FELNŐTT ÉRTÉKE Folyóiratunk 1986. évi 3. számában Waigand József tanulságosan összegezte lelki- gyakorlatok és családi megbeszélések során szerzett felmérését a világi hívek egyházi hivatás- és küldetéstudatáról. Egyik írásbeli hozzászólás ez volt: „Egyáltalán, létezik-e az egyházban olyan fórum, ahol a ,csak' megkeresztelt felnőtt szava ugyanolyan súllyal esik latba, mint az ordináltaké?" (uo. 194. old.) Az 1983. évi új Egyházi Törvénykönyv tanításával felelhetünk a feltett kérdésre. — Legtanulságosabb úgy kezdeni, ahogy a Törvénykönyv is kezdi az érdemi részt: Kik az egyház tagjai? — A 204. kánon 1. §.: „Krisztushívők azok, akik — mivel a kereszt- ségben Krisztus testének tagjai lettek — Isten népét alkotják . . ." Az egyház jogi állásfoglalása tehát a keresztségben való részesültséget teszi meg az egyháztagság alapjának, mert ez a keresztényeknek a létrendjében végbemenő alapvető változása — ahogyan a magyar kódexkiadás fordítója, Erdő Péter magyarázza. Megvan tehát az alapvető egyenlőség gyökere az egyházban! Az alapvető egyenlőség elvét ezek után a 208. kánon kifejezetten is kimondja: „Krisztusban való újjászületésünk folytán az összes krisztushívők között méltóságuk és cselekvésük tekintetében valódi egyenlőség uralkodik . . Itt a Törvényköny a zsinatnak az Egyházról szóló konstitúcióját (LG 32/c) foglalja bele kánonjába. — Ettől fogva „hozzá kell szoknunk", hogy a Törvénykönyv koncepciójában a közös keresztény méltósággal mindig a közös keresztény küldetés kötelezettsége jár együtt. — Miben áll a közös keresztség méltósága?— a maguk módján részesévé váltak Krisztus papi, prófétai és királyi feladatának" . . . (204. k.) Mi az ennek megfelelő közös küldetés?— „ . . . állapotuknak megfelelően annak a küldetésnek a gyakorlására kaptak hivatást, amelynek a világban való teljesítését Isten az egyházra bízta." (204. k.) — „ . . . mindnyájan együttműködnek Krisztus testének építésére" (208. k.) — „A világiaknak, akiket Isten — mint minden krisztushívőt — a keresztség és a bérmálás által az apostoli munkára küld, általános kötelességük és joguk, (...), hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden ember megismerje és elfogadja." (225. k.) — Állapotuknak megfelelően joguk, hogy saját kezdeményezésükkel is előmozdítsák az apostoli tevékenységet. (216. k.) — Mindenkinek joga és kötelessége fáradozni az evangélium terjesztésén. (211. 1.) — Célunk is közös: Krisztus testének építése (208. k.), bizonyára az Ef 4,12-re utalva. Ez az „építés" Krisztus teljességének mértékében kétirányú kötelezettség. Mindenki önmagát illetően: „minden krisztushívő köteles azon igyekezni, hogy állapotának megfelelően szent életet éljen . . ." Másrészt a közösség felé: ,, . . . és az egyház erősödésén és megszentelődésének állandó előmozdításán munkálkodjék." (210. k.) — Cselekvésünk kerete is közös: „A krisztushívők kötelesek cselekvésmódjukban is mindig megőrizni a közösséget az egyházzal." (209.) Csak így tarthatnak igényt a „katolikus" névre (216. k.). Az egység megőrzése: „Ez az egyház ebben a világban mint alkotmányos és rendezett társaság a katolikus egyházban áll fenn, vagyis Péter utóda meg a vele közösségben élő püspökök által kormányozott egyházban" (204. k.). Ez sokaságában is jól rendezett egység: „Az egyházban a krisztushívők között isteni rendelés folytán vannak szent szolgálatot teljesítő személyek, akiket a jogban klerikusoknak is nevezünk, a többieket pedig világiaknak is hívjuk" (207. k.). Hogyan tudnak mindannyian megfelelni közös kötelességeiknek és gyakorolni közös jogaikat? — Mindenekelőtt azáltal, hogy mindnyájan Isten népéhez tartoznak, mely a katolikus egyházban áll fenn. (204. k.) Itt megkapják a működésükhöz a közös hitvallást, a szentségeket és az egyházkormányzat biztonságát. (205. k.). Itt részesednek a hit kijelentéseiben, melyet felelősségük tudatában engedelmesen követnek — De kívánságaikat és főleg lelki szükségleteiket is jogosan feltárhatják. Saját tudásuk, 63