Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 2. szám - KÖRKÉP - Koch, Günter - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Hogyan körvonalazható a mai istentan
Günter Koch HOGYAN KÖRVONALAZHATÓ A MAI ISTENTAN A mai teológiában megfigyelhető egy sokirányú próbálkozás, amelyben arra törekszenek, hogy újragondolják az Istenről szóló tanítást, és bibliai alapokon állítsák szemünk elé Isten jellegzetesen keresztény értelmezését. Ebben a cikkben először a modern Isten-tan néhány állandó perspektíváját látjuk, majd rámutat a cikk néhány gyújtópontra, amelyekben különösen is összesürüsödik a teológiai kérdésföltevés és kutatás. Ezekben szó esik arról az új formáról, amelyet korunk teológiájában már felöltőn, vagy éppen felölteni készül az Isten-tan, de azokról a problémákról is, amelyek a teológiai kutatás élőn állnak; vagyis minden esetben szó van eredményekről é s kívánalmakról. A cikk egy előadássorozat utolsó egységén alapszik, amelyet a szerző 1986 nyári szemeszterében tartón a würzburgi egyetemen. Günter Koch professzor dogmatikát és dogmatörténetet ad elő és a würzburgi Domschule vezetői közé tartozik. Egy mai Isten-tan állandó perspektívái Először azokról a szempontokról lesz szó, amelyek az Isten-tanra mint egészre vonatkoznak. A normatív bibliai Isten-tan és a hagyományos egyházi Isten-tant érintő mai kérdések alapján a következő három szempontot kell különösképpen hangsúlyozni: Isten kimeríthetetlen, de nem hozzáférhetetlen titok, — Isten a történelem Istene, — Isten az emberek üdvösségének az Istene. 7. Isten titok. Isten kimeríthetetlen, de nem hozzáférhetetlen titok. — Már a Szent- írás is megváltja ezt teljesen egyértelműen. Az Ószövetség szerint Isten az, aki igazolja magát, aki a népért van: Jahve. Egyúttal ő a Szent, aki kivonja magát az ember rendelkezése alól, aki azonban mégis újra meg újra odafordul az emberekhez, szabadon vállalt hűséggel. De Isten nem számítható ki emberi számít- gatással: ,,Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok — mondja az Úr" (Iz 55,8). Az Újszövetség megerősíti Isten kimeríthetetlen és kikutathatatlan voltát: „Mekkora a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!" (Róm 11,33). Bár az ősi himnusz (1Tim 6,16) szerint az, „aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat”, mégis emberré lett Fiában felülmúlhatatlan módon, és véglegesen közeljött az emberekhez: „Az ő révén van . . . szabad utunk az egy Lélekben az Atyához" (Ef 2,18). Isten, aki titok marad, Jézus Krisztusban ismerteti meg velünk magát mint Atya. — Az egyház nagy tanításbeli és hitbeli hagyománya megőrizte Isten titokzatosságának ezt a gondolatát, sőt reflexióval tovább is fejlesztette. Gondoljunk csak az ún. negatív teológiára vagy a misztikára, amely Istent fénynek és sötétnek tapasztalta meg, sőt úgy is, mint „coincidentia oppositorum". — Másrészt viszont a keresztény Istentan történetében egyáltalán nem mindig sikerült elkerülni a nagy veszélyt, hogy Istent szinte be akarták fogni a teológiai kutatások fogalmi hálójába; a fogalmak szorításába akarták őt fogni, mintegy definiálni kívánták, vagyis határok közé szorítani. A népi vallásosságban ennek az a nagyon is emberi igyekezet felelt meg és felel meg, hogy Istenre szinte mágikus módon akarnak hatni, igazi odaadás nélkül rá akarják venni arra, hogy ideadja jótéteményeit: ez a szükségleteket kielégítő Isten. — Ezzel szemben a Biblia és a Hagyomány tanítása egészen újszerűén aktuális. Egy olyan Isten, aki úgyszólván konkurenciaharcot vív a világ és a jövő alakításának emberi lehetőségeivel, ezen a téren szükségképpen a rövidebbet húzza. Ma általában úgy látják az emberek, hogy az egyes problémákat elvben meg tudják 106