Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 2. szám - A TEOLÓGI BESZÉLGETÉSE WOLFHART PANENBERG PROFESSZORRAL - Illés Róbert - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A teológia néhány fontos mai kérdéséről

szét értelmezése szerint azt jelenti mindenekelőtt, hogy minden Krisztus előtt élt nemzedék számára is megnyílik az üdvösség lehetősége. Ezért mutatják az őskeresztény mozaikok, amelyeket az első keresztény századok bazilikáiban a bejárati falon találunk, hogy hogyan tapossa Krisztus lába alá a pokol küszöbét. A bilincsek szétpattannak, ő lenyúl és kihúzza Ádámot, s Éva is vele jön. Szem előtt kell tartanunk, hogy Ádám és Éva az egész emberiséget jelenti — hiszen nemcsak egyes emberek ők —, tehát a Krisztus előtti idő teljes emberi neme megkapja Krisztus pokolraszál- lása által az üdvösség lehetőségét. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlen garanciánk van arra, hogy minden ember eljut a boldogságra; jelenti viszont a krisztusi üdvösség felkínálásának az egyetemességét a múltra vonatkozóan is. De úgy is mondhatnék, hogy a sok régi kultúrára vonatkozóan is, amelyek egyáltalán nem kerültek érintkezésbe a kereszténységgel, a keresztény missziókkal. Az üdvösségnek ez az egyetemessége seholsem fejeződik ki olyan erősen, mint Krisztus pokolraszállásának a gondolatában és tanában.

Hogyan beszélünk ma a világ Krisztus által történt teremtéséről?

— Ez bizony nagyon nehéz tétel. Az első pillantásra úgy tűnik, hogy mitológiába illően beszélünk, amikor azt mondjuk hogy a világ Krisztus által teremtetett. Hiszen Krisztus ember is, aki egy meghatározott időben született; — hogyan egyeztethető össze ez a kettő? Vagy ha azt mondjuk, hogy a világ az isteni Logosz által teremtetett, de Krisztus megtestesülése előtt, itt megint csak felmerül a kérdés: hogyan tudjuk összeegyeztetni a világnak az idő kezdetén a Logosz által történt teremtését és Jézus Krisztus történeti életét. Talán úgy kell a kettőt együtt látnunk — s ehhez csak a modern fejlődéstan, a biológiai fejlődéstant is beleértve adta meg a lehetőséget —, hogy csak Jézusban lett teljessé a teremtés. A teremtés nem azt jelenti, hogy valami kezdetben, azonnal, tökéletesen megvan. A teremtés hat napja leírja az egész teremtéstörténetet, a világ kialakulása időbeli lefolyásának egész folyamatát, s nem csupán a kezdetét. Krisztus megjelenése a teremtés tetőpontja és beteljesedése. Elmondhatjuk tehát, hogy az egész teremtés Jézus Krisztusra irányul, benne bírja célját,' s annyiban van általa, mert erre a célra teremtetett.

Jézus az antropológia ősoka. Mit ért Ön az antropológián?

— Az antropológia fogalma nem specifikusan teológiai fogalom, hanem általában és egyenként a humán tudományok körébe tartozó fogalom, mindazon tudományok gyűjtőfogalma, amelyek az emberrel foglalkoznak. A teológiának is megvan ebben a maga szerepe. Az antropológia bizonyos kérdései csak a keresztény teológia révén kerültek a vita középpontjába, mint például az ember történetisége, de mindenekelőtt az, hogy minden egyes ember‘személy, s mint személy a maga méltóságában a többi ember számára sérthetetlen. Ezt a gondolatot az ókor így nem ismerte. Gyökerei a zsidó hitre, a zsidók humanizmusára nyúlnak vissza, amely az ember istenképi rendeltetésével okolja meg azt, hogy az egyik ember nem ölheti meg a másikat. A Genezisben az ember érinthetetlen, mert Isten képe. Ez a gondolat tovább hatott, egészen a mai jogi szemléletünkig, egészen az emberi jogok megfogalmazásáig, úgyhogy valóban elmondhatjuk, a kereszténységnek és a krisztológiának biztosan messzeható jelentősége volt az antropológia szempontjából.

Mit ért Ön a hermeneutika kifejezésen?

— A hermeneutika a tolmácsolás, a fordítás, a fordítás közben az értelmezés művészete. A hermeneutika görög szó, Hermész nevével függ össze, aki az istenek küldönce volt, s akinek az volt a feladata, hogy tolmácsolja az istenek akaratát azoknak, akikhez küldetett, vagyis hogy emberi nyelven fejezze ki, hogy mi az istenek akarata. A hermeneutikának tehát az a dolga, hogy tolmácsolja, értelmezze, mindig a saját korának megértési lehetőségei szerint azt, amit elmúlt korok régi szövegeiben fogalmaztak meg.

93