Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 2. szám - A TEOLÓGI BESZÉLGETÉSE WOLFHART PANENBERG PROFESSZORRAL - Illés Róbert - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A teológia néhány fontos mai kérdéséről
mok nem az inkarnációs krisztológia nyelvén fejezték ezt ki. Csak a húsvéti esemény fényében lehetett aztán úgy fogalmazni, hogy Isten jelen van Jézus útjának egészében. Később aztán még pontosabban meghatározták, hogy Isten, a Logosz, Isten, a Fiú van benne jelen: az, aki hozzátartozik a Szentháromság örök közösségéhez, — most emberré lett. Mindezek a kijelentések igazolhatók mint Jézus történeti föllépésének, földi útjának, sorsának az értelmezése, — egészen a kereszthalálig és a föltámadásig. Ily módon lehet elfogadhatóvá tenni ezeknek az egyházi tanításoknak a jogosultságát. Ez az a I u I r ó I induló krisztológia, amely megkísérli a hagyományos katolikus krisztológia megfogalmazásait megalapozni az Ember-Jézus történeti valóságának az oldaláról, de természetesen nem zárja ki a f e I ü I r ő I induló krisztológiát. Mert ha már kifejezésre juttattuk annak a megfogalmazásnak a jogosságát, hogy Krisztusban maga Isten jelent meg, akkor szükség lesz arra is, hogy Istennek Jézusban való jelenlétét magának Istennek az oldaláról is értelmezzük, ezért el kell mé- lyednünk a felülről induló krisztológia gondolatmenetébe is: Isten Fia a megtestesülés eseményében leszállt Isten örök közösségéből a mi történelmünkbe, a mi testünkbe. Mit értünk a ,,Logosz-krisztológia" kifejezésen? — A Logosz-krisztológia az első évszázadok ősegyházi, patrisztikus krisztológiájá- nak egyik fejlődési szakasza. Amikor ugyanis megpróbálták pontosabban leírni Isten Jézusban való jelenlétének a gondolatát a bibliai „Atya" és „Fiú" fogalmakkal, teljesen egyértelmű volt, hogy nem az Atya lett Jézusban emberré, hanem a Fiú, aki azonban közösségben van az Atyával. A „Fiú" kifejezést viszont, amely már korán Jézushoz kapcsolódott, a János-evangélium összeköti az isteni Logosz fogalmával. A Biblia első mondatai szerint a világ a Logosz, az Ige által teremtetett; a Logosz mind a görög, mind a katolikus filozófia szerint azt az elvet jelöli, amelyből létrejött a világ. Amikor a Fiú-fogalmat a Logosz fogalmával interpretálták, ezzel azt mondták ki, hogy az isteni valóságnak az az alakja, amely különbözik az Atyától, belépett egy emberi testbe, egy emberi életbe, mégis ugyanaz az isteni valóság maradt, amelyből minden, az egész világ létrejött. Jézus az emberek képviselője az Atya előtt. Nem Isten emberarcának a kifejeződése ez is? — Hogy Jézus Isten képe, ez jelenti Isten emberarcát, amint már mondottam. Hogy Jézus Isten előtt az emberek képviselője, ez úgyszólván ennek a tényállásnak a megfordítása. Ebben a helyettesítés gondolata van benne: Jézus egybefogja az egész emberi nemet, amennyiben odalép mindenkinek a helyére, elszenvedi a halált mindenki helyett, s ugyanakkor föl is támad mindenki helyett mint a holtak zsengéje így mindannyian eljutunk teremtményi rendeltetésünkhöz, Isten képmásához, ameny- nyiben közösségbe kerülünk vele, részesedünk benne; az ő képét hordozzuk, amint Pál mondja. Mit jelent Jézus pokolraszállása? — Jézus pokolraszállása hitvallásunk egyik cikkelye. Az Apostoli Hitvallásban ez áll: „Szállá alá poklokra", az újabb német fordítás viszont így mondja: „Leszállt a holtak országába", aszerint, hogy hogyan fordítjuk a megfelelő görög kifejezést. De a ni- keai hitvallásban is benne van ez a kifejezés, s nagy szerepet játszott a keresztény művészetben, de különösen is a görög teológiában. Az ősegyház ebben a gondolatban, amely az Újszövetségben csak egyszer, viszonylag későn fordul elő találta meg annak kifejezését, hogy Jézus nem csupán a jelen és a jövő nemzedékek embereinek hozta meg az üdvösséget (úgyhogy mindazok, akik Jézus előtt éltek, elvesznek az üdvösség számára), mert hiszen Jézus pokolraszállása — s azt olvassuk, hogy a Hádészben a halottaknak, a lelkeknek hirdette az üdvösséget — a keresztény művé92
