Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rózsa Huba: Bibliaismeret, exegézis a papi és világi továbbképzésben
Rózsa Huba BIBLIAISMERET, EXEGÉZIS A PAPI ÉS VILÁGI TOVÁBBKÉPZÉSBEN A II. Vatikáni zsinat óta már szinte közhelynek számít, hogy az egyház életében a Szentírásnak fontos helyet kell bizosítani. A teológia művelésében és oktatásában, a liturgiában, a katekézisben, igehirdetésben és az egyéni lelkiéletben egyaránt a Szentírás szerepét hangsúlyozza a zsinat. Az azóta eltelt időszak alatt a katolikus egyház életében, a teológiában és igehirdetésben valóban páratlan szerepet kapott a Biblia használata. Elég csupán rápillantani a német, francia vagy angol nyelvű teológiai irodalomra, amelyekben kiemelkedő helyet foglal el a biblikus szakirodalom, de megtalálható az igehirdetéshez és katekézishez készült szentírási segédkönyvek szinte áttekinthetetlen mennyisége is. Népszerűségnek örvend a szentírási ihletésű lelki irodalom, mint például Carlo Maria Martini bíboros biblikus elmélkedései, amelyet számtalan világnyelvre lefordítottak, nemrégiben magyar nyelvre is. Felmerülhet a kérdés: ha mindez annyira magától értetődő, miért kell külön figyelmet szentelni a biblikus képzés fontosságának? A magyar katolikus egyház sajátos viszonyai még mindig aktuálissá teszik azoknak az indokoknak ismételt megfontolását, amelyek tudatosítják a Szentírás szerepét az egyház életében. Egyházunkban a biblikus mozgalomnak nincsenek olyan hagyományai, mint például a német vagy francia nyelvterületen, ezért a zsinat ind ításai is jóval nehezebben találtak visszhangra hazánkban. Egyrészt azért, mert a Szentírás alkalmazása már az új biblikus kutatás módszereinek és eredményeinek felhasználásával történt, amely alapvető szemlélet- változást követelt, s erre nem voltunk felkészülve. A rosszul értelmezett ortodoxia nevében gyakran tapasztalható ma is ellenkezés a modern kutatással vagy szemlélet- móddal szemben. Másrészt hiányzott az a szakirodalom — és talán szakember is —, amely lehetővé tette volna a papság teológiai átképzését, és anyagot szolgáltathatott volna a biblikus igehirdetéshez. Az elmúlt húsz esztendőben kétségtelenül jelentős átalakulásnak lehettünk tanúi. A teológiai oktatásban komoly helyet kapott a biblikus képzés, s a levelező tagozat révén már nemcsak a papság, hanem a világiak is lehetőséget kaptak szakszerű teológiai ismeretek szerzésére. Az országszerte megindult teológiai továbbképzés, amelyben a papságon kívül most a világiak is reszt vehetnek, szintén ezt a célt szolgálja. A hívek szélesebb rétegében meginduló igény jele a bibliaórák látogatottsága, és kisebb, bibliát olvasó és tanulmányozó csoportok megjelenése egyházunkban. A hazánkban és külföldön kiadott magyarnyelvű szakirodalom — ha korlátozott mértékben is —, de rendelkezésére áll azoknak, akik akár az igehirdetés, akár saját keresztény életük gazdagítása érdekében szeretnének segítséget kapni. Nem kevés azoknak száma sem, akik nyelvtudás birtokában az idegennyelvű szakirodalmat is használni tudják. A korszerű bibliaismeret, oktatás és igehirdetés folyamatos képzést követel, amely nem kis fáradságot igényel. A szemleletmód átalakítása mindig komoly szellemi munkát és erőfeszítést jelent, amelytől sokan visszariadnak, — a korszerű teológia és lelkipásztorkodás viszont igényli, hogy ezt a munkát elvégezzük. Ennek fontosságát a következő indokok támasztják alá. — 1. Korunkban általános az üdvtörténeti látásmód igénye. Az emberiség, és benne az egyház helyzete a mai világban felveti a kérdést: hogyan tevékeny Isten a történelemben? A hívő, ha bárhol a világon körültekint, kénytelen megállapítani, hogy olyan emberekkel él együtt, akik számára Isten, Jézus Krisztus, evangélium semmit sem jelent. Életvitelük, gondolkodásmódjuk az immanens világ szabályai szerint alakul, és nem marad benne hely a hit számára. Ettől függetlenül azonban aligha tudjuk elhárítani azt a keserű megállapítást, hogy az emberi történelemben a jó és a rossz küzdelmének mérlege az utóbbi javára billen. Úgy tűnik, hogy a rossznak, az önzésnek nagyobb szerepe van az emberi döntésekben (egyén és 143
