Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Farkasfalvy Dénes: A szentírástudomány új útjai
liturgikus hetek” hattyúdala. A nemzeti liturgikus bizottságnak ez az évi rendezvénye két-három év leforgása után elvesztette jelentőségét és meg is szűnt. A „mozgalom” gyakorlatilag önmagát oszlatta fel. — 5. A „kereszténység hellenizációjának" vádja a szentatyákkal szemben, még a múlt században fogalmazódott meg. Most azonban mint közkeletű, tudományosan igazolt „tény” helyet kapott a patrisztikus kor katolikus kiértékelésében is. — 6. Vö. P. Benoit, Le Pere Lagrange: au service de la Bible, Paris 1985. — 7. De inspirations S. Scripturae, Freiburg 1906. Meg kell azonban említenünk Bruce Vawter, Biblical Inspiration c. művét (Philadelphia, 1973), amely legalábbis a problémakörben eligazít és L. Alonso-Schökel művét, amely egyszerre jelent meg spanyolul és angolul (La Palabra inspirada, Barcelona, 1966: The Inspired Word, New York 1965) s a sugalmazás és hermeneutika kérdését először tárgyalja az irodalomtudomány eszközeivel. Jellemző azonban, hogy Joseph Fitzmeyer bibliográfiájában, amelyet ma a Pápai Szent írástudományi Intézet minden hallgatója megvásárol (An Introductory Bibliography for the Study of Scripture, Subsidia Biblica, Rome, Biblical Institute Press 1981), a sugalmazásról egyetlen könyv nem szerepel, sőt, ez a címszó a bibliográfiában elő sem fordul. — 8. A két tanulmány később közös kötetben került kiadásra: Révélation et inspiration selon la Bible chez saint Thomas et dans les discussions modernes, Revue biblique 60, Paris 1963. — 9. Über die Schriftinspiration, Quaestiones disputatae 1, Freiburg 1958. — 10. Egyetlen példát említünk: Raymond Brown egyik könyvében „adopcionizmus”-sal vádol egy szerzőt, amikor az arról beszél, hogy Isten az emberi szó eszközével fejezi ki és közli magát a Bibliában. Evvel az „adopcionista” elképzeléssel a saját „kalkedoni” felfogását állítja szembe, amely szerint az isteni szó az emberi szót nem „használja”, hanem azzá válik. Az fel se merül számára, hogy megkérdezze: a) vajon a krisztológia és a sugalmazás között miféle érvényes analógia állítható fel, b) vajon az a fogalom, hogy a Biblia „Isten szava" nem tükröz-e hagyományos tanítást, amelynek az adopcionizmushoz nincs sok köze s ezért talán nem lehet puszta szóelemzéssel egy krisztológiai eretnekséghez kapcsolni, c) milyen értelemben és megszorításokkal lehet mindkét elképzelést („Isten szava emberi szavakon keresztül szól” — „Isten szava, amely emberi szóvá lesz”) alkalmazni a Szentírás sugalmazott mivoltára. A könyv, amelyre utalunk, a modern amerikai biblikus irodalom egyik „bestsellere": The Critical Meaning of the Bible, New York 1981. Lásd a könyvről írt ismertetésemet a Mérleg tavalyi évfolyamában: 22/1986/2/178—180. — 11. „Exegese und Dogmatik” Stimmen der Zeit 168/1961/241—262: kötetben: Schriften zur Theologie V. Köln, 1962. 82—114. — 12. Rövid tájékoztatást nyújt a Communio, nemzetközi teológiai folyóirat legfrissebb száma (1986/4): „On the Reading of Holy Scripture". (280—287); Denis Farkasfalvy, „In search of a "post-critical” method of biblical interpretation" (288—307); Ignace de la Potterie, „Reading holy scripture in the Spirit” (308—327); Roch Kereszty, „The'Bible and Christology' document of the Biblical Commission” (342—367). — 13. A kifejezés Brevard S. Child (Introduction to the Old Testament as Scripture, Philadelphia 1979) nevéhez fűződik és — legalábbis az angol nyelvű biblikusok közt—vita tárgya. Itt Child egyetlen, de alapvető gondolatát ragadjuk meg: a Biblia teljes megértése nem érhető el anélkül, hogy a szövegek kánoni „koegzisztenciáját” ne vennénk figyelembe. — 14. Lásd például Mózes öt könyvének négy forrásból való származtatását, Izajás könyvének két vagy három alapforrásra való visszavezetését vagy a szinoptikusok evangéliumok kialakulását magyarázó elméleteket. — 15. Vö. pl. a Galata levélben és a Római levélben Szent Pál tanítását az ószövetségi törvényről. — 16. Vö. Henri de Lubac, ezt a témát külön fejezetben ismerteti: Exégése médiévale, Paris I/2. (1959), 558—571. — 17. Itt főleg az amerikai Peter Berger műveire kell utalnunk, aki az ismeret szociológiájának kidolgozásában szerzett érdemeket. — 18. A közelmúltban elhúnyt román vallástörténész, Mircea Eliade művei jelentik e téren a legfontosabb elindulást. Lásd írásainak használatát a Római levélhez írt kommentáromban: A római levél, Eisenstadt, 1983. 21. — 19. Ugyancsak úttörő könyv e kérdésben William Albright ma már klasszikusnak számító műve: From Stone Age to Christianity, Baltimore 1940. * * * A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretein belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az olvasó elé. 142
