Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - KÖRKÉP - Tarjányi Zoltán: Psallite sapienter!
„Be kell teljesednie mindennek, amit Mózes, a próféták és a zsoltárok rólam megírtak” (Lk 24,44). Ám a legszembetűnőbb Jézus és zsoltárok kapcsolatánál a megváltás teljessége körüli időszak: az utolsó vacsorán a Hallel-zsoltárok hangzottak el (113— 118). A Getszemáni kertben zsoltárutalásokat, ill. idézeteket imádkozott (Mt 26,38, — Ps 42—43). A kereszten a 22. (Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? — Mt 27,46) és a 31. zsoltár mondatával azonosult (Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet! — Lk 23,46). Hogyan lett a zsoltárokból, Krisztus imájából az egyház imája? Maga az egyház földi létrejövetele — mondhatjuk — zsoltármagyarázatnak köszönhető: az ApCsel 2. fejezetében levő Péter apostol által elmondott pünkösdi beszéd a 16. és a 110. zsoltár interpretációja volt. A múltra, az ismertre utalva és támaszkodva értelmezte az újat, a Krisztusban megvalósult megváltásmisztériumot. Az apostolok a zsoltárok teológiájára építették a Krisztusról szóló igehirdetést (ApCsel 4,11; Róm 3,4; Ef 4,8; Zsid 1,5—14). A kereszténység így az egész ószövetségi Bibliát Krisztusról szóló próféciának látta, beleértve a zsoltárokat is: így tehát a megváltói mű beteljesedésének a fényében magyarázta, s így meditált rajta. A zsoltárokat az ószövetségi kinyilatkoztatás lírai szintéziseként szemlélhetjük. Nem szisztematikus, statikus teológiát tartalmaznak a zsoltárok, hanem Isten és az ember „összeszövődéséről”, szövetségéről beszélnek. Arról, hogy Isten élő, erős és hűséges, tehát imádandó. S arról, hogy Isten igazságban és irgalomban lehajolt az emberhez, hogy magához emelje. Aki az Ószövetségben azonosult a zsoltárokkal, „beleöltözött” Isten népébe. Aki az Újszövetségben azonosul a zsoltárokkal, Krisztusba öltözik. Mert az Ószövetség a teremtett, az újszövetség a megváltott ember léthelyzetét mutatja be, azt mondja ki. Az újszövetségi iratokban 518 utalás van a zsoltárokra. Ezért mondhatjuk, hogy a zsoltár Krisztus szava az Atyához, és az egyház szava Krisztushoz. Jézus az Istenhez imádkozó ember magatartásában az alázatosságra, az egyszerűségre, a szegénység érzületére helyezte a hangsúlyt. Ezen attitűdnek az első keresztények szemében a zsoltárok feleltek meg leginkább, nem beszélve arról, hogy még nem volt saját irodalmuk, saját költészetük. (Hogy a keresztények kezdettől fogva népnek, Isten népének tartották magukat, abban is döntő szerepe volt a zsoltároknak.) Jézus tanítását pedig a „szüntelen imádságról” (Lk 18,1) úgy értelmezték, hogy í nap bizonyos időpontját közös imádsággal szentelték meg. Az ApCselből tudjuk, hogy ezek a következők voltak: reggel a kakasszóra (Jézus elítélése), a nap 6. órája (Jézus keresztre feszítése), a nap 9. órája (Jézus halála), valamint az esti időpont (a Szentlélek eljövetele). (Vö. ApCsel 3,1; 10,9). Különösen Pál instrukciói számottevők a közösségi imádság fontosságáról: Ef 6,18; 1Tesz 5,17; Kol 4,2. A zsinagógái zsoltározástól és a jeruzsálemi templom zsoltárhagyományától gyorsan elszakadt az egyház, de a zsoltározás szokása megmaradt. „Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent dalokat Istennek" (Kol 3,16). „Egymás között zsoltárt, himnuszt és szent dalokat énekeljetek, daloljatok és zengedezzetek szívből az Úrnak” (Ef 5,19), hangsúlyozza Szent Pál. Szomorkodásban és jókedvben egyaránt a zsoltár a legalkalmasabb ének, teszi hozzá Jakab (5,13). Sőt a zsoltár a földi mása a mennyei egyház énekének, mely hálásan zengi az Úr dicséretét a megváltásért (Jel 4,8; 15,3—4; 19,1—8). AZ EGYHÁZ TEOLÓGIAI ÉS SPIRITUÁLIS REFLEXIÓJA Természetesen saját költészete is volt a születő egyháznak, melyek főként Szent Pál himnuszai révén maradtak fenn az apostoli iratokban. Az e mederben kialakuló himnuszt író hagyomány azonban a III. század elején elhalkul: az egyház liturgikus gyakorlata is egyre inkább a zsoltárok mellett voksol, s a IV. századtól már úgy kezelik a zsoltárokat, mint a Szentlélek énekeit, szembeállítva őket a himnuszokkal, a perszonális kompozíciókkal. A zsoltárok térnyerésében az a fölismerés is döntő szerepet játszott, hogy bennük komplett teológia található: a teremtéstől kezdve a legfontosabb messiási próféciák visszhangjain át az Istenhez eljutottak boldog beérkezéséig minden lényeges gondolat megtalálható. Együtt éneklésük pedig igen alkalmas a sokféle ember sokféle egyéni áhítatának egységbe tömörítésére. Már Római Szent Kelemen ezt írja a korintusiak- nak: „Lelkiismeretük mélyén mi is evégett gyűltünk össze egyetértésben, hogy 165
