Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. GYÖKÖSSY ENDRE KUTATÓPROFESSZOR, PASZTORÁLPSZICHOLÓGUSSAL - Széll Margit: "Rendelkezésedre állok!"

lelkigondozói praxisából. Ha látom, hogy valaki komoly bűnben van, akkor annyiban vagyok pszichológus, hogy nem olvasom a fejére: Maga házasságtörésben él, lop vagy csal és ezért el fog kárhozni. Ez volna a csak „teológus” válasza. Én nem olvasom a fejére, hanem igyekszem a beszélgetést nondirektív módon vezetni. Nyilván azért van itt, mert nem érzi jól magát, különben nem keresett volna fel.

— Tehát kiindulok a szituációból. És addig vezetem a beszélgetést, ha kell három-négy vagy tíz alkalommal is, amíg ő el nem ér ahhoz a kritikus ponthoz: Ott hibáztam el! — Megcsaltam a feleségemet, becsaptam az apámat stb. így megy ez addig, amíg ki nem mondja: Ott siklott ki életem! — És akkor azt mondom: Igen. Azt hiszem, helyben vagyunk! — Elmondom: Tudja, hogy a bűn görög szóval „hamartia”? Ez a szó van a Bibliában, amikor Péter térdre esik a csónakban és azt mondja: Eredj ki, Uram, én bűnös ember vagyok! — A hamartáno azt jelenti, hogy célt téveszteni. Amikor a vadászatnál nem találtak a célba, és drága volt a nyílvessző, bűnnek számított ez a pazarlás. — És mit mondott maga az előbb? — Itt tévesztettem el. Céltévesztett ember vagyok! — Tulajdonképpen azt mondta: Bűnös ember vagyok. A lélektan nyelvén céltévesztett, a teológia nyelvén bűnös ember. — így már rendszerint elfogadja. És ennek folytatása nemegyszer egy életgyónás. Amikor látom, hogy belerendült és kész a korrekcióra, — és ha úgy érzem, ha arra indít a Lélek — azt mondom: Tudja mit, térdeljen le, én most magát feloldozom.

Amikor megszűntem pszichológus lenni, akkor már átléptem a gyóntató atya szolgálatába. Kitárta életét, eljutottunk a damaszkuszi útkereszteződésig. És én vagyok az az Ananiás, aki akkor továbbviszem. Azért mondom: térdeljen le: Hirdetem bűnei bocsánatát! — Rendszerint komoly sírás következt és legközelebb ott látom a templomban. Felhatalmazom, ha a szentséggel él, az Úr megtöretett testével és vérével, — akkor mondja el a Főpásztornak is, amit most a bojtárjának elmondott. És az igazi feloldozást ott, az Eucharisztiának kellős-közepén fogja megkapni. De én előre hirdetem! — Olyan fontosnak tartom ezt a módszert, hogy még egyszer summázom; hogyan lépek át a pszichológusi szolgálatból a lelkipásztori szolgálatba.

— Először is nagyon vigyázok, hogy ne én olvassam a fejére bűnét. Inkább rászánok ötször két órát, hogy addig adlátusként, kísérőként terelgessem a „damaszkuszi úton” a céltévesztése centrumáig. — Másodszor, amikor az illető kimondja, itt tévesztettem el, akkor mondom, hogy ezt a Biblia bűnnek nevezi. — A nagy kérdés most: Isten előtt megbántam, hogyan tehetem ezt jóvá az emberek felé? — Hát béküljön meg! — És ekkor már tudok vele beszélni. — Hosszú idő után jöttem rá, ha valakit az első fél órában bűnösnek nevezek, az agresszív mimózává válik. Megsértődik és szúr. De ha ő maga ítéli el magát, és én csak rábólintok, akkor elfogadja. — Általában ez az én menetrendem, ez az én módszerem.

Vannak jó keresztények. De ha komoly szeretetszolgálatról van szó, megtorpannak. Ha pedig a másik sok jót tesz, akkor gyöngének tartják.

— Többféle keresztény van. Van vallásoskodó ember, aki megjátsza a vallásost. Van vallásos ember, a „határozott keresztény", aki eleget tesz kötelezettségeinek, — legyen bármelyik egyház tagja, — de jellemző rá: Eddig és ne tovább! Nemrégen egy ilyen ember pert indított édes testvére ellen. Mikor megkérdeztem, azt válaszolta: Drága tanár úr, ez nem prédikáció, ez jogi kérdés! — Eddig a néhány négyszögölig tartott a ő kereszténysége. — A „határtalan keresztény", és sok ilyet ismerek, az megteszi: Aki elkéri felső ruhádat, add oda az alsót is! Ez a világ legnehezebb dolga. De ha azt akarom, hogy az én Gazdám egyszer azt mondja: Te nemcsak azt mondtad, Uram, Uram, hanem megpróbáltad az en követésemet, akkor ez csak a „második mérföldön” lehetséges. A határtalan kereszténység, amikor azt mondom: Egy életem van. Egy infarktus, két infarktus, egyszer hazamegyek. De nem éltem hiába. Valami magot szétszórtam. Egyik a kövek közé esett, a másik a tövisek közé, a harmadikat elkapkodták a madarak. De néhány csak beleesett a jó földbe. Tehát három az egyhez. Nagyon rossz arány, amit Jézus mond, mégis veti a magot. Ez a határtalan keresztény hozzáállása és statisztikája!

224