Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - KÖRKÉP - Horváth László: Jézus, Mózes és Illés
8,3: 6,16: 10,20). A kísértő is ezt a mózesi jelleget olvasta ki Jézus és János Jordán-parti találkozásából? Jánossal való „egyenrangúságát” (prófétatárs) érezteti néhány evangéliumi híradás: Mt 9,14. János tanítványai számon kérik Jézus tanítványaitól, hogy azok miért nem böjtölnek úgy, mint ők. — Lk 11,1. Itt Jézus tanítványai kérik: Taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította tanítványait. — Lk 7,33-34. Maga Jézus is párhuzamot von kettőjük közé: Eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik .. . Eljött az Emberfia, eszik és iszik ... — Mt 14,13. János kivégzésekor Jézus visszavonul, mert feltételezheti, hogy utána ő következik. — Mt 21,24. Amikor Jézust kérdőre vonják hatalma felől, ő Jánosra tereli a szót: honnan volt János keresztsége? — Lk 4,24. Jézus panaszkodik: Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában. — Lk 7,16. A naimi csoda szemtanúi „nagy prófétát” látnak benne. — Lk 7,39. A vendéglátó farizeus a bűnös asszony keneténél kétségbe vonja Jézus prófétai hitelességét. — Mt 21,46. Jézus nagyhatású prédikációja után a célzásokat megértő főpapok és farizeusok letartóztatnák, de félnek a néptől, amely prófétának tartotta Jézust. — Mk 15,35-36. A kereszten haldokló Jézus kiáltására néhányan megjegyzik: Illést hívja. Mások hozzáteszik: Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa! Ebben a megjegyzésben vagy gúnyolódásban is az a feltételezés bujkál, hogy Jézus Illés társa a profétaságban. De mózesi hasonlóságnak tűnhetett a nép és a tanítványok szemében talán a kenyérszaporítás csodája is a pusztában: Mózes is a pusztában adott kenyeret a hontalan zsidóságnak isteni csoda segítségével. így is beszélnek egymás között az emberek: Biztosan ez az a Próféta, akinek el kell jönnie (Jn 6,14). A kafarnaumi párbeszédben is erre utalnak a csoda tanúi: atyáink mannát ettek a pusztában (6,31), és várják Jézustól a mózesi prófétaság újabb igazolását. — Amikor égi jelet kértek tője a farizeusok (Mk 8,11), nem valami mózesi jelenségre gondoltak? (2Móz 9,22. Az Úr így szólt Mózeshez: Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy jégeső hulljon . . . 10,23: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sötétség borítja el az egész országot, hogy meg lehet tapogatni.) — Amikor Mózesre hivatkoznak a válási törvénnyel kapcsolatban és Jézus azt elutasítja, (Mk 10,4-5), — nem az „új Mózes” állásfoglalását kérik? — És végül: Judás öngyilkosságának nem ebben volt-e az oka? Halálba kergette a megdöbbentő felismerés, hogy az, akiben csak az új prófétát látta, az valójában az önmagát feláldozó Messiás! A DÖNTŐ FORDULAT. Ismeretes, hogy a tizenkettő között három kiemelten bizalmas tanítványa volt Jézusnak: Péter, Jakab és János. Velük találkozott először messiási munkája kezdetén? Vagy valami közelebbi rokonság kötötte őket Jézushoz? Vagy ennek a háromnak az egyénisége volt a legaktívabb? Nem tudjuk. De ezek mehettek be vele Jairus házába a halott lány feltámasztásához (Mk 5,37), ezek lesznek a közelében az Olajfák-hegyi virrasztás éjszakáján (Mt 26,37), és ezek ébrednek a túlvilági fényre Jézus egy korábbi éjszakai virrasztása, imádsága alkalmával (Mt 17,1) egy magas hegyen. Ez az esemény fordulópont az eddigi prófétahit, új Mózes-hit, és a valóságos tény: a megváltói rang és küldetés között. Emlékezzünk most vissza Péter korábbi hitvallására. Amikor Jézus tanítványaitól, apostolaitól véleményüket kéri: kinek tartják az Emberfiát? — a népi közvélemény ismertetése után Péter tesz vallomást: Te vagy a Messiás! (Mt 16,16). A három szinoptikus egyformán őrzi a sorrendet: Péter szavai után Jézus jövendő szenvedéseiről beszél (ilyen Messiás lesz!), majd az ő követésének áldozatáról, és ezek után következik az éjszakai „színeváltozás” leírása. —Ez az esemény nemcsak jelenségében, de tartalmában is titokzatos volt számunkra. Mi célja lehetett ennek a csodának? Apostolait akarta megerősíteni? Pétert akarta megjutalmazni? Istenségét akarta igazolni? A közeljövő szenvedéseihez kíván erőt adni? Nem meggyőző feltételezések. De egyszerre megvilágosodik Jézus szándéka (az Atya akarata): véglegesen lezárni az új-Mózes elképzelést. Most ott áll Jézus mellett Mózes és Illés a mennyei fényben. Most már nem lehet kétséges, hogy a Názáreti a Messiás, hiszen neki hódol a két nagy próféta, az is, akit egy ideig Jézusban feltételeztek: Mózes. És megrendítő, hogy az 175
