Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. GYÖKÖSSY ENDRE KUTATÓPROFESSZOR, PASZTORÁLPSZICHOLÓGUSSAL - Széll Margit: "Rendelkezésedre állok!"
Egyszer kiment a vezető a teremből, a többiek abbahagyták a munkát és neki is odaszóltak: Pali bácsi, kiment a góré, nem látja! — De ő azt mondta: Az én Gazdám lát! — Odanéztek: Milyen gazdád? — És elkezdett beszélni a Gazdájáról, Jézus Krisztusról. És mivel hiteles volt az élete, volt aranyfedezete, cselekedetekre átváltott szeretete, ezért odafigyeltek: Mit is mond az a Jézus Krisztus. — Vagy lássunk egy másik példát a Váci útról. Egy hívő asszony, talán még érettségije sincs, szerintem a legcsodálatosabb lelkigondozást végezte. Sok gyermeket szült és — sajnos, ahol megjelenik a gyümölcs, ott lehull a virág — hamarabb hervadt szegény. A férje beleszeretett a feleségénél húsz évvel fiatalabb gyári munkásnőbe, és bejelentette: Nézd, én elveszem. — A többit maga a férje mondta el sírva nekem. Én ritkán láttam munkásembert sírni, de ez sírt: Feleségem levette a koffert, pakolni kezdte ingeimet, holmijaimat. Én csak döbbenten néztem. Mikor kész volt, odaadta: Itt van kedves, nyugodtan menj el. Öreg vagyok, csúnya vagyok, de öt gyermeket szültem neked. Megértem, ha fiatalabb, csinosabb, kívánatosabb nálam. Egyet tudj: ajtóm nyitva lesz, szívem nyitva lesz. Ha meguntad, ide mindig visszajöhetsz. — Hát tessék mondani, ott lehet egy ilyen asszonyt hagyni?—kérdezte a férfi. Nem tudtam elmenni! — És én arra gondoltam, hogy ha az asszony nagy jelenetet csinál, kezdi felhánytorgatni: Hát ezt érdemiem én tőled, stb., stb. a férj rávágja az ajtót és végleg elmegy. Itt láttam meg a jézusi csodát, a „második mérföld csodáját”: Ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj vele kettőre! Itt láttam meg az „odatartott másik arcnak” a misztériumát. Azt, amire a mai ember azt mondja: Ez őrültség! Reggelig tudnám ezeket a példákat sorolni, ahol az egyszemélyes, nem szakszerű, de karizmatikus lelkigondozásban a szeretet terápikusan hatott. Igaza van Jézusnak, Isten igéjének, — ennél nagyobb nincs. Legnagyobb a szeretet! Merem állítani, ha én itt nem tudok mást adni az embereknek, mint, hogy egy órán keresztül szeretgetem, — akkor a legtöbbet adtam, amit tudtam. És ezt tudja bárki, aki Krisztus gyermeke, aki „homo christianus”. Mit fejez ki Professzor úr a jelen esetben a „homo christianussal”? — A „homo sapiens” a három dimenziós ember. A „homo christianus” egy plusz dimenzióban él, és ez a jézusi szeretet, a krisztusi szeretet: a,,ban-ben". Az Ur-öan, a szeretet-óe/i. A „ban-ben” a megkülönböztető, negyedik dimenzió. És aki ebbe a negyedik dimenzóba be tud valakit ölelni, az tud vonzani. A szeretetnek ma is vannak csodái. Az ilyen szerető emberek vonzanak. Egy különös légkör támad körülöttük. Mondjam így: egy szentséges felségterület? Csak dadogva tudok a misztériumokról beszélni. — Odáig is el merek menni — mint pasztorálpszichológus —, hogy a pszichológiának csak diagnózisa van és jó, ha van. Terápiája csak a szeretetnek van, az igazi szeretetnek. Most mások szavait idézem. Vajon érdemes-e, megéri-e így apránként felmorzsolni az erőt, akár van eredménye, akár nincs? — Hát nem érdemes. Érdemesnek, nem érdemes. Mert én nem tudnám megmondani, hogy hol végződik a kereszténység, és hol kezdődik a hülyeség. Mondjam így, paradox módon? Mindenkinek ott kezdődik a hülyeség, ahol véget ér a kereszténysége. Akinek ilyen tízcentis kereszténysége van, annak már a tizenegyedik hülyeség. Akinek pedig akkora szíve van, mint Jézusnak, akinek a keresztje sem volt — bocsánat, hogy így mondom — őrültség, annak határtalan a kereszténysége. Ezt persze kevesen értik. Nemrégen a telefon-lelkiszolgálatban ügyeltem. Valaki felveszi a kagylót: Maga pap? És ezt maga ingyen csinálja? — Igen. Mindnyájan ingyen csináljuk! — Akkor maguk hülyék! Értik? — Igen. Köszönöm szépen. Meg van írva a Bibliában, egyeseknek bolondság, másoknak botránkozás, nekünk pedig Isten ereje. Igen azok vagyunk. Isten bolondjai, Isten hülyéi. Jó éjszakát! — Na, azért ne haragudjon! — és letette a kagylót. Úgy látom, komoly ellentmondást okoz, ha a pszichiáter ugyanannál az embernél egy problémát, mint „betegséget” gyógyít, a pap meg mint „bűnt” oldozza fel. Jól az tudja összehangolni, aki pásztor és pszichológus egyben. Hogyan teszi ezt Ön? — Ahelyett, hogy most elmélkednék erről, konkrét választ szeretnék adni a magam 223
