Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. GYÖKÖSSY ENDRE KUTATÓPROFESSZOR, PASZTORÁLPSZICHOLÓGUSSAL - Széll Margit: "Rendelkezésedre állok!"
Nagyon minuciózus, sok fáradságot igénylő szolgálat ez. És, ha nagyon szívünkre vesszük mások problémáit, gyakran szívinfarktussal kell érte fizetnünk. össze lehet-e egyeztetni egyáltalán időben ezt az aprólékos munkát az annyira lekötő lelkipásztori feladatokkal? — Merem állítani, hogy ez a munka megtérül a lelkipásztornak a közösségben. Én tudatosan egyszerre voltam gyülekezeti lelkipásztor és tanítottam. Mert a gyülekezetben tudtam továbbadni, amit mint pszichológus, szedegettem össze és ezért nem lettem katedratudós. Újpesten, egy munkásgyülekezetben — amit az élet nekem ideömlesztett — azt tudtam a szószéken az igehirdetésben tovább adni. És fölfigyeltek az emberek: hisz ez rólunk beszél, ez a mi problémáinkat mondja, ez nemcsak Ábrahámról beszél, hanem énrólam . . . Nemcsak József történetét mondja, hanem az én házasságom történetét. — És ha életszerű egy igehirdetés, akkor bekopognak hozzánk, és ha már itt van benn, akkor behívja a rokonságot is a templomba. Ha van „ördögi kör”, akkor van angyali kör is: akihez be lehet kopogni, annak elmennek a templomába. Ha egy lelkipásztor emberi módon hirdeti az igét, akkor bekopognak hozzá. De lehessen bekopogni! Ha Jézus kiírta volna a „hivatalos órát”, akkor Nikodémus nem mehetett volna be hozzá, mert az éjjel ment. A lelkészi hivatalomban — ebben a munkásvárosban — soha nem volt kiírva, mettől meddig lehet jönni hozzám. És mindig külön szobában aludtam, hogy éjfélkor is föl lehessen hívni, vagya depressziósok, hajnalban. Ma is! — Én ezt tartom a lelkészi szolgálat egyik kardinális kérdésének. Lehet, hogy elfogult vagyok. Egy dogmatikus, egy morálteológus ezzel talán nem ért egyet. Nem vitázom, mondom a magamét. Az az érzésem, hogy kis könyvem „Magunkról magunknak”, amit én tankönyvül szántam, azért érhetett meg öt kiadást, ami mégiscsak 50 ezer példány, mert úgy látszik, hiánycikk. Az emberek szeretnének többet tudni magukról, szeretnék jobban megismerni embertársaikat. Azért tettem hozzá egy gyakorlati részt is, hogy tudjunk jobban bánni az emberrel. — Nos, azt tetszett kérdezni, mi is a szeretet. Újból azt kell mondanom, a ,,Fülöp szolgálata", az „egyszemélyes szolgálat". Legalábbis a mi részünkről, lelkipásztorok részéről, és felekezeti különbség nélkül. Valóban olyan sokan viszik az ön könyvét! — De meg lehet-e tanulni a lelkigondozás alapjait egy nem szakembernek? — Aki hívő ember, az mind lelkész. És én azt mondom, mind lelkigondozó. Mert van egyetemes papság is. Ha csak három embert bízott valakire az Isten, az már lelkigondozó. Ha van három gyereke, vagy öreg édesanyja, az már lelkigondozó. És annak sem árt kissé jobban megismerni a másik embert. Én azt hiszem, valóban mindenki lehet lelkigondozó, ha nincs is különösebb lélektani végzettsége, csak érzéke, és valamelyest illőnek találta, hogy tájékozódjék, ki az ember, és az emberi lélek. És aki erre hivatást vagy indíttatást érez, — hadd merjem így mondani, akinek erre valamiféle karizmája van — meg tudja tenni. Mert azért nem minden ember alkalmas erre. Az elhivatottság leglényegesebb ismérvének azt tartanám, hogy az illetőnek legyen hiteles az élete, ót én „homo christianusnak” nevezem. Csak akkor beszéljen, ha kérdezik, de úgy éljen, hogy kérdezzék. A legvonalasabb, a legfeszültebb csoportban is lehet valakinek az élete valahogy sugárzó. Ha tudják róla, hogy tiszta, rendes a házasélete, van 3-4 gyermeke, akkor odafigyelnek rá. Ráfigyelnek, tanácsot kérnek tőle, otthon is felkeresik. Egy csipet sóvá válnak, kovásszá válnak, fénnyé válnak, amit Jézus kért: Ti vagytok a só! Legyetek kovász! Ti vagytok a hegyre épült város! — Úgy magasról leprédikálni a szószékről, nagyon egyszerű. Azért nehéz a lelkigondozas, mert ott vissza lehet beszélni és vissza lehet kérdezni. És most egy kicsit erősen fogalmazok: Én nem tartom Jézust „vallásalapítónak”, ó egy életformát hozott és azt mondta: Jer és kövess engem! Ha mi nem élünk ebben az „imitatio Christi”-ben, ha nem próbálunk a jézusi életformából valamit megvalósítani, akkor ezt a mai világ csak blablának tartja. Eléggé leszerepelt a kereszténység kétezer év alatt. De ha ma valaki egy munkahelyen becsületesen dolgozik, az már egészen más. Volt egy presbiterem, Feke Pálnak hívták, itt dolgozott egy nagy újpesti üzemben. 222
