Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: "Testvéredet látod - Istent látod" (Alexandriai Kelemen)
egyek ..amint mi egy vagyunk (Atya és Jézus)... és megtudja a világ, hogy... úgy szereted őket, mint te szerettél engem..(Jn 17,21.23.24.). Benne van egész szeretetküldetésünk értelme, amit a továbbiakban kifejtünk. A keresztény élet harmóniája az EGYSÉGESÜLÉS irányába tart. Benne a szeretet nem egyfajta erény, hanem ALAPMAGATARTÁS. Mindannyian jósággal fordulunk egymáshoz. Az egység és a harmónia biztosítja az élő szervezet egész-ségét, fejlődését, a világ jobbítását. A kinyilatkoztatás viszont felerősíti a természetes szeretet erejét. Max Scheler mondja: „Az istenszeretet legmagasabb formája nem a végtelen Jónak önmagában vett szeretete..hanem az, ha Isten szeretetével szeretjük egymást és a világot." — Az istenszeretet nem állítható szembe az emberszeretettel, még ha a gyakorlatban elő is fordul. A kereszténység kötőszava nem a vagy-vagy, hanem az ES. Mert egyetlen szeretet kettős arculatáról van szó. Az utak pedig összetartanak: evilági élet és hitbeli élet; időbeli vágyak és transzcendens törekvések; emberszeretet és istenszeretet végül egymásra találnak. Sokkal inkább a kiindulási pontban van különbség: „Szeresd az Istent, keresd az ó dicsőségét!” — közvetlen felszólítását a mai ember legtöbbje „éietidegennek" találja. Saját élete, jövője, vágyai és kötelességei érdeklik. Innen irányítható Isten felé. Arra nevelik, hogy mielőbb ébredjen tudatára lehetőségeinek, kreatív módon bontakoztassa ki képességeit, tapasztalja meg eredményei sikerét. A keresztény tudja, hogy Isten országa is emberi hozzájárulással épül, és ez számára örömet, szeretetet jelent. Isten akaratára jobban rátalál korunk embere, ha testvérként fogadja embertársát, hogy vele együtt boldoguljon. Saját életközösségében akarja megvalósítani az igazságot, az igazságosságot és a testvéri szeretetet. A három pedig szervesen összefügg:,, Szeressünk tettel és igazsággal!" (Vö. 1Jn 3,19) Isten Országa sem más világ; egységes! Időben, földi dimenzióban kezdődik és elvezet az Örökkévalóságba, Isten ugyanis új lakóhelyet, új földet készít, mely az igazság otthona (vö. 2Kor 5,7). És ez felülmúl minden vágyat, amit az emberi szív a béke és a szeretet iránt érezhet (vö. 1Kor 2,9). — „Az új föld vonzásának. . . kell ösztönöznie a mostani föld megművelésének gondját..., mert benne növekedik az új emberi család" (GS 39). A SZAKADÁS: BŰN. A szeretet egyesítő erejével szemben mindenütt ott találjuk a szétesést, a bomlást. Ha az élő elpusztul, elveszti összetartó formáját, oszlásnak indul. A szellemi élet egységét a széthúzás bomlasztja, a bűn szembeállítja a testvéri szeretetet az igazsággal és az igazságossággal: „Aki nem az igazsághoz szabja tetteit, nem Istentől való, ugyanúgy az sem, aki nem szereti testvérét” (1Jn 3,11). Aki kisemmizi a másikat jogos földi javakból, kizárja a közösségből, az megvonja tőle a szeretet életét, és ezzel magányra, pusztulásra ítéli. Mindez alig képzelhető el emberi rosszakarat nélkül. Ez a bomlás láncreakció, egyik rossz szüli a másikat. Az ember nemcsak társát, önmagát is kisemmizheti, ha elutasítja a túláradó szeretetet. Az egyéni önzés, a csoportérdekek képesek felborítani az emberi közösség rendjét, a természet harmóniáját — és a széteső, pusztuló világ szemünk láttára fordul az ember ellen. A SZERETET EGYENSÚLYA gyakran kibillen, EGYOLDALÚVÁ válik. Hajlamosak vagyunk az emberszeretetet kizárólagosan azonosítani az istenszeretettel; vagy éppen az istenszeretetet úgy eltúlozni, hogy az emberi kötelezettségeink rovására menjen. Ez a néhány utalás is jelzi, hogy mindannyian a szeretet terén KETTÓSLÁTÁS- BAN szenvedünk. Rá kell döbbennünk, hogy a szeretet egységének helyreállítása, egyensúlyának fenntartása önerőnkből nem megy. Nem, mert a szeretet már eredetében sem emberi dolog, mi csak részesedünk benne. A szeretet ajándék. Isten boldog Szeretetének ajándékaként kaptuk a létet. „Magadnak teremtettél Urunk” — mondja Szent Ágoston. Ezért van állandó honvágyunk felé, — „mert nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Benned, ó Isten!” A KÉT ÚT TALÁLKOZÁSA. Sokan teszik fel a kérdést: Hogyan szerethetjük Istent, ha nem tudjuk közvetlenül megtapasztalni? Közvetlen istentapasztalás valóban kevesek 216
