Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 2. szám - A TEOLÓGI BESZÉLGETÉSE WOLFHART PANENBERG PROFESSZORRAL - Illés Róbert - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A teológia néhány fontos mai kérdéséről
Az egyház a jövő Krisztus jelen alakja. Isten uralma már megvalósult és m é g n e m valósult meg. Lehet ez az egyik aspektusa Isten emberarcának? — Az egyházfogalomnak ez az értelmezése viszonylag új, csak azóta van meg, amióta megtanultuk hogy az öskeresztény ,,egyház"-jelenséget inkább a kései apokaliptikus elvárások összefüggésében értelmezzük, amelyek Isten országának végleges eljöttére irányultak. Ez volt Jézus tanításának is a kiindulópontja. Csak azóta tanultuk meg hogy az egyházat Isten országa jelenléteként értelmezzük. Mert Isten országa az emberek békében és igazságosságban megvalósuló közösségének a beteljesedése. A béke és az igazságosság csak akkor lesz teljessé, ha majd feleslegessé vált minden emberi uralom, ha már Isten maga jutott uralomra az emberek szivében, s ezáltal képessé teszi őket a szabad közösségre. A béke és az igazságosság csak akkor valósul meg végérvényesen, mert addig az emberek érdekeikkel szembenállnak egymással. Szükség van tehát az emberi uralomra, hogy féken tartsa az individuumokat, nehogy kölcsönösen felfalják egymást. Csak ha majd megszűnik minden emberi uralom, tehát minden emberi elnyomás is, ha megszűnik minden olyan állapot, amely szükségessé teszi az emberi uralmat mint a külső béke feltételét, — akkor valósul meg Isten országa békében és igazságosságban. Isten országának köze van tehát ahhoz, hogy az ember társadalmilag a békében és igazságosságban való életre van rendelve. De mint keresztények, tudjuk azt is, hogy ez a közösségi élet békében és igazságosságban az ember bűne miatt nem lehet teljessé, nem valósulhat meg ebben a világban, bár sokan, például a marxisták is, az ellenkezőjét állítják. Nekünk, keresztényeknek, illuzórikusnak kell tekintenünk ezeket az elvárásokat, mert nem veszik tekintetbe az ember realitását: az ti., hogy milyen az embera maga bűnös voltában, önkeresésében, tehát konfliktusaiban is. Az eljövendő Isten országa azonban, amely csak a bűn és a halál legyőzése után lesz teljessé, már jelen van Jézusban, ahogyan ő hirdette, de jelen van egy közösség alakjában is. Ez a közösség, amely egyesít bennünket az eszkatologikus asztalközösség jelében, a közös kenyér vételében, és a bor által, ami az élet tökéletességének a jele. Az étkezés jelével, az étkezés megünneplésével már jézus is kifejezésre juttatta földi életében azt, amit hirdetett: Isten uralmának a jelenlétét. És ez a közösség, amely Jézus asztala körül nőtt egybe, halála és föltámadása után is folytatódott, — ez az egyház életének a magja. Ennyiben van ott az egyház az emberek minden kapcsolatában a jelszerű ábrázolás, de még nem a végleges megvalósulás módján. Csak e jelszerű szentségi ábrázolás módján van jelen és hatékony az embereknek az Isten országában megvalósuló közössége. És annyiban, hogy az ember emberségének beteljesedése a többi emberrel való közösségben realizálódik; valóban olyan mód ez, amelyben kifejezésre jut Isten emberi arca és az emberek iránti jóakarata. Krisztológia felülről és krisztológia alulról — olvassuk, halljuk ma gyakran. Mit jelent itt: alulról és felülről? — A múltban igen sokszor a Szentháromság tana felől építették föl a krisztológiát az örök Isten Fia megtestesülésének az aspektusában, aki az Atya háromságos közösségéhez tartozik. Ő jön el az emberek közösségébe, korba és történelembe, és emberré lesz. így jön létre az isteninek és az emberinek a közössége, a két természet egy személyben, Jézus Krisztus. A krisztológiának ez a fölépítése, amely különösen így egyezik az ősegyház ábrázolásmódjával, nem rossz; egyetlen igazhitű teológus sem utasíthatja el ezeket a kijelentéseket, azonban ezek a mai ember számára érthetetlenek. Érthetetlenek azt a kérdést tekintve, hogy mi igazolja az ilyen kijelentéseket. Ezért véleményem szerint az egyházi dogmának ezek a kijelentései csak úgy tehetők érthetővé, ha ki lehet mutatni, hogy azok a Názáreti Ember-Jézus történeti valóságának az értelmezése, mégpedig teljesen találó, megfelelő értelmezése. A megtestesülés gondolata megfelel annak a sajátos tényállásnak, hogy Jézusban már jelenvalóvá lett Isten eljövendő uralma, úgyhogy Isten volt benne jelen, bár az evangéliu91
