Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: "Testvéredet látod - Istent látod" (Alexandriai Kelemen)
kegyelme. — Istent JELEKBŐL ismerhetjük fel! A jelek — mint a közismert útjelzők is — utalnak a jelzettre. A jelben van valami rokonság a jelzettel — mint a megrajzolt menedékház táblája —, ami utal a jelzett valóságra. A jel felh ívja magára figyelmet, hat érzékeinkre. De jaj annak, aki megmarad a jelnél, lepihen az útjelző tövebe. Igénye, mozgató ereje eltompul, sohasem jut célba. A teremtmények sajátos létükben: Isten nyomai — vestigia Dei. Az ember szellemi természete alapján hasonlít Istenre; Isten képmása — imago Dei. A legszembetűnőbb Istenre utaló jel a bennünk lévő szeretet. Szeretetvágyunkat emberek aligha elégítik ki. Hol ide, hol oda csapódunk. Olyan ez, mint a labdajáték. Az egyik a másiknak adja, míg végül eljut a megpihentető kézbe. Ám az adogatóknak fontos szerepük van: irányítják a „labdát", nem engedik leesni, elkallódni. Bár minden ember „szeretetreméltó", de magán viseli a jelzést: Quaere supra nos! — Keresd fölöttünk az Istent! — Vannak olyan alkatok, akik a dolgok, személyek közvetlen megragadásán túl, nem képesek felfogni azok jelző-szerepét, és nem is jutnak tovább. Csak, ha kihullik kezükből a dolog, ha elveszítik őket, akkor döbbennek rá múlandóságukra. Mert minden időleges öröm, szeretet — bármilyen érték is legyen — végső soron jelzés, utalás az igazi öröm kiapadhatatlan Forrására. — Isten kinyilatkoztatásával teljessé tette vágyainkat. A jel teljesen eggyé vált a Jelzettben Isten: Jézus Krisztusban. Isten saját szeretetét egyesítette az emberi szeretettel. Nyilvánvaló lett Benne Isten szeretetének és az ember szeretetének lényegi összefüggése: „Nem mi szerettük Istent (először), hanem ó szeretett minket és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért..., hogy általa éljünk"(1Jn 4,10.11.9). — Középpontunk: Jézus Krisztus. Benne teljes egységet alkot Isten és ember, helyre áll mindenfajta széthúzás, szakadás, ellentét. Szent Szívében összeforrasztja a szíveket, Isten kiárasztó végtelen szeretetét hozzánk hasonló véges emberi mivoltában fogadta be. Kiüresítette szeretetét annyira, hogy ez halálát okozta. Mikor Isten fölmagasztalta, visszahelyezte végtelen Szeretetközösségébe (vö. Fii 2,7 kk). — Mint értünk való tökéletes áldozat, hitelesen mondhatja nekünk: „Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja testvéreiért” (Jn 15,13). A MEGTESTESÜLÉS ÖRÖMHÍRE ÉS DÖBBENETÉ. Jézus Krisztus nemcsak a szeretet egységének Titka, Példája, hanem Záloga, kifogyhatatlan aranyfedezete is annak, hogy Isten- és emberszeretetünket újra egységbe hozhatjuk, hogy minden bűn megbocsátást nyer. őbenne van az újrakezdés végtelen lehetősége. A Megtestesült egyben a Feltámadott, — aki minden pusztulás, enyészet, szétesés fölött úrrá lett. Mi ezt csak utánozni tudjuk. De ez az utánzás szeretethetünk magva! Ám a megtestesülés nemcsak felmérhetetlen öröm számunkra, hanem megdöbbentő tény is. Jézus nemcsak értem testesült meg, és nem is csak a jókért, hanem a bűnösökért, a képmutatókért és rosszakarókért, az ellenségekért is. Mindegyiket magához vonja. És ez a döbbenetes. Kétezer év kereszténysége után is alig érthető, hogy miért is fogadjunk el mindenkit felebarátnak. Jézus saját népével is nehezen tudta elfogadtatni a szeretet parancsát. A kis népet körülfogják az irigyek, a rablók, az ellenség. Az írástudó az örök élet biztosítékáról kérdezi Jézust, de Ó visszakérdezi: „Mit mond a törvény?” — „Szeresd Uradat Istenedet..., felebarátodat, pedig mint önmagadat” — válaszolja az írástudó, de egyben tisztázni is szeretné régi problémáját: „Ki az én felebarátom (voltaképpen)?” (vö. Lk 10,25 kk). A zsidók „koncentrikusan” gondolkodnak. Elsők a családtagok, majd a honfitársak, és azok, akiknek le vannak kötelezve. Az idegennel szemben kötelez a vendégszeretet, a „puszta törvénye”, hiszen egymásrautaltak a hosszú utazásokon. — De az, aki nyilvánvalóan ellenség, titkon fosztogat, rágalmaz vagy nyíltan támad, — azt gyűlölni kell, és ezt nem lehet semmiféle kegyes magyarázattal szépíteni. — Jézus csak példával tudja megértetni, mit is akar mondani, mégpedig a zsidók számára ellenséges, lenézett szamaritánus jótettével. A meghökkent izraelita előtt megvilágosodik Jézus tanítása: Az a felebarát, aki irgalmasságot tesz a rászorulttal, még, ha az ellensége is! — Jézus ezt a SÚLYOS SZERETETKÖVETEL- MÉNYT állítja mindannyiunk ele: „Hallottátok a (régi) parancsot: Szeresd felebaráto217
