Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Közlésformák az evangéliumokban
(Péter) A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal s szól neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, s elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét s így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved” (1,40-42). (Fülöp) Másnap (Jézus) Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: „Gyere és kövess!” Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott Natanaéllel és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát” (1,43-45). (Bertalan) Fülöp találkozott Natanaéllel és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a Názáreti Jézust, Józsefnek a fiát.” „Jöhet valami jó Názáretből?” — kérdezte Natanaél. „Gyere és győződjél meg róla!”—felelte Fülöp. Amikor Jézus meglátta Natanaélt amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igaz izrealita, akiben nincs semmi álnokság.” Natanaél megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” Natanaél erre fölkiáltott: „Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten fia, te vagy Izrael királya!” Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni.” Majd hozzátette: „Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött” (1,45-51). Az egybehangzó evangéliumok szintén öt apostol meghívásának történetét mondják el, összesen három meghívástörténetet. Ezek — szemben János elbeszélésével —, egymáshoz meglepően hasonlítanak: Mk 1,16-18:1,19-20:2,14: pp. (Péter és András), És1 menvén Galilea tengere mellett,2 látta3 Simont és3 Andrást,4 Simon testvérét,5 amint hálót vetettek a vízbe: halászok voltak ugyanis. És 6mondta nekik a Jézus: 7Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket! És mindjárt, 8otthagyva 9a hálókat, 10követték őt. Í Jakab és János), :s kissé 1továbbmenvén 2látta s3Jakabot, 4Zebedeus fiát, és 3Jánost, 4a testvérét: és 5ők is a csónakban voltak: a hálókat javították. És mindjárt 6'7hívta őket. És 8otthagyva 9az apjukat, Zebedeust a csónakban a napszámosokkal, 10elmentek utána. (Máté), És 1menvén 2látta 3Lévit, 4Alfeus fiát, amint 5ült a vámnál, és 6mondta neki: 7Kövess engem! És (Lk: 8elhagyva 9mindent) ^fölkelvén követte őt. Mindhárom meghívástörténet ugyanarra a három fő részre osztható: találkozás — hívás — követés. A ’találkozás’-ban megadott mozzanatok (1-5) azonosak: A Mester elhalad a leendő tanítványok mellett, ő látja meg azokat: a leendő tanítványok foglalkozásszerű tevékenységüket végzik. Ezt követi a ’hívás’ (6-7): a Mester hívja azokat, akiket meglátott. A leírás rendszerint idézi a hívó szót, amely a „követni” kulcsszót, vagy annak szinonimáját tartalmazza. (A második történetből hiányzik a hívó szó, mert ez az evangéliumban ismétlésnek hatna.) A harmadik rész (’követés’, 8-10) beszámol a követés fényéről („követni” „menni utána”) és alkalmasint megjelöli azt is, amit vagy akit elhagy az illető. Lukács hiányolja, hogy Márknál Lévi történetében nem szerepel az elhagyás motívuma, ezért kiegészíti az elbeszélést: „És elhagyva mindent, felállt s követte őt” (5,27). 148
