Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Hetény János: A megkeresztelt felnőtt értéke

szakértelmük és tekintélyük alapján pedig joguk, sőt kötelességük véleményt nyilvá- nítaniok a hit és erkölcs, a pásztori tisztelet és a közjó érthető határain belül (212. k.). Az egyháztagok joga, hogy a lelki javakból állandó segítséget kapjanak (213. k.). Részt vesznek a kultuszban és — az egyház tanításával összhangban — joguk van lelki életük saját formájára, (214.) és életállapotuk megválasztására (219. k.). Hivatásuk előmozdításához társulatokat alapíthatnak és vezethetnek (215. k.). Jogosultak a keresztény nevelésre, „mely az érett emberi személy kialakításán kívül az üdvösség titkának megismerésére és megélésére is kellőképpen megtanítja őket." (217. k.). Joguk van mindegyiküknek a személyi jóhírre, a magánszféra védelmére, az egyházi perjog igénylésére és védelmének élvezésére. (220—21). A krisztushívőknek ugyancsak közös kötelessége az egyháznak evilági eszközökkel való támogatása: hozzá kell járulniok mindnyájuknak az egyház és istentisztelete fenntartásához, az apostoli és a jótékonysági munkákhoz, valamint a szolgálattevők tisztes ellátásához. Kötelesek mind hozzájárulni jövedelmükből a társadalmi igazságossághoz. Figyelembe kell venniük az egyházi és a társadalmi közérdekeket (222—23. kk.).

Mindezek az összes krisztushívők kötelességei és jogai. Csak ezek megalapozása után tér rá a Törvénykönyv a világi hívek sajátos kötelességeinek és jogainak felsorolásához. Ezekről főleg a II. Vatikáni zsinat LG 31, GS 43, AA 7. és PC 11. határozatai szerint beszél. Vagyis, hogy a világiak sajátos munkaterülete az evilági dolgok rendje, ahol és amikor csakis általuk hallhatják az emberek az evangéliumot (225. k.). Különösen a keresztény házasság és a gyermeknevelés révén (226.). Hogy pedig a világiak sajátos küldetésükben helyesen élhessenek és tevékenykedjenek, kötelesek és jogosultak a keresztény tanítás megismerésére, hirdetésére és védésére. Ehhez teológiai intézetekben oktatásra és fokozatok nyerésére is jogosultak (229. k.).

A világi hívek liturgikus szolgálatának három típusát ismeri az Egyházi Törvény- könyv (230. k.): Tartós jellegűt (lektor és akolitus), avatással, csak férfiak számára; ideiglenes megbízatást (lektor, kommentátor, kántor stb.); valamint rendkívülit, azaz ahol az egyház számára a szolgálatra rendelt személyek hiányában szükséges (igeszolgálat, imádságvezetés, keresztelés, áldoztatás). A két utóbbi férfiak és nők számára egyaránt lehetséges. A felsoroltak azonban kötelesek szolgálatukhoz megfelelő képzettséget szerezni. — A törvény még arról sem feledkezik meg, hogy ezek megfelelően tisztes díjazásáról is beszéljen és társadalombiztosítási, valamint egészségügyi ellátásukra is felhívja jogosultságukat (230. k. 2. §).

Létezik tehát „egyáltalán" fórum — hogy a kérdező szóhasználatával éljünk —, ahol a keresztség a legalapvetőbb méltóság és a legátfogóbb egyenlőség: az az Anyaszentegyház, mely önmagára reflektált az új Egyházi Törvénykönyvben. Az aztán már minden helyi egyházközség és templomi közösség lelkiismereti feladata, hogy mindez valóban érvényesüljön és minden megkeresztelt felnőtt érezze kereszt- sége „súlyát".

64