Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Közlésformák az evangéliumokban
A történetkritikai módszer a Szentírás keletkezésének emberi feltételeit kutatja, s a betű mögött azt az élő hagyományt keresi, amely kialakította a szöveget. Abba a valóságos világba szeretne elvezetni, amelyben a szerzők éltek, a módot megmutatni, ahogy dolgoztak. Ismertté kívánja tenni, hogy egy-egy prófétai hagyomány vagy apostoli igehirdetés miként hatott nemzedékekre, hogyan fűzték azok is hozzá tapasztalatukat, amíg a szöveg eljutott a ma is kezünkben lévő végső formájához. Ugyanakkor a szövegek kifejtésénél nem kerülhetjük ki a kinyilatkoztatás másik forrását, a szenthagyományt és az egyház élő tanítóhivatalát. Mindenkor tekintettel kell lennünk az egész egyház élő hagyományára és a hithasonlóságra. Téves lenne az olyan irányú törekvés vagy beállítás, amely a Szentírás tanulmányozásánál nem venné figyelembe az egyház hitét. Mindezeket egybevéve: a Szentírás ismerete és használata egyéni keresztény életünknek és az egyház megújulásának egyaránt fontos ügye, amelyért érdemes komoly áldozatot hozni. A TEOLÓGIA 1987. ÉVI TÉMÁI: — 4. „AKI ISTENT SZERETI, SZERESSE TESTVÉRÉT IS”(1JN4,21) A TEOLÓGIA 1988. ÉVI TÉMÁI: — 1. BŰN ÉS MEGBOCSÁTÁS (Beküldési határidő: nov. 1-ig) — 2. HISZEK A SZENTLÉLEKBEN — 3. A KERESZTÉNY FELNŐTTNEVELES — 4. „HA NEM LESZTEK OLYANOK MINT A GYERMEK .. Tarjányi Béla KÖZLÉSFORMÁK AZ EVANGÉLIUMOKBAN Közismert tény, hogy a közlés meghatározott formái igen fontos szerepet játszanak az írásos kultúrákban (irodalmi formák): az írott közlés mindig abban a formában történik, amely a tartalomnak, az alkalomnak és a célnak leginkább megfelel. A közösségi emlékezésen alapuló szóbeli közlés és áthagyományozás —ilyen volt az ősegyház igehirdetése az evangéliumok kialakulása előtt—, még fokozottabb mértékben rá van utalva a közlésformák igénybevételére. A formák segítik az emlékezést, vagy pótolják annak hiányosságait: ezenkívül támaszul szolgálnak a beszélőnek, hogy biztosan elérje célját a közléssel. A KÖZLÉSFORMA. Közlésformának nevezzük a hasonló jellegű események, ill. információk azonos céllal történő elbeszélésének állandósult módját. Formák használata esetében az egyes elbeszélések nagyon hasonlítanak egymáshoz: azonos a felépítésük, ugyanazok a meghatározott visszatérő elemek (motívumok), fordulatok, szavak szerepelnek bennük. Példa: az ’apostolmeghívás-történet’. János evangélista közvetlen, élményszerű módon számol be arról, hogy ő és néhány apostoltársa hogyan ismerte meg Jézust, és hogyan lettek Jézus tanítványai. Az egyes apostolokra vonatkozó beszámolók színesek, fordulatosak, egymáshoz egyáltalán nem hasonlítnak: (János és András) Másnap megint ott állt János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” E szavak hallatára a két tanítvány követtte Jézust. Amikor Jézus megfordult s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit akartok?” így feleltek: „Rabbi — ami annyit jelent, mint Mester —, hol lakói?” „Gyertek, nézzétek meg!” — mondta nekik. Elmentek vele, megnézték hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott (Jn 1,35-39). 147
