Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - KÖRKÉP - Paleta Éva: "Legyetek irgalmasok..." (Lk 6,36)
és egyre csak növekszik. Már akkora, mint egy galaxis és suhogása a földön erdőtüzet lobbant és áradásokat okoz. „Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e . . .?” — írja az evangélista (4,1). Mert egyetlen szóból, egyetlen mondatból, az arcnak rejtetlen rándulásából, a lefelé ejtett tekintet gyanakvásából, a test automatizmusából meg tudjátok állapítani, Istentől való-e az az elgondolás, az a cél, az a mesterkedés, az a szándék. A szeretetek sosem szolgálhatják önmagukat. Az önmagát szolgáló szeretet menthetetlenül s gyorsan elfonnyad. A szolgáló szeretet minél inkább fogy, annál jobban gyarapszik. Paleta Éva „LEGYETEK IRGALMASOK . .(LK, 6,36) A keresztény élet idegen sokak számára, mert csupán áldozatot látnak benne. Kétségtelen hogy kereszténynek lenni nem könnyű. Gyakran túl szigorúnak tűnő törvényeink értelmében, szellemében helyt állni néha embertelenül nehéz. Titkon talán irigykedve gondolunk más felfogású embertársainkra, akiket vallásuk nem állít a miénkhez hasonló követelmények elé. De ha megértjük, megszeretjük, átérezzük és megéljük fő parancsunkat, s gyarló emberi erőnket, akaratunkat annak szolgálatába állítjuk, vonatkozhat ránk is a szentágostoni mondás: „Szeress és tégy, amit akarsz!” — Amikor tanítványai szombaton tépdesni és eszegetni kezdték a mezon a kalászokat, mert megéheztek, s a farizeusok ezen megbotránkoztak, Jézus így szólt: „Ha értenétek, mit jelent: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, — sohasem ítélnétek el az ártatlanokat. Az Emberfia ura a szombatnak is.” (Mt 12,7—8) Amikor pedig az Úr leült enni a vámosokkal és bűnösökkel, s a farizeusok ezen is megbotránkoztak, ezt mondta: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak és tanuljátok meg, mit tesz az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt 9,13). — „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Mt 5,7) — hangzott el a Hegyibeszédben. Az irgalom a nyolc boldogság egyik legnagyobbika. Bár az ember leikéből fakad, mégis akarati indítás nyomán válik csodálatos erénnyé. Ezért értékesebb, mintha csupán érzelmi felbuzdulás nyomán hozná gyümölcseit, többnyire a cselekvő emberszeretet terén. Ez az emberszeretet mindig a tudatos, helyes Isten-szeretet következménye és járuléka. — Az utolsó ítéleten az irgalmat az üdvözülés feltételeként szabja meg az Úr: „Jöjjetek, Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot.” — Éheztem ugyanis és ennem adtatok, / szomjaztam és innom adtatok, / vándor voltam és befogadtatok, / mezítelen és fölruháztatok, / beteg voltam és meglátogattatok, / börtönben voltam és fölkerestetek.. . (Mt 25,34—36). A Szentírás számtalan példával támasztja alá az irgalom fontosságát. Az irgalmas szamaritánus, a tékozló fiú esete, az Űr megkönyörül a házasságtörő asszonyon, a jótékony joppei Tabita története — az irgalmasság mindmegannyi példája. Jakab apostol is ebben a szellemben ír: „Aki ugyanis csak hallgatja az igét, de nem valósítja meg, hasonlít ahhoz az emberhez, aki tükörben szemléli természetes külsejét; magára pillant ugyan, de továbbmegy s menten elfelejti, milyen is volt. Aki azonban figyelmesen betekint a szabadság tökéletes törvényébe, sőt, el is mélyül benne, és nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tetteiben” (1,23—26). — „Irgalom nélkül sújtja az ítélet azt, aki nem gyakorolt irgalmasságot. Az irgalmasság azonban győzelmet arat az ítéleten” (2,13). Irgalmasnak lenni ritkán könnyű. Könnyebb postán pénzt küldeni a rászorulóknak, esetleg missziós, vagy egyéb célokra; vagy egyszerűen perselybe dobni az arra szánt összeget, — főlep a fölöslegből —, mint kevesebbet adni, de magunktól megvonva azt; vagy testközelből látni és érezni az emberi nyomort és személyesen tevékenyen segíteni rajta. Az irgalmas szamaritánus sem riadt vissza a rablóktól megsebzett, vérző embertől. Assisi Szent Ferenc, Szent Klára, Árpádházi Szent Erzsébet is mindenüket feladva, természetes emberi iszonyukat legyőzve ápolták fekélyekkel 1°- KÖNYVTÁRA £ BUDAPEST3 V* vh\\z / &
