Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - KÖRKÉP - Horváth László: Jézus, Mózes és Illés
Ha a várakozás korában Izraelben feltűnik egy rendkívüli ember, akkor a hívő zsidók elképzelése szerint három lehetőségről van szó: az vagy a Messiás, vagy pedig annak valamelyik előfutára: Illés vagy Mózes. Amikor a papok és leviták mennek Jeruzsálemből Jánoshoz, hogy megtudják tőle, kit lássanak benne (vő. Lk 3,15), ő mind a három lehetőséget elutasítja: Én nem vagyok sem a Messiás, sem Illés, sem a Próféta (Jn 1,20-21). Mózes neve kifejezetten nem szerepel itt az evangéliumban, csak Prófétát mond, de ezen a prófétán Mózest érthették. Mózes ötödik könyvében (18,15 és 18) az ott elhangzott ígéretet az Ószövetségben egy új Mózesre értették: „Neked prófétát támaszt az Úr körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok." — „így szólt hozzám az Úr: Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged: neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.” Jellemző, hogy csaknem pontosan a Jánosnál említett három lehetőség merül fel Jézussal kapcsolatban is hallgatóiban, tanítványaiban. „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” — kérdezi Jézus Fülöp Cezáreája környékén apostolaitól. Amíg mások véleményéről kell beszámolniuk, határozott a feleletük: Van, aki Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának (Mt 16: Mk 8: Lk 9). (Máté evangéliuma Jeremiás prófétát is név szerint említi.) Megdöbbentő, vagy csak elgondolkoztató, hogy a nép véleményében ekkor még fel sem merül a Jánosnál feltételezett lehetőség: hogy ő lenne az ígért Messiás! Helyette inkább az a hiedelem jelenik meg, hogy Jézusban a kivégzett Keresztelő János tért vissza, amit még Heródes is feltételezett (Mt 14,2: Mk 6,14 és 16). Jézus azonban már túllép azon az időszakon, amelyben még megelégedett az „egy próféta” hiedelemmel vagy akár az „új Mózesnek” szóló rajongással. Most már határozott felismerést és választ vár bizalmas apostoli körétől. De csak Péter felel, most meggyőződéssel: Te vagy a Messiás! Nem János vagy, nem is Illés vagy Mózes, hanem a Megváltó. — Jézus válasza, zárószavai meghökkentenek: erről senkinek se szóljanak, és hangsúlyozottan figyelmezteti őket, micsoda szenvedés és megaláztatás vár rá. Miért ez az elhallgattatás? A legvalószínűbb magyarázat: a Messiásban a nép győzelmes politikai-katonai vezért vár, és ezt Jézus nem vállalja. Legbelsőbb környezetének fel kellett készülnie a megváltás ilyen megrendítő tényére: a krisztusi áldozatra. MIÉRT GONDOLHATTÁK SOKAN, HOGY JÉZUS AZ ÚJ MÓZES? Ha élt a zsidóságban az a hiedelem, feltételezés, hogy új Illés és új Mózes készíti elő a Messiás érkezését (márpedig élt), akkor érthető, hogy Jézusban János párját, társát látták a prófétai küldetésben. Erre maga Jézus is okot szolgáltathatott fellépésével (Jánosnál kezdi), szereplésével (keresztel, prédikál mint János, Jn 3,22: 4,1), és Jánossal kapcsolatos megnyilatkozásaiban, amikor új Illésnek nevezi a nagy prófétát. Ha Illés már megjelent, akkor Mózesnek is meg kellett jelennie, és ki lenne az más, mint a Názáreti, — gondolhatták kortársai. És Jézus mintha tűrné, hagyná ezt a hiedelmet, amely megóvja a politikai zavaroktól. Amire majd „kiderül”, hogy Jézus messiási küldetése az önfeláldozásra szól, addigra már kiábrándulnak a csalódástól a politikai rajongók, és nem kell félni népfelkeléstől, belső háborútól. Amikor az evangéliumok elkészültek, már nyilvánvalóan a Megváltót látták és fogalmazták meg Jézus történetében. Saját korábbi hiedelmeiket, tévedésüket Jézus „mózesi” küldetésével kapcsolatban itt már nem említik, hiszen az inkább szégyellni való tévedés volt. De az írásokból mégis kiérzödik a korábbi nézet. Már Jézus gyermekkorának történetében van egy apróság, amely mózesi jellegre utalhat. Máté (2. fej.) leírja azt a jelentéktelennek látszó eseményt, hogy József és Mária Betlehemből Egyiptomba menekült a Gyermekkel Heródes gyilkos keze elől, és csak annak halála után térnek haza. Mózes is Egyiptomból tért haza népével. —Jézus felnőttkorában, nyilvános működése kezdetén, mintha már a kísértő története is ezt a mózesi utalást sejtetné. Az első csoda, amelyre Jézust a pusztában biztatja az ott szerep'ő titokzatos személyiség (Mt 4; Lk 4): a köveket változtassa át kenyérré. Mintha Mózes pusztai csodáját akarná megismételtetni, amikor az égből hullott manna borította el a földet. És Jézus mind a három kísértés elutasításához Mózes szavait használja (5Móz 174
